Jeruzsálem a Templom-hegy árnyékában

Létrehozás: 2010. április 26., 11:32 Legutolsó módosítás: 2010. április 26., 11:34

Néhány lépésnyire járunk a jeruzsálemi óváros falain kívül, alig több mint száz méterre az Al-Aksza mecsettől, a Siratófaltól, azaz a Templom-hegytől. A turisták elmaradoznak, a feliratok arabra váltanak, a hangulat elkomorodik. Ez a kelet-jeruzsálemi Silwan, ahol minden centiméter számít, és amely kicsiben leképezi az egész palesztin–izraeli nemzeti, területi követelések drámáját. Forrás: Népszabadság / Zalán Eszter

– A dédnagyapám is itt született. 1948 előtt is éltek itt jemeni zsidók. Békében megvoltunk, szabadon mozoghattak, nem úgy, mint most mi. Az izraeliek ki akarnak szakítani bennünket a saját történelmünkből – mondja a palesztin Jawad Siyam az általa működtetett közösségi épületben. – Rendben van, ez volt Dávid király városa, de előtte és utána sok civilizáció megfordult erre. De aki nem fogadja el az izraeli történelemszemléletet, bűnözőnek számít – magyarázza a harmincas évei végén járó Jawad. Miközben végigsétálunk a negyed főutcáján, megmutatja, hogyan rongálták meg az utat a föld alatti ásatások, amelyek Dávid nyomait kutatják.

A Silwan negyedben nyolcvannyolc, palesztinok lakta házat (körülbelül 1500 lakóval) jelöltek ki lerombolásra, amelyeket helyi aktivisták szerint eddig csak a nemzetközi nyilvánosság mentett meg. Az izraeli hatóságok ugyanis Dávid király kertjének mintájára nemzeti parkot és az óvárost kiszolgáló parkolót terveznek ide. Ám az évtizedek alatt az itt élő egyre népesebb palesztin közösség építkezni akart, erre viszont nem vagy alig kaptak engedélyt – így a házrombolások legálisak, vagyis a bíróságok sem tudnak máshogy dönteni, hiába fizetnek adót a palesztinok a házak után.

Az adónak egyébként van helye. Kell a biztonságra. Az egykor palesztinok lakta épületek elfoglalásával Silwanba is beékelődött egy-egy zsidó család, itt izraeli zászló lobog a házon. Mellettük, az utcasarkokon őrbódé pásztázza az utcát, a völgyet. A zsidó lakókat marcona fegyveres biztonságiak őrzik az esetleges támadásoktól, úgy tudni, évente 54 millió sékel (több mint kétmilliárd forint) állami pénzből. 24 kamera figyeli a várost.

– Ha így félnek, miért laknak itt? – morogja Jawad. A házrombolások sem vonatkoznak mindenkire. A völgy egyik oldalában magas épület tornyosul, izraeli lobogóval az oldalán.A Beit Yehonatan nevű lakóház evakuálásáról jogerős legfelsőbb bírósági döntés született, mégis rendíthetetlenül áll.

Tények a terepen

Silwan az egyik legérzékenyebb pontja a kelet-jeruzsálemi építkezéseknek, házfoglalásoknak, a Templom-hegyhez való közelsége miatt. A helyzetét azonban nem szabad összekeverni azzal a 13-14 tisztán izraeli városrészszel, amelyek szintén az 1949-es tűzszüneti határon, a zöld vonalon túl épültek, de az izraeli társadalomban alapvető konszenzus él arról, hogy ezek izraeli területek és azok is maradnak. Ezt talán a palesztin vezetés is belátta. Ilyen például a Joe Biden amerikai alelnök jeruzsálemi látogatása alatt kirobbant ügyben szereplő Ramat Slomó is.

De több olyan palesztin városrész is van, főleg az Óváros körül, ahova ideológiailag elkötelezett, vallásos cionisták költöznek be – telepes szervezetek és közvetetten az izraeli állam segítségével –, hogy ott zsidó „szigeteket” hozzanak létre, megtörve a palesztin területek folytatólagosságát. Jelenleg kétezer zsidó él itt. Palesztinok és baloldali izraeliek szerint a vallásos cionista szervezetek célja, hogy így lehetetlen legyen megosztani a várost, elcsatolni az óváros és a szent helyek egy részét.

A szent város megosztásának gyakorlati elvét megfogalmazó clintoni paraméterek szerint a végső egyezségkor az lesz izraeli terület, ahol zsidók laknak, és az lesz a palesztin állam része, ahol palesztinok élnek Jeruzsálemben.Már csak emiatt is mindenki azon van, hogy jelenlétét megerősítse, kiterjessze. A versenyfutás miatt pedig egyre kevesebb idő marad a megegyezésre.

Silwanban a kilencvenes években jelentek meg az új zsidó lakók, az oslói békefolyamat környékén, amikor a vallásos cionista csoportok felismerték, hogy a palesztinokkal történő megegyezést így tudják megelőzni. A silwani palesztinok elmondása szerint a „telepesek” változatos úton-módon szerezték meg a házakat. Jawad nagymamájának halálakor, 1991-ben egy palesztin férfi a halott aszszony ujjlenyomatával hitelesített egy dokumentumot, amelyről azt állította, ezzel majd meg lehet védeni az asszony ingatlanát. Három év múlva ugyanezt a dokumentumot használták fel a telepesek a ház megszerzésére. Máskor egy 1950-es, eredetileg a palesztinok elmenekülése miatt szabadon maradt területek tulajdonjogának rendezését szolgáló törvényt használtak fel arra, hogy megszerezzenek egyegy palesztin ingatlant.

Ideológiai befektetés

– Az 1967-es hatnapos háború, amikor felszabadítottuk Jeruzsálemet, csoda volt. A vallásos közösség úgy vélte, hamarosan megérkezik a messiás. Ezért úgy döntöttünk, hogy a lelki megváltás előtt fizikai megváltás kell, azaz több zsinagógára, több iskolára, jesivára van szükség a Templom-hegy közelében. Isten nem fogja elhozni az új Templomot, ha több mecset és keresztény templom van Jeruzsálemben, mint zsinagóga –mondja Daniel Lurie, az Ateret Kohanim nevű vallásos cionista szervezet szóvivője. Ez egyike a legnagyobb, a kelet-jeruzsálemi zsidó jelenlét erősítésével foglalkozó szervezeteknek.

Lurie azt mondja, nem kopogtatnak senki ajtaján, általában az arabok keresik fel őket azzal, hogy eladnák a házaikat. Aztán ők keresnek olyan zsidókat Izraelben és szerte a világon, akik megveszik az ingatlanokat.

– Ez ideológiai befektetés – magyarázza Lurie, aki nem hagy kétséget afelől, hogy a status quót támogatja. – Nincs olyan, hogy arabok lakta Kelet-Jeruzsálem. Nem lehet felosztani. A Clintonok jönnek-mennek. Perzsa birodalom, görögök, bizánciak, muszlimok, britek: mind azt mondták a zsidóknak, hogy nem jöhetnek haza, de ezek a hatalmak mára eltűntek, és lábjegyzetek lettek a zsidó történelemben – jelenti ki.

Bár Lurie nézetei sokak számára szélsőségesek, az izraeliek többsége Jeruzsálemet tekinti az ország oszthatatlan fővárosának. Izraeli elemzők értetlenkednek a nemzetközi felháborodás láttán, és arra hivatkoznak, hogy az oslói átmeneti megállapodásnak nem volt része, hogy a ciszjordániai telepeket és a jeruzsálemi építkezéseket le kellene állítani – így ez most nem merülhet fel legitim követelésként, a tárgyalások előfeltételeként.

Az ütközőpont

Nem úgy Sheikh Jarrah negyed palesztin lakosai. A kelet-jeruzsálemi városrészben, amely szintén az óvároshoz kapcsolódik, nemrég négy palesztin családot, körülbelül 50 embert lakoltattak ki, akikmost sátrakban, rokonoknál húzzák meg magukat. Itt az ingatlan eredetileg zsidó tulajdon – jelenleg egy vallásos cionista csoporthoz tartozik –, de a palesztinok úgynevezett „védett bérlők”, akiket nem lehet csak úgy kidobni. A kilencvenes években hét-nyolc zsidó család, tavaly három új család költözött be. Őket is fegyveres őrök védik. Most további 25 ház, 500 palesztin sorsa dől el épp a bíróságon.

Egy baloldali izraeliekből és palesztinokból álló csoport azonban öt hónapja minden pénteken tüntetést szervez Sheikh Jarrahban, hogy tiltakozzon a lakások kisajátítása miatt. A kezdeményezés mögött két izraeli filozófiahallgató doktorandusz áll.

– Az izraeli állam intézményei aktívan támogatják ezeket a szélsőséges, rasszista csoportokat. Ezeknek a fundamentalistáknak nem az a céljuk, hogy lakáshoz jussanak, hanem, hogy provokáljanak – mondja Assaf Sharon, az egyik filozófus. Az egykori Shepherd Hotel átalakítása kapcsán 20 lakásra kaptak végső engedélyt.

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek
  • Küldés levélben