Kérlek, adj humorérzéket!
Létrehozás:
2009. január 27., 09:29
Legutolsó módosítás:
2009. január 27., 09:32
Ötven éve hirdette meg XXIII. János pápa a II. vatikáni zsinat összehívását, ami a katolikus egyház XX. századi történetének máig legnagyobb fordulatot hozó eseménye lett. A történészek és teológusok még ma sem értenek egyet a zsinat határozatainak és a döntések következményeinek értékelésében. Forrás: Heti Válasz
XXIII. János pápa
1959. január 25-én a keresztény egységért tartott imahét végén jelentette be az akkor alig néhány hónapja pápává választott XXIII. János, hogy összehívja a II. vatikáni zsinatot, amely az előkészítő munka után végül 1962. október 11-én kezdte meg tevékenységét.
A hetvennyolc éves Giuseppe Roncalli úgy vélte, a meglehetősen zárt katolikus egyháznak nyitnia kell a világ és a többi keresztény felekezet felé. A bejelentést általános megdöbbenés fogadta, ahogy 1958-ban Roncalli velencei pátriárka pápává választását is. Mit akar a nagy tekintélyű, aszketikusan arisztokrata küllemű XII. Piusz után ez a joviális, vidéki plébánosnak látszó főpap? Aki esti imái után fohászt küldött az Úrhoz: kérlek, adj humorérzéket.
Egyesek az egyház szétverését vizionálták, mások a teológusok új nemzedékének előtérbe kerülését, a megújulást, a modern világ követelményeihez igazodást. A reformteológusok között ott találjuk Joseph Ratzingert, a mai XVI. Benedek pápát és ekkori jó barátját, az utóbb az egyházból kivált, azt élesen bíráló Hans Küngöt is.
Az azóta boldoggá avatott XXIII. János elindított egy folyamatot, de a zsinatot végül utódja, VI. Pál zárta le. Ahogy a történészek fogalmaznak, XXIII. János kitárta a Vatikán ablakát, hogy friss levegő áramoljon be az ódon falak közé, VI. Pál pedig bölcsen résnyire zárta őket, hogy a huzat ne vigye ki az értékeket.
A zsinat leglátványosabban a liturgia területén hozott változásokat. A latint felváltották a nemzeti nyelvű misék. A papok nem híveknek háttal, hanem velük szemben végezték a szertartást.
Az igehirdetésnek új módjait is fontolóra vették, elfogadták, hogy a modern tömegkommunikációs eszközöket is igénybe veheti az egyház. Az úgynevezett korszerűsödés elindult. A zsinati atyák, különösen a reformerek azt remélték, hogy a zsinati határozatok segítségével új reneszánsz kezdődik az egyház életében.
Ma már sokan úgy látják, hogy a hatvanas évek elejének reményei nem váltak valóra. S a zsinat reformintézkedései közül jó néhány megérett a felülvizsgálatra. Szép lassan ismét bevonul a világ katolikus templomaiba a latin nyelv. Igaz, nem kötelező jelleggel.
A hetvennyolc éves Giuseppe Roncalli úgy vélte, a meglehetősen zárt katolikus egyháznak nyitnia kell a világ és a többi keresztény felekezet felé. A bejelentést általános megdöbbenés fogadta, ahogy 1958-ban Roncalli velencei pátriárka pápává választását is. Mit akar a nagy tekintélyű, aszketikusan arisztokrata küllemű XII. Piusz után ez a joviális, vidéki plébánosnak látszó főpap? Aki esti imái után fohászt küldött az Úrhoz: kérlek, adj humorérzéket.
Egyesek az egyház szétverését vizionálták, mások a teológusok új nemzedékének előtérbe kerülését, a megújulást, a modern világ követelményeihez igazodást. A reformteológusok között ott találjuk Joseph Ratzingert, a mai XVI. Benedek pápát és ekkori jó barátját, az utóbb az egyházból kivált, azt élesen bíráló Hans Küngöt is.
Az azóta boldoggá avatott XXIII. János elindított egy folyamatot, de a zsinatot végül utódja, VI. Pál zárta le. Ahogy a történészek fogalmaznak, XXIII. János kitárta a Vatikán ablakát, hogy friss levegő áramoljon be az ódon falak közé, VI. Pál pedig bölcsen résnyire zárta őket, hogy a huzat ne vigye ki az értékeket.
A zsinat leglátványosabban a liturgia területén hozott változásokat. A latint felváltották a nemzeti nyelvű misék. A papok nem híveknek háttal, hanem velük szemben végezték a szertartást.
Az igehirdetésnek új módjait is fontolóra vették, elfogadták, hogy a modern tömegkommunikációs eszközöket is igénybe veheti az egyház. Az úgynevezett korszerűsödés elindult. A zsinati atyák, különösen a reformerek azt remélték, hogy a zsinati határozatok segítségével új reneszánsz kezdődik az egyház életében.
Ma már sokan úgy látják, hogy a hatvanas évek elejének reményei nem váltak valóra. S a zsinat reformintézkedései közül jó néhány megérett a felülvizsgálatra. Szép lassan ismét bevonul a világ katolikus templomaiba a latin nyelv. Igaz, nem kötelező jelleggel.
