Keresztet tart Szent Gellért a főváros fölé

Létrehozás: 2010. március 08., 12:26 Legutolsó módosítás: 2010. március 08., 12:29

Budapesten, az Erzsébet híddal szemben a régi Kelenhegy sziklái között áll Jankovics Gyula gyönyörű alkotása, az első magyar vértanú, Szent Gellért hatalmas bronzszobra. A szobor magasra emelt jobbjában a szent keresztet tartja a magyarok városa fölé, hirdetvén ezzel, hogy a nemzet a kereszt jegyében született, és annak védelme alatt áll. Gellért volt a magyar nép első nagy térítője. Az Árpád-korban a püspököket méltóságuknál fogva hely illette meg az ország kormányzásában kulcsszerepet betöltő királyi tanácsban, s ily módon a főpapok politikai szerepvállalása magától értetődött. A „politikus főpap” egyik legkorábbi képviselője volt Csanád első püspöke, Szent Gellért. Forrás: Magyar Hírlap / Vinczeffy Levente

Előkelő velencei családból származott, sajátos, ám meghiúsult szentföldi zarándokútja során vetődött el Magyarországra. Életének eseményeit több legenda is megőrizte, amelyek jóval halála után íródtak.
Az egyik legenda szerint 1015 júliu­sában (más vélemények szerint viszont csak 1020 után) érkezett meg Pécsre Mór püspökhöz, akivel István királyhoz ment Székesfehérvárra. Nagyboldogasszony napján, augusztus 15-én a király a főurak kíséretében a hatalmas fatemplomba vonult, hogy Szűz Mária mennybemenete­lét megünnepelje. Ezen az ünnepen egy számukra ismeretlen pap lépett a szószékre, Gellért. A szónoklat után – a legenda szerint – Gellért lelkében elragadtatva egy hegyet pillantott meg, amelynek sziklái közt holtan látta önmagát, összetört tagokkal véresen feküdni. Megértette az Úr üzenetét: nem a Szentföldre kell mennie, hanem itt kell maradnia, mert itt fogja elnyerni a legnagyobb mennyei ajándékot: a vértanúság koronáját. Istvánnak nagyon tetszett a szónoklat, ezért az ünnep elmúltával Gellértet a palotába invitálta, és fiának, Imre hercegnek a nevelését bízta rá.

Szent István bizalmas munkatársa lett, s mint ilyen kapott megbízást a csanádi egyházmegye megszervezésére. Lelkipásztori munkája mellett tudományos tevékenységre is futotta erejéből, számos értekezése közül azonban egyedül egy szentírás-magyarázat maradt fenn Elmélkedés a három ifjú himnuszáról (Deliberatio supra hymnum trium puerorum) címen. Kiemelkedő politikai befolyása különösen a Szent István halálát követő zűrzavaros években mutatkozott meg. Az István után trónra lépő Péterrel, miként az egész ország, csakhamar Gellért is szembekerült. A Péter elűzése után királykodó Aba Sámuellel ellenben mindaddig zavartalan volt együttműködése, amíg az a nagyböjt idején az ellene összeesküvő előkelőket – megtagadván tőlük a gyónás szentségét – le nem mészároltatta. A felháborodott Gellért megtagadta a húsvét megülésére Csanádra érkező Sámueltől az ünnepi koronázást, s megjósolta a halálát is.

„A nagyhét a böjtnek és a bűnbánatnak az ideje. De te, király, ahelyett, hogy megbántad volna förtelmes bűneidet, még tetézted azokat ötven ártatlan ember vére ontásával. Engem pedig megfosztottál az atya névtől, mivel legkedvesebb lelki fiaimat raboltad el tőlem. Ezért most hallgasd meg az iszonyú sorsot, ami rád vár: megjövendölöm neked, hogy alig múlik el egy év, mint űzött vad menekülsz, de elfognak. S mint ahogyan te nem kegyelmeztél meg senkinek, úgy neked sem kegyelmeznek majd, és fejed hóhér pallosa által a földre hull.”

Gellért jóslata bevált, mert a német császár, aki Orseolo Pétert mindenáron vissza akarta ültetni trónjára, 1044-ben ismét betört az országba, és július 5-én Ménfőnél teljes diadalt aratott Aba Sámuel fölött, akit nem sokkal később hóhér pallosa által végezték ki.

Péter király uralma ellen 1046-ban a Tiszántúlon lázadás tört ki, amelyhez a pogányság visszaállítását követelők a békési Vata vezetésével csatlakoztak. Gellért püspöktársaival az ősz első napjainak egyikén Székesfehérvárról Budára igyekezett, hogy ott fogadja az oroszok közötti számkivetésből visszatérő Vazul-fiakat. Egy este a közeli Diósd községben a szép, békés vacsora után Gellért megjövendölte püspöktársainak, hogy az az esti volt az utolsó vacsorájuk. Másnap, 1046. szeptember 24-én misét mondott a Szent Szabina-templomban, ahol szintén megjövendölte vértanúságukat, és azt is, hogy társuk, Beneta püspök nem részesül a vértanúság dicsőségében. Még aznap, a Buda felé tartó püspököket egy lázadó pogány csapat elfogta a pesti révhez közel, s egy kivételével megölte őket. Gellértet taligára tették, és a Kelenhegyről (a mai Gellért-hegy) letaszították, majd „mellét dárdával átütötték; ezután egy sziklához vonszolták, és agyvelejét szétloccsantották”.

Az első magyar vértanú holttestét a pesti oldal Boldogságos Szűz templomában temették el először, majd Csanádra vitték. Sírja körül egyre több csoda, rendkívüli gyógyulás történt. A vértanú püspököt 1083-ban István királlyal, Imre herceggel, valamint András és Benedek remetékkel együtt avatták szentté.

 

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek
  • Küldés levélben