Kozma Imre: Jövőnk a jólét
Manapság a legtöbbször hallott szavak: válság, krízis. Nyomukban a kétségbeesés kísértete jár. De megkérdeztük-e magunktól: honnan jutottunk idáig, és foglalkozunk-e azzal, hogyan tovább? A honnan a jólét illúziójaként írható le, a hová pedig a jól-lét valós igényével határozható meg. A jólét kedvező, gondtalan anyagi helyzetet jelent, a jól-lét életminőséget jelez, testi, szellemi, lelki, közösségileg jó közérzetet. Forrás: Magyar Hírlap / Kozma Imre / címzetes apát, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat elnöke
A krízis a technikai civilizáció kudarca, amely a dologi javakra hagyatkozik, és mesterséges javakkal csábít. A megoldás a kultúra világába utal bennünket, ahol ajándékképen egymásra találhatunk, és emberi életre juthatunk.
Az Európai Unióhoz való csatlakozásunk előtt egy szakember tartott tájékoztatót Jövőnk a jólét címmel. Akkor nagy kísértések közepette éltünk. Megbabonázott bennünket a jólét ígérete. Csábító volt számunkra a nyugati jóléti államokhoz csatlakozás gondolata. Számomra már akkor kijózanító volt az a tény, hogy az előadó a jólét elérhetőségére vonatkozó kérdésemre nem tudott választ adni.
Most válságok közepette élünk. A materialista életeszmény, amely a javak birtoklásában vélte biztonságát megteremteni, a válság hatására összeomlott. A folyamatos fejlődésbe vetett hit is tévedésnek bizonyult. A gazdaság állandó növekedésének erőltetése zsákutcába vitt. Ezek után hiú ábránd a kiutat errefelé keresni. A liberális jelszavakkal ellentétben a piac sem jó szabályozó. Általában csak akkor "lép", amikor veszélyeztetve látja a hasznot.
Egész életfelfogásunk felülvizsgálandó. Szakítani kell azzal a tévhittel, hogy a fejlődés a javak halmozott előállítása és az önmérsékletet nélkülöző fogyasztás. Az okok mélyén erkölcsi baj rejtőzködik, mert eközben nem akarjuk felismerni, hogy a természet erőinek és a másik embernek a kizsákmányolása fenyegető veszély az egész emberiségre.
Azonban a válság új utat nyithat a keresztény gondolkodásban. Komolyan kell venni és kiemelni azokat az értékeket, amelyeket Jézus nem a gazdasági javakban mutatott meg nekünk. Riadozunk a szegénységtől, mint valami elviselhetetlen rossztól, miközben Jézus szegénységben élt, s követendő életformaként mutatta meg nekünk, a felesleget pedig veszélyforrásnak tekintette. Ezt akkor kezdjük érteni, ha belátjuk, hogy a szegény igazsága nem helyettesíthető a nyomorban élő igazságtalanságával. Szegény az, aki adottságai mozgósításával, emberi erőfeszítései eredményeképpen az emberhez méltó élet feltételeit megteremteni képes. A nyomor kilátástalan, céltalan állapot. Az ilyen ember egyik napról a másikra él, már mindent elveszített, a kultúráját is, már semmit nem lehet tőle várni, sem elvárni (de nem szabad magára hagyni).
A jelen helyzetben a jólét ígérete tévút, de a jól-lét szolgálata, amely a mindenki számára nélkülözhetetlen testi, szellemi, lelki, közösségi jó közérzet elnyerésére irányul, kötelező. A jézusi gondolkodás szerint – aki azért jött, hogy az embereknek nem jobb, hanem több, teljesebb élete legyen – a legfőbb jó nem az önmegvalósítás, hanem az emberek szolgálata. Az Evangélium tanítását ismerve nem kis együgyűség kell ahhoz, hogy valaki a megoldást a technikai fejlődéstől, pénzügyi rendelkezésektől vagy politikai rendszerváltozásoktól várja.
Az emberek életminősége, jól-léte ott javul, ahol mindenki – megkülönböztetetten az orvos, a tanár, a pap, a politikus – tekintettel a négy sarkalatos kérdéskörre, Jézus szívjóságát gyakorolja.
