Iszlám invázió avagy kell-e félni Eurábiától?

Létrehozás: 2009. december 17., 15:23 Legutolsó módosítás: 2009. december 17., 15:24

A november 29-én tartott svájci népszavazás kimenetele megrendítette a világot, hiszen az eredmény már régen nem csak a minaretek építéséről szól: a tét immár egy egész földrész identitása. A népszavazás arról szólt, mennyire fenyegetőnek érzi a nyugati társadalom az iszlám befolyását – írta a Der Spiegel. Forrás: hvg.hu

Harmadik hete folyik a vita arról, mennyi Allahot képes elviselni Európa. Az amúgy igen toleráns alpesi köztársaság polgárainak döntése jól mutatja a mélyen beivódott félelmet az egyre láthatóbbá váló iszlámtól.

Vajon csakugyan fenyegetést jelentenek a muzulmán bevándorlók az európai értékekre? Ez az aggodalom egész Európában érzékelhető. A múlt héten végzett felmérések tanúsága szerint a franciák 41 százaléka ellenzi mecsetek építését. Németországban 44 százalék foglalt állást minaretek felhúzása ellen. Az európaiak 55 százaléka tartja intoleráns vallásnak az iszlámot. Svájcban tehát csak az a magatartás jutott kifejezésre, amely Európában is többséget kapna, ha lehetőség nyílna rá?

Fölmerül a kérdés, vajon miért szánta el magát ilyen drámai lépésre az az ország, amely eddig békében élt együtt a maga 400 ezer muzulmánjával? Talán erősödnek a félelmek, talán azért válnak egyre népszerűbbé a radikális követelések, mert szinte alig folyik nyílt politikai vita arról, milyen helyet töltsön be az iszlám Európában?

Az is kérdés, vajon Európa lehet-e még Európa akkor, ha például Ausztriában 2050-ben a 15 évesnél fiatalabb fiúk többsége muzulmán lesz. Vagy ha Brüsszelben és Amszterdamban már ma Mohamed az újszülött fiúknak adott leggyakoribb személynév, Angliában pedig a harmadik helyen áll.

Christopher Caldwell amerikai újságíró szekptikus hangvételű könyvet írt Európáról és muzulmán bevándorlóiról (Reflections on the Revolution in Europe). A svájci népszavazás kapcsán őt leginkább az a szakadék döbbentette meg, amely az előzetes felmérésekben domináló tolerancia (a minaretépítés tilalmának elutasítása) és az eredmény (57 százalékos helyeslés) között tátong. "Ez azt jelenti, hogy van egy hivatalos vita az iszlámról, meg van egy rejtett vita is. Ez még gondokat fog okozni az európaiaknak" - véli Caldwell.

Az amerikai újságíró nem kongat vészharangokat könyvében, mint más szerzők, akik Eurábiára keresztelték az öreg földrészt, és azt már egy "iszlám világbirodalom" részének látják. Ám ő is azt írja: "Bizonyos, hogy az iszlámmal vívott konfrontációból Európa megváltozva fog kikerülni, viszont kevésbé bizonyos, hogy az iszlám asszimilálhatónak bizonyul."

Sokak szemében a legnyugtalanítóbb példa Nagy-Britannia. A brit lakosságnak ugyan mindössze 3 százaléka muzulmán (zömmel pakisztáni és bangladesi gyökerekkel), viszont ezek sehol másutt nem élnek a többségi társadalomtól ennyire elzárkózottan, mint Bradfordban, Dewsburyben vagy Leicesterben.

A szigetország hatóságai maximálisan tekintettel vannak az iszlám hívők kulturális igényeire. Muzulmán rendőrnők például kendővel fedhetik el a hajukat, a kendő része az egyenruhájuknak. 2007 óta a muzulmánok iszlám döntőbírósághoz fordulhatnak peres ügyeikben (üzletfelek vitái, örökösödési perek), a testület a saría alapján ítélkezik. Döntése al- és felperesre nézve egyaránt kötelező; szükség esetén jön a brit bírósági végrehajtó. Ez példa nélküli dolog Európában.

A muzulmánok hajlandóak alkalmazkodni

Jocelyne Cesari francia iszlámszakértő szerint a muzulmánok nagyon is hajlandók alkalmazkodni, sőt egy részük kritikusan viszonyul a vallásához. Folyik viszont a harc az iszlám jelképes elismeréséért. "Kezdetben az európai muzulmánok beérték szerény imatermekkel, most viszont olyan épületeket akarnak, amelyek fölveszik a versenyt Európa templomaival és katedrálisaival. Mivel a kereszténység egyre inkább kiszorul a nyilvánosságból, sok európai provokációnak érzi az épülő mecseteket" - állítja Cesari.

Franciaországban hónapok óta hivatalos vizsgálat folyik az egész testet takaró lepel (burka) viseléséről. A parlamenti eljárás meg a társadalmi vita egy ponton érintkezik a svájci népszavazással: a támadás egy jelképnek szól, de valójában mást értenek alatta. Azt remélik, hogy visszaszoríthatják az iszlám befolyását, ha csökkentik a láthatóságát.

Antwerpenben és néhány más belga városban évek óta tilos az arcot eltakaró fátyol viselése. Ezen ma már a muzulmánok sem háborognak. A fejkendő miatt viszont heves vita robbant ki, miután egyre több antwerpeni iskolában volt tilos a lányoknak kendőben megjelenni. Végül már csak egyetlen iskola, az Atheneum engedte a fejkendőt - mire az összes hithű család oda íratta át a lányait. Ezek pedig idővel már burkában jöttek iskolába. A bejáratnál egy iszlám szervezet képviselője állt, fölírva azokat, akik az épületbe érkezve levették a kendőjüket.

Erre aztán az Atheneum igazgatónője is megtiltotta a kendőviselést. Az 580 diák közül hetven elhagyta az iskolát, az igazgatót rendőri védelem alá helyezték; a tantermekben vandál pusztítások történtek. Ám azok a lányok, akik maradtak, ezentúl levették a bejáratnál a kendőt, s azt mondják, felszabadultnak érzik magukat.

"A tolerancia szót felcseréltük a kölcsönösséggel - mondja az igazgatónő. - Aki vallásszabadságot vár el, annak el kell ismernie mások vallásszabadságát is. Vannak értékek, amelyek nem képezik alku tárgyát: a nemek közötti egyenlőség, a vélemény és a vallás szabadsága, a kölcsönös tisztelet."

Pár nappal az igazgatónő döntése után a helyi oktatási hatóság is lépett: a következő tanévtől kezdve Flandria mind a 700 állami iskolájában tilos lesz a fejkendő (és egyéb vallási jelképek) viselete. Ennek hírére a muzulmán lányok közül sokan átiratkoztak iszlám iskolákba, vagy magántanulók lettek.

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek
  • Küldés levélben