Kísérlet Sztehlo Gábor emlékének kisajátítására

Létrehozás: 2009. szeptember 27., 10:16 Legutolsó módosítás: 2009. szeptember 27., 16:33

Öt évvel ezelőtt még nem volt ilyen népszerű szocialista – szabad demokrata körökben a szocializmusban ellehetetlenített lelkész. Forrás: hetivalasz.hu / S. M.

Donáth László evangélikus lelkész, MSZP-s országgyűlési képviselő kezdeményezésére szobrot állítottak Sztehlo Gábor evangélikus lelkésznek a budapesti Deák téren. Az avató ünnepségen megjelent volt, vagy jelenlegi MSZP-s és SZDSZ-es notabilitások (a többi közt Gyurcsány Ferenc, Arató Gergely, Demszky Gábor, Horváth Csaba, Mécs Imre, Weinek Leonárd) sora jelzi: a tavaly áprilisig együtt kormányzó pártok zászlajukra tűzték Sztehlo nevét.

Jellegzetesen aktuálpolitikai célzatú volt a főpolgármester elhangzott beszéde: „Sztehlo Gábor szellemiségéhez akkor vagyunk hűek, ha a mai feltételek között mi is szembeszállunk a fasizmus, az antiszemitizmus, az embertelenség, a gyűlöletkeltés erőivel" – mondta. Demszky beszéde, illetve a szobor „SZTEHLO 1944” felirata (és velük összhangban Magyarország nemzeti hírügynöksége, az MTI) a száz éve született és 1974-ben Svájcban meghalt Sztehlo munkásságából érthetetlen módon csak II. világháború alatti tevékenységét, az üldözött zsidó gyerekek és felnőttek mentését emelte ki, nem szólva még a háborúban árván maradt gyerekek befogadásáról, a Gaudiopolis nevű gyerekköztársaság 1945-ös megalapításáról sem.

Pedig az „Örömvárosnak" lakója volt Horváth Ádám rendező (ő szintén részt vett a mostani ünnepségen), Orbán Ottó költő, Sárközi Mátyás író, Szilágyi János riporter is - vagy éppen Keveházi László lelkész, egyháztörténész, aki a mostani ünnepségen is prédikált. Ő csendőrtiszt gyermekeként került Sztehlo oltalma alá, és lett miniszterelnöke a gyerekköztársaságnak, amit aztán a szocialista egypárti államhatalom államosított, elüldözve a lelkész alapítót. Keveházi László beszédében külön kiemelte Sztehlo sokrétű – gyülekezeti lelkészi, népfőiskolai, zsidómentő, nevelői, az üldözötteket megmentő és az evangélikus diakóniai munkát megszervező – munkáját. Prőhle Gergely, a Magyarországi Evangélikus Egyház országos felügyelője pedig figyelmeztetett: „Sztehlo Gábor Luther-kabátjának oltalmában helyet kapott az elhurcolt zsidó szülők, majd a háború után a lecsukott, kitelepített csendőrparancsnok gyermeke, és olyanok is, akiknek sorsa a politikai hullámveréstől függetlenül fordult rosszra. »Mindaz, ami 1944. március 19-től 1950. február 7-ig történt, Isten szeretetének megnyilvánulása« – írja Sztehlo, s e szeretet jegyében védett mindenkit, akit védeni kellett egy jobb- majd egy baloldali hatalommal, vagy a mindennapok viszontagságaival szemben. A szobron található évszám mellől tehát hiányzik egy másik, vagy legalább egy aprócska kötőjel, aminek éppen egy olyan korban lenne jelentősége, amikor az egyetemes értékek furcsa kisajátításának időszakát éljük”.

Öt évvel ezelőtt, amikor Gyurcsány Ferenc az Andrássy úton, a Bácsfi Diána-féle fantomnyilasok ellen szervezett Népszava-akción helyezett el fehér szegfűt (hogy rögtön egy fagyizó fele véve az irányt, átadja helyét a Dunába lőtt zsidókon viccelődő Zuschlag Jánosnak, és az őt kísérő Arató Gergelynek), még nem volt ilyen népszerű szocialista – szabad demokrata körökben Sztehlo Gábor: 2004. október 15-én a lelkész budavári emléktáblájánál Pokorni Zoltán mondott beszédet és Orbán Viktor helyezett el koszorút.

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek
  • Küldés levélben