Imádkoznak a hitetlenekért is

Akik Isten szolgálatában állnak, nem pihennek, különösen nem karácsonykor. A siófoki szegénygondozó szerzetes nővérek, Rita és Jácinta napjai október óta sok munkával teltek, a tennivalók pedig karácsonyra csak sűrűsödtek, hiszen a szeretet ünnepére egyetlen rászorulót sem szerettek volna segítség nélkül hagyni.

Ruhát, élelmiszert osztottak, látogatták azokat, akik még az évnek azon a napján is szűkölködnek, amikor a legtöbb család asztalára – ha szerényen is, de – jut némi ünnepi eledel. Rajtuk, a nélkülözőkön próbálnak segíteni a barna ruhás nővérek, persze ők is csak akkor tudnak tenni valamit, ha akadnak olyan önzetlen emberek, akik gondolnak másokra is.

– Szerencsére egyre többen vannak, akik élelmiszert hoznak a rendházunkhoz, lekvárt vagy egy kis édességet a gyerekeknek. Ezeket osztjuk szét karácsony táján – mondja Rita nővér.

December 24-e is szolgálattal telt, meséli Rita nővér, és hangjában jól kivehető örömmel beszél arról, hogy akadt olyan cukrászda, amelynek tulajdonosa 24-én zárás után elvitte hozzájuk a megmaradt friss krémeseket, hogy osszák szét az édes finomságot.

– A 24-i délutánunk mindig azzal telik, hogy gyorsan elvisszük a családokhoz, idős emberekhez az adományként kapott friss élelmiszereket. Mire hazaérünk, kellően fáradtak vagyunk, és borzasztóan örülünk, hogy egy kicsit megállhatunk. Ilyenkor kezdünk, kezdtünk mi is ünnepelni. Feldíszítettük a karácsonyfát; szép, liturgikus ünnepet tartottunk. Persze az egész adventben készülünk lelkileg a karácsonyra, próbálunk ráhangolódni az ünnepre a rengeteg rossz tapasztalat mellett, ami szomorúsággal tölt el bennünket, hiszen egyre többen ünnepelnek nehéz körülmények között.

Szerényen, külsőségek nélkül karácsonyoztak a szerzetes nővérek. Elmondták a maguk ünnepélyes zsolozsmáját, karácsonyi dalokat énekeltek, a karácsonyfán pedig tíz szál gyertyát gyújtottak. Minden egyes szál gyertya meggyújtásakor rövid imádságot mondtak, és ahogy az tőlük várható, nem válogattak, mindenkiért imádkoztak. Imát mondtak az egyházért, a rászorulókért, a más vallásúakért, a hitetlenekért.

Szertartásuk része az is, hogy ünnepélyesen elhelyezik a jászolban a kisdedet. – Van nekünk egy nagyon szép kis ácsolt jászolunk, abba helyezzük a Betlehemből kapott kis Jézus-szobrunkat. Igazán az ünnephez illeszkedő, mosolygós kis szobor, az örömöt meghozó kis Jézus megtestesítője – így Rita nővér.

Szerény vacsorát költöttek el végül; rántott hal, mint minden évben, most is került az asztalra. S az apácák is megajándékozták egymást.
A siófoki nővérek az ünnep napjait a rendházukban töltötték, hiszen messziről kerültek a Balaton partjára. Családjukkal ilyenkor nem találkoznak, a karácsonyt mindig választott családjuk körében töltik.

*****

A ferences nővér lelke is töltődik

Sajnos egyre több fiatal kerül krízishelyzetbe, mondja szomorúan Rita nővér. Az elvesztett munkahely, a fizethetetlenné váló albérlet tönkreteheti szerinte még a legszebb ünnepet is. – Tudjuk, hogy mindenkin nem segíthetünk, de ami tőlünk telik, azt megtesszük, és imádkozunk mindenkiért. Lelkileg megterhelő ennyi szomorú sorsot megismerni, de a karácsony lélekben feltölt bennünket, ilyenkor mi is elcsendesülünk, elmélkedéseinkben az ünnep lényegére figyelünk.