Kertész Imre: Sokan nem is akarják megérteni a holokausztot

Létrehozás: 2009. május 06., 15:16 Legutolsó módosítás: 2009. május 06., 15:18

Az Auschwitz utáni kor címmel Kertész Imre Nobel-díjas író, Schweitzer József nyugalmazott országos főrabbi és Jutta Hausmann, az Evangélikus Hittudományi Egyetem professzora részvételével tartottak beszélgetést kedd este a Pilinszky János Irodalmi Kávéházban. Az Asztali Beszélgetések Kulturális Alapítvány rendezvényét követően Kertész Imre nyilatkozott az InfoRádiónak. Forrás: Inforadio.hu / Oláh András

Kertész Imre: Sokan nem is akarják megérteni a holokausztot

Kertész Imre

Harmadik generációját éli a zsidóság a holokauszt óta. Ön szerint hogyan sikerült feldolgozniuk a soát, a zsidók ellen elkövetett náci népirtást?

Olyan zsidóság, amely egységes "csapatot" jelenthetne, nincsen. Egyébként meg európai traumaként dolgozzák fel, és meglátjuk, hogy ez mennyire segíti előre Európát.

Ön szerint sikerült feldolgozni?

Nem lehet ezt sikeresen feldolgozni. Mindkét szó rossz: a siker és a feldolgozás is - egyik sem stimmel, de jobb híján ezt használjuk.

Vannak, akik legyintenek a holokauszt hallatán. Ön mit javasol ezeknek az embereknek? Hogyan lehet velük megértetni, hogy a holokauszt nem csak a zsidóság problémája?

Nagyon nehéz az olyan emberekkel megértetni ezt, akik valószínűleg nem is akarják megérteni. Sokan próbálták meghúzni a végső elszámolás vonalát, de ez nem megy. Az emberek emlékezete akarattól függetlenül visszavezeti őket a döntő traumákhoz és azokhoz a kérdésekhez, amelyek közösek az emberiség számára.

Jelenleg min dolgozik?

Előadást tartok és kezet fogok különböző szimpatikus emberekkel. De ezen kívül írok is.

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek
  • Küldés levélben

Holokauszt

Elküldte Ruzicskáné Belák Andrea idő 2009. május 10., 20:48
Ma, Kantáte-vasárnapján a Budai egyházmegye tartotta kórustalálkozóját a Pesthidegkúti templomban. Én, mint a budavári Schütz kórus tagja, vettem részt ezen az alkalmon. A közös énekeket az oltárral szemben az összesített kórus együtt gyakorolta, ezután sor került a kórusonkénti próbára.Kimentünk az oltár elé, és megfordultunk a többiekkel szembe, háttal az oltárnak. Megrökönyödve tapasztaltam, hogy a karzat falában, egy kettős zászlótartón a magyar nemzeti lobogó mellett egy piros-fehér, úgynevezett Árpádsávos zászló van kitűzve. Most nem szeretnék kitérni a zászló történelmére, de azt mindenképpen megemlíteném, hogy a zsidóüldözések idején ilyen zászlót használtak eleink. akik felelősek sok magyar honfitársunk deportálásáért, és megöletéséért. Ha semmi más nem indokolja, de ez mindenképpen, hogy zsidó származású hittestvéreink ezáltal kirekesztetté érzik magukat ebben a templomban. Nagyon szeretném, ha ez a zászló lekerülne onnan, mert nekünk, evangélikus keresztényeknek senkit nem szabad kirekesztenünk, a mi kötelességünk a Krisztusi szeretet továbbadása mindenkinek. A rossz érzésem azóta is tart, és Krisztusra, és a kufárokra gondolok. Ez a zászló, ami történelmünk szégyenfoltjára emlékeztet, nem való a templomba.