Viták a klónozásról: Hulljon a férgese?
A klónozással kapcsolatban szűnni nem akaró viták egy része etikai síkon zajlik. A megválaszolatlan kérdések sora tavaly újabbakkal gyarapodott, amikor Angliában tizenegy embriót hoztak létre egy család megbízásából, hogy kiszűrjék a mellrákra való hajlamot a soron következő gyermeknél. A génmutációt nem hordozó öt utód életben maradhatott, a többit egyszerűen megsemmisítették. Forrás: Hetek
Évezredek óta kérdés, hogy mikortól számít embernek az ember. Egyes nézetek szerint a fogantatás pillanatától, hiszen már a római jog szerint is feltételes öröklési képessége volt a méhmagzatnak, azaz ha az örökhagyó elhunyt, és élve született a csecsemő, akkor örökölhetett utána.
Az Európai Parlament Politikai Bizottsága közel húsz évvel ezelőtt kimondta, hogy „az élethez való jog a fogantatás pillanatában kezdődik”, és egy évvel később elfogadták az úgynevezett „Rothley” jelentést, mely szerint „az ember soha nem tekinthető tárgynak, hanem mindig el kell ismerni személyiségét. Jogi és politikai rendszerünknek ez az alapelve kategorikusan megtiltja, hogy az emberi lény totálisan mások rendelkezésére álljon”.
A gyakorlat azonban nem ennyire fekete-fehér. Az 1997-es oviedói páneurópai egyezmény – amelyet Magyarország 2002-ben törvénnyel hirdetett ki – védi az emberi lény méltóságát, ugyanakkor rendelkezik embriókon végzett kutatásról, amely megkérdőjelezi, hogy valóban emberi lénynek tekinti-e azokat. A nemzetközi egyezményektől függetlenül a legtöbb országban szabadon végezhető abortusz a terhesség meghatározott szakaszáig, illetve végezhetőek kutatások megtermékenyített petesejtekkel. Magyarországon például a terhesség 12. hetéig van lehetőség az anya válsághelyzetére hivatkozva annak megszakítására, ekkorra az embrión – vagy a magzaton, hiszen az orvostudomány a három hónapot határozza meg választóvonalként – már megjelenik az alkar, a felkar, a kéz, a láb, az ujjak, az ujjpercek körömmel, és a fej gömbölyű és elhatárolt.
Laikusként a klónozásról és az őssejtkutatásról hallhattunk a legtöbbet a médiából. Megdöbbentő, hogy mennyire rohan az idő. 1997-ben hozták létre Dollyt, az első klónozott birkát, 2000-ben jelentette be Bill Clinton és Tony Blair, hogy megtörtént a DNS nukleotidsorrendjének a feltérképezése, azaz lehetővé vált az emberi géntérkép elkészítése. Ekkor azonban az egyes gének működéséről még alig tudtunk valamit.
Az eltelt nyolc évben óriási fejlődésen ment keresztül a tudomány. Az egyes államok jogalkotói eltérően szabályozzák az orvostudományi kutatások lehetőségeit, a római katolikus egyház pedig nemrég adott ki egy bioetikával foglalkozó dokumentumot a pápa támogatásával, melyben elítélték a mesterséges megtermékenyítést és az embriókon végzett genetikai kutatásokat is.
A legliberálisabb országok közé tartozik Nagy-Britannia és Svédország. Angliában egy évvel ezelőtt engedélyezték az úgynevezett kimérák létrehozását. (A görög mitológia oroszlánfejű, kecsketestű, kígyófarkú szörnyét nevezték így.) A kísérletek során állati petesejteket termékenyítettek meg emberi hímivarsejtekkel, és az így létrejött néhány napos embriókból őssejteket nyertek ki további kutatások céljából. Magukat az embriókat nem engedik teljesen kifejlődni, általában 14 napos kor után elpusztítják őket. Így történt ez 2003-ban Sanghajban, ahol egy házinyúl-ember kimérát semmisítettek meg.
Az emberi faj állattal keverése Magyarországon egyelőre bűncselekmény, de ugyanígy tiltott Németországban, Franciaországban, Olaszországban, Ausztriában is. Állatok esetében szabadabban kísérletezhetnek a tudósok, születtek már nyolc szülőtől származó egerek, részben birka, részben kecske állatok is. Többen nem is etikai okokból kérdőjelezték meg az eljárást, hanem attól tartottak, hogy olyan vírusok jöhetnek létre genetikai mutációk során, amelyek rezisztensek minden eddig ismert ellenszerrel szemben. Ez, úgy tűnik, mégsem jelent veszélyt.
Felmerül a kérdés, hogy melyik az a pont, amikor az ember elkezd istent játszani? Jamie és Charlie Whitaker, vagy Javier és Andres olyan gyermekek, akik azért lettek testvérek, mert az idősebbik valamilyen súlyos betegségben szenvedett, amelyhez szükség volt egy genetikailag megfelelő donorra. Beteg gyermekük miatt a szülők mesterséges megtermékenyítésre vállalkoztak, és az úgynevezett preimplantációs diagnosztika (PID) segítségével genetikailag megfelelő utódokat választottak ki a beültetésre, hogy a születendő gyermek szerv- vagy szövetdonorként meggyógyíthassa testvérét. Őket hívják „designer-baby”-nek, de vannak, akik egyszerűen „pótalkatrész” névvel illetik őket. Az első a sorban Jamie volt, ő 2003-ban született meg. A köldökzsinórjából vett őssejteket beültették bátyjába, aki így esélyt kapott a gyógyulásra egy ritka vérbetegségből. Ma mindkét fiú egészséges.
Nagy-Britannia 2008 végén is gondoskodott felzúdulásról, megszületett ugyanis az első olyan csecsemő, aki azért kapott lehetőséget az életre, mert a legtöbb „testvérével” ellentétben nem hordozott olyan gént, amely hajlamossá tette volna a mellrákra. A szülők családjában generációk óta előfordult ez a megbetegedés, ezért mesterséges megtermékenyítéssel tizenegy embriót hoztak létre. Ezt követően megvizsgálták őket, és azt a hatot, akik hordozták a BRCA 1-es gén mutációját, amely az emlőrákra hajlamosít, megsemmisítették. A londoni University College Hospital orvosai azt mondják, hogy ezzel ugyan nem zárták ki annak esélyét, hogy a születendő gyermek később ebben a betegségben szenvedjen, mert ez a gén legfeljebb a megbetegedések tíz százalékáért felelős, de a szülők úgy gondolták, hogy ki kell használniuk a lehetőséget. 2006 előtt ezt nem tehették volna meg, mert akkor módosították a jogszabályt, amely korábban csak a biztosan betegséget okozó gének esetében tette lehetővé a PID-t.
Míg az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában engedélyezett ez a technika, hazánkban tiltott. Magyarországon egy 1996-os nemzetközi egyezmény elfogadása alapján arra van lehetőség, hogy örökletes betegségek megelőzése céljából a születendő utód nemét válasszák meg a leendő szülők – természetesen csak mesterséges megtermékenyítés esetében.
A kutatások által kínált lehetőségek megdöbbentőek, és sokakban félelmet keltenek. Tény, hogy a visszaélések elkerülése végett szigorú szabályozásra és olyan hazai, illetve nemzetközi szervekre van szükség, amelyek kontrollálni tudják az eljárásokat. Az eddig elért eredmények is súlyos etikai kérdéseket vetnek fel: például kinek áll jogában megismerni a gének által nyújtott jövő lehetőségét? Hozzáférhet-e ezekhez a munkáltató, a biztosítók? Milyen jövő várhat arra, akiről egy genetikai vizsgálat kimutatja, hogy valamilyen halálos betegségre hajlamosító gént hordoz, arról nem is beszélve, hogy milyen indokok alapján engedhető meg az embriók közötti „válogatás”?
