Kívül tágasabb: Kemény tüntetésekre számíthat a kormány – bírósági szakaszba ért a botrány

— Felvéve: , , ,
Létrehozás: 2010. szeptember 03., 12:54 Legutolsó módosítás: 2010. szeptember 03., 12:56

Európa nyugati fele hadat üzent a cigányoknak, és egymás után ebrudalja ki az elsősorban Romániából és Bulgáriából érkezett idegeneket. Pedig a romák is az EU állampolgárai, és így elvileg joguk lenne más tagállamban tartózkodni. Bűnözni már kevésbé. Forrás: Heti Válasz / G. Fehér Péter – Techet Péter

Megnőtt a forgalom Párizs és Bukarest között. Naponta szállnak fel a repülőgépek, fedélzetükön hazafelé tartó romániai cigányokkal. Az emberi jogi szervezetek kitoloncolásról beszélnek, a francia kormány szerint azonban mindenki önként hagyja el az országot. Jogilag nem is történhet ez másképp. Románia és Bulgária 2007 óta tagja az Európai Uniónak, így polgáraik szabadon mozoghatnak az EU-n belül. Erről szól a „személyek szabad áramlása" európai alapelv. És Romániából valóban áramlanak is a személyek Nyugat felé: köztük számos cigány, aki Franciaországban vagy Olaszországban próbálna szerencsét.

Szedniük kell a sátorfát

Nyelvtudás és munka nélkül azonban a többség nem jut beljebb, odakint is a társadalom peremén marad. A legtöbb kivándorolt roma Franciaországban illegális telepeken él. A városok határában sátortábort vernek, és alkalmi munkákból - vagy kisebb bűncselekményekkel - tartják el magukat. Mivel ők is az Európai Unió állampolgárai, kitoloncolni nem lehet őket. A francia kormány most mégis erre tesz kísérletet, és távozásra kényszeríti a román és bolgár cigányokat - de persze úgy, hogy az egész önkéntes kiutazásnak látszódjon. A hazautazást azzal ösztönzik, hogy valamennyi roma, aki elhagyja Franciaországot, 300 eurót kap.

Július óta Nicolas Sarkozy kormányzata harcot hirdetett az illegális táborok és a bűnözés ellen. A rendőrség sorra számolja fel a cigánytelepeket, majd kényszeríti "önkéntes távozásra" a lakókat. Nem telik el nap, hogy a híradók ne mutatnák a csomagoló romákról szóló felvételeket. Pedig a harc nem most kezdődött - pusztán a csatazaj lett nagyobb. A francia hatóságok az év eleje óta már több mint nyolcezer román vagy bolgár cigányt küldtek haza szép csendben, tavaly pedig számuk a tízezret is meghaladta.

Korábban is történtek olyan események, mint idén júliusban, amikor a rendőrök lelőttek egy illegális telepen élő fiút, mert az nem állt meg nekik az autójával. A feldühödött rokonság már másnap hadszíntérré varázsolta a kisváros főterét, és megtámadta a rendőrőrsöt. Ami újdonság, az a politika immár nyílt reakciója. A mostanság igencsak népszerűtlen Sarkozy a júliusi támadások után elővette a legkomorabb arcát, és hadat üzent a cigányoknak.

Bukarest és Szófia pedig csendben figyeli, amint állampolgárai hazaérkeznek. A román diplomácia kissé felhúzta ugyan a szemöldökét, de ennél tovább nem ment - megijedt ugyanis, hogy Franciaország megakadályozza a schengeni határok 2011 tavaszára tervezett megnyitását Románia felé. Augusztusban két román minisztert is Párizsba "rendeltek", hogy aztán a francia és román külügyi vezetés közösen nyilvánítsa jogszerűnek a cigányok hazautaztatását. A bolgár fél még ennél is udvariasabbnak bizonyult: Bulgária párizsi nagykövete a legteljesebb megértéséről biztosította a francia kormányt az illegális telepek elleni harcában.

Sarkozy ismét újabb sikert könyvelhet el - márpedig erre nagy szüksége van mostanság. A jobboldali elnök három éve nyerte meg a választásokat, és bár akkor behozhatatlannak tűnt az előnye, mára megcsappant a népszerűsége. Számos ígéretét nem tudta teljesíteni, s közben népszerűtlen reformokra, így a nyugdíjkorhatár emelésére kényszerül. A legutóbbi felmérések szerint már legyőzné őt a baloldal jelöltje - feltéve, hogy a szétzilált Szocialista Párton belül lenne ilyen.

Sarkozyre azonban így is nehéz ősz vár. Nyugdíjreformját kemény parlamenti viták és utcai tüntetések fogják kísérni, és közben a hónapok óta húzódó Bettencourt-botrány - miszerint a dúsgazdag L'Oréal-tulajdonosnő illegálisan támogatta Sarkozy kampányait - már bírósági szakaszba jut.

A kiváló taktikus elnöknek lépnie kellett, és lépett is: mégpedig egy nagyot a szélsőjobboldal felé.

Ha szigorú büntetőpolitikájával sikerül elhódítania Jean-Marie Le Pen híveit, akkor megint a baloldal fölé kerekedhet. Az illegális telepek ellen már majdnem két éve folyó harcot tehát azért kellett "felhangosítani", hogy a társadalom inkább erről, s ne a kínosabb ügyekről beszéljen.

Mediterráneum: forró talaj

A francia jobboldal ugyanakkor nem várt helyről kapott ellenfelet. XVI. Benedek nemrég francia nyelven szólt a hívekhez a római Szent Péter téren, és az idegenek befogadását hangsúlyozta. Anélkül, hogy említette volna Sarkozy nevét, mindenki tudta, kiről és miről beszél a pápa. Az egyházi rosszallást nem könnyen nyelte le egynémely jobboldali politikus. Alain Minc, Sarkozy elnök tanácsadója közvetve lenácizta XVI. Benedek pápát, mondván: egy német csak ne merje bírálni Franciaországot. Az egyház mellett az Európai Unió is tiltakozott, bár vékony hangon. Elvégre sem a cigányok, sem a bevándorlás kérdése nem uniós hatáskör - és Párizs ezért Brüsszelt hátrébb is tessékelte az ügyben.

Az olaszok viszont a francia intézkedések hatására vérszemet kaptak. Roberto Maroni belügyminiszter egyenesen felháborítónak nevezte augusztus végén, hogy míg az Európai Bizottság korábban megtiltotta Olaszországnak a Balkánról érkezett cigányok kiutasítását, addig most Franciaország esetében belügynek tekinti a problémát. Az élesen bevándorlásellenes Északi Ligához tartozó Maroni kijelentette: nem szükséges a cigányok hozzájárulása, illetve közreműködése a kitoloncolásukhoz. Szerinte természetes, hogy ha egy másik EU-polgár a közösségen belül megszegi a törvényt, akkor azt ki lehet ebrudalni. A külföldiektől el lehet várni, hogy legyen állandó jövedelmük, gondoskodjanak megfelelő lakásról, és ne éljenek vissza a szociális ellátórendszer előnyeivel. A belügyminiszter a diszkrimináció vádjára úgy válaszolt, hogy a tervezett olasz intézkedések nemcsak a cigányokra, de az összes renitens EU-állampolgárra vonatkoznak.

A romák kitessékelésének ötlete Olaszországban is vihart kavart. Az ellenzéki liberális Values párt azzal vádolta Silvio Berlusconi jobbközép kormányát, hogy a közrend, a bűnözés visszaszorítása örve alatt a faji megkülönböztetést hivatalossá tevő intézkedéseket kíván hozni. Két éve - amikor az olaszországi cigánybűnözés a tetőfokára hágott - Berlusconi azt javasolta, hogy a bevándorlóktól vegyenek ujjlenyomatot, ezzel is segítve a rendőrség munkáját. A tervvel szemben olyan nagy volt a felháborodás, és az EU is jogellenesnek minősítette, hogy a kormányfő elállt az ötlettől. Helyette kompromisszumként olasz személyigazolványt akartak adni - amely regisztrációt is jelentett volna - a cigányoknak. Ez viszont a gyakorlatban majdnem megvalósíthatatlan, mert az országba érkező romák nem jelentkeznek a hatóságoknál, nem vállalnak állandó munkát, s bejelentett lakásuk nincs.

Örökös ki-be járkálás

A sorozatos balliberális támadásokra Berlusconi válasza sem maradt el. "Elő akarják készíteni a politikai talajt a tömeges külföldi bevándorlás számára" - vágott vissza a miniszterelnök. Az olasz hatóságok mára elveszítették az ellenőrzést az általuk 10 ezer főre becsült romániai cigányok felett. Egyes vélemények szerint azonban a külföldről érkezett romák száma sokkal nagyobb, és az örökös ki-be járkálás következtében folyamatosan változik. A római hatóságok szerint az állandó mozgás oka, hogy a cigányok kábítószer-csempészéssel és prostituáltak importjával foglalkoznak. Az olasz rendőrségnek ezt a jelentését Berlusconi így kommentálta: a cigányok a gonoszok hadserege.

Az indulatokat az olyan híradások is szítják, mint annak a cigány nőnek az esete, aki a Nápoly melletti illegális táborban azzal hencegett, hogy elrabolt egy olasz csecsemőt. Bár a gyereket nem sokkal később megtalálták, nápolyi fiatalok Molotov-koktélokkal felgyújtották a cigányok lakóhelyeit. A közhangulatra jellemző, hogy a legfrissebb felmérés szerint az olasz lakosság 81 százaléka gondolja úgy, hogy a Balkánról érkezett romákat ki kellene rakni az országból.

A spanyoloknak is meggyűlt a bajuk a külföldi cigányokkal. A helyzet itt annyiban más, hogy az ottani cigányságot évtizedekig tartó munkával nagyrészt sikerült letelepíteni és integrálni. A gazdasági fellendülés idején a spanyol romáknak is csurrant-cseppent az anyagi javakból, és nagy részük legalább az alsó középosztály szintjéig fel tudta verekedni magát. A 2007 után Bulgáriából és Romániából érkező cigányokat ők sem fogadták szívesen, mert féltek, hogy a közhangulat, amely mára toleránsabbá vált velük szemben, ellenük fordul. Az újonnan jöttek így kénytelenek voltak a városokon kívül meghúzni magukat - a társadalom peremén pedig leginkább a bűnözés jelenti a megélhetés forrását. Különösen a kisebb spanyol városokban éleződött ki a helyi lakosság és az újonnan jöttek közötti ellentét, ugyanis ezek a települések nehezebben "szívják" fel az idegeneket. Ráadásul Spanyolországban a cigányoknak nincs politikai védelmük, mert nem tekintik őket etnikai kisebbségnek, ezért semmilyen kisebbségi jog nem illeti meg őket. A hatóságok a balkáni cigányokat mint bevándorlókat kezeli.

A cigányok kiűzése és az ehhez szükséges törvényi háttér megteremtése az európai országokban nem új keletű jelenség. Az első ilyen szabályokat a rendre, a tisztaságra és a biztonságra oly kényes - nem EU-tag - Svájc hozta 2002-ben. A Romániából érkezett első 400 fős csoportot a hatóságok azon nyomban visszafordították. Svájc egyértelmű üzenetet kívánt küldeni a romáknak - mondta akkor Brigitte Hauser, a szövetségi bevándorlási hivatal szóvivője. Hozzátette: Románia biztonságos országnak tekinthető, és a jobb élet utáni vágyakozás nem indokolja, hogy Svájc letelepedési engedélyt adjon a cigányoknak.



Vándorcirkusz

Spanyolországban, Angliában és Franciaországban a cigányok ma is vándorló életmódot folytatnak. Ma már nem szekérrel és lovon, hanem autókkal és lakókocsikkal. Általában három hónapra telepednek meg valahol, és aztán mennek tovább. Ez azonban számos problémát okoz. Hol szálljanak meg? Hol tisztálkodjanak? Hova hordják a szemetet? Hova járjon iskolába a gyerek? Mit dolgozzon a szülő? Megannyi kérdés, ami legtöbbször nem megoldást, hanem vitát szül a vándorlók és a helyi közösség között. Franciaországban egy törvény szerint minden ötezernél nagyobb lélekszámú település köteles parkolókat biztosítani a karavánok számára. Angliában a cigányok nemegyszer földterületet vásárolnak a város határában, hogy ott állítsák le lakókocsijukat. A helyi önkormányzat azonban rendszeresen akadályozni próbálja a lakókocsis megtelepedést: például elvonja a földterületet, környezetvédelmi vagy más indokokra hivatkozva nem engedi az ott tartózkodást. Angol cigányok többször Strasbourgig mentek ilyen sérelmeikkel. Az Európai Emberi Jogi Bíróság azonban - amint egy 2001-es döntésében megerősítette - nem tartja jogellenesnek az önkormányzatok védelmi reakcióit, így nem ismeri el a lakókocsis megtelepedéshez való korlátlan jogot. A testület általánosságban azért kimondta, hogy a tagállamoknak védeniük, tisztelniük kell a kisebbségi életmódokat, így akár a cigányok vándorlásait is.

 

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek
  • Küldés levélben