Hogyan nézhetett ki Bábel tornya?

Először arra a területre vessünk pillantást, ahol a torony megépült. Az ókori Mezopotámia (a görög szó jelentése folyamköz) Elő-Ázsiának a Tigris és Eufrátesz folyók között elterülő síkságán feküdt. Ma Irak és részben Irán található ezen a területen. A folyók áradásai, a mocsarassá vált területek lecsapolása, az öntözéshez nagyszabású csatornarendszerek kiépítése Mezopotámiát az ókori világ virágzó gazdaságává és fejlett kultúrájává tette, bár itt nem jött létre tartós államalakulat, mint Egyiptomban, mert a különböző népek uralma sűrűn váltotta egymást. Déli részén a 4. évezred küszöbén a sumérok és akkádok telepednek le. Hatalmi versengésükből a sumérok kerülnek ki győztesen. Politikai és vallási központjuk Ur városa volt. Az uri zikkurat az elsők egyike. Ehhez hasonló toronytemplom több más városban is létesült, de nyomai kevés helyen maradtak fenn. A kutatók a Perzsa öböltől a két folyó síkságán mintegy 1000 km-es távon több mint 30 zikkurat létét mutatták ki. Az elnevezés a sumér „zakaru”, „magasra” szóból ered. Itt érdemes megemlíteni az ősi mezopotámiai városokat: Eridu, Uruk, Surrupak, Akkád, Nippur, Nimrud, Szippar és Assur, amelyek régészeti feltárását a 19. és 20. században végezték el. Zikkurat ábrázolása egy ninivei domborművön maradt fenn a Kr.e. 7. századból.

Kr.e. 2000 táján megdöntötték a sumérek uralmát. A birodalom fővárosa az Eufrátesz partján a korábban jelentéktelen település, Babilon lett. (A mai Bagdadtól mintegy 100 km-re délre.) Két virágzó korszaka az Ó-Babilóniai és Új-Babilóniai birodalom. Két legjelentékenyebb uralkodója Hammurabbi (Kr.e. 1792-1750), ki 282 törvénycikkét ékírással akkád nyelven 2,25 méter magas zöldesfekete dioritsztélébe vésette, ez ma a Louvre-ban látható, és II. Nabú-kudurri-uszur káld király (Kr.e. 604-562), ismertebb bibliai nevén Nabukodonozor, az ő uralkodásának idejére esik a zsidók 49 éves babiloni fogsága. A zsidók a száműzetés időtartamát 70 évre számolják. Jeremiás is erről jövendölt. (Sztélé: vagy állókő, ókori, szabadon álló, függőleges helyzetű kőemlék, homloklapján feliratokkal, gyakran művészi reliefekkel díszítve. Rendeltetése szerint előfordult sír-, fogadalmi-, győzelmi-, szerződéses-, határsztélé stb.) 

Babilon ősi akkád neve Bab-Ilu, azaz Istenek Kapuja, héberül BBL, Bábel. Az ókor egyik, ha nem a legjelentősebb metropolisza volt. Ezt a kijelentést támasztja alá, hogy falait az ókori világ hét csodája között első helyen örökítették meg. (Később a lajstromban Pharosz foglalta el a helyét.) A trapéz alakú város méretei: 2,7x1,5 km, amit 2/3-1/3 arányban szelt át a folyó. A keleti rész volt a nagyobb és jelentősebb, a palotával, a zikkurattal, az észak felé haladó Körmenetek útjával és az innét nyíló Istar kapuval, valamint a 29° alatt északkeletre vezető Marduk úttal. A városfal hossza 8150 méter volt, szélessége 17-22 métert tett ki, tetején négylovas kocsival is végig lehetett hajtani és megfordulni rajta. A városfalat kívülről széles vizesárok övezte. Számos előváros tartozott a településhez. Babilonnak virágkorában mintegy 350 ezer lakosa lehetett.

Bábel tornya előzményei közül kettőt emelünk ki. Legjellemzőbbként Kr.e. 2100-ból az uri zikkuratot nevezhetjük meg. Lépcsőzetes toronytemplom, tetején a város védőjének, Nannu Holdistennőnek kisméretű szentélyével. Ur leghíresebb fejedelme, Urnammu (Kr.e. 2113-2095) építtette. A zikkurat alaprajza téglalap, befoglaló méretei 63x43 méter. A három egymásra helyezett, csonka gúla alakú, agyagtéglából rakott, falsávokkal tagolt tömb keretes teraszokat alkot. A három emelet együttes magassága elérhette a 21 métert. A korai dinasztikus kor után a zikkurat elpusztult. Majdnem másfél ezer év múltán, az Új-Babilóniai Birodalom idején, Nabonidus király (Kr.e. 556-539) újjáépítette. Aztán két évezredre ismét az enyészeté lett. A feltárásokat az 1920-as években az angol Sir C. Leonard Woolley végezte. A zikkurat részben rekonstruált, maradványában kb. 16 méter magas tömbje a sivatag közepén ma is látható.

A másik Csoga-Zanbil elámi zikkuratja a Kr.e. 14. századból. Untas-Gal, más néven Untas-Napirisa (Kr.e. 1340-1300) az elámi birodalom királya volt. Dúr-Untas-Napirisát (azt jelenti „Nagy Untas erődje”), fél évszázadig fennálló királyi székvárosaként – a korábbi Szúza után – ő alapította. A Szúziána síkságon, az Ab-e Diz folyó szintje felett 70 m magas fennsíkon ötszintes toronytemplomot épített, amelynek alapja 105,2x105,2 m. A szintek magassága fölfelé rendre: 8,12,12,12,11, összesen 55 m magas volt. Homlokzatait széles falsávok tagolták. Eredetileg nagy négyzetes udvarral és körötte 28 helyiséggel templomnak készült. Az udvarnak mind a négy oldalról volt bejárata, a raktárak és a szentély a központi udvarról nyíltak.

Az építés második fázisában a hatalmas udvart feltöltötték, kialakították az első szintre négy oldalról felvezető belső lépcsőket, majd megépítették a további három szintet, jellegzetes szerkezeti megoldással: a teraszgyűrűket egymástól elválasztó, függőleges tágulási (dilatációs) hézaggal. Ezáltal minden egyes szint egyenletes teherelosztással közvetlenül a talajra támaszkodott. A harmadik teraszra a DK-i oldalon már csak egy lépcső vezetett. A befejező harmadik ütemben, a zikkurat ötödik szintjeként a 18,5x20,0 m alapterületű toronyszentély épült meg. Az elámi zikkurat sajátossága, hogy Insusinak szúzai istennek szentelt alsó és Napirisa istennek ajánlott felső szentéllyel is rendelkezett. A toronytemplomnál a szokásosnál nagyobb (39,0x38,5x12,0 cm) méretű, ékírásos téglákat is találtak. A felső szentély falait kék és zöld színű mázas téglák borították, ezüstös és aranyos csillogással. 

A terület jelenleg Irán DNy-i részén terül el, a ma is lakott település neve Csoga-Zanbil. Az ismert legnagyobb méretű és a legjobb állapotban fennmaradt mezopotámiai toronytemplom, ezért az UNESCO 1979-ben felvette a világörökség listájára. Meglévő maradványában 28 m magasságából a 45 km-re, egy napi karavánútra lévő Szúzába, a korábbi fővárosba is el lehet látni. Az ókori építők háromféle építőanyagot alkalmaztak: legnagyobbrészt napon szárított téglát, a falak külső felületét 2 m vastagságban égetett téglából készítették, a 11. sorban, szemmagasságban ékírásos feliratokkal, és égetett tégla-törmelékes szárított téglákat is használtak. A zikkuratot íves téglakerítés vette körül.

Az első babiloni zikkurat az Ó-Babilóniai birodalom idején épült, az uri mintájára. Ez elpusztult. Helyén az Új-Babilóniai birodalom alatt az előzőekben említett, „Sumér és Akkád királya” címet viselő Nabukodonozor az apja, Nabú-apla-uszur (Kr.e. 625-606) által elkezdett építkezést befejezte. 42 éves uralkodása alatt készült el a hétszintes, gigantikus építmény, négyzetes alaprajzának oldalmérete magasságával egyezett, 91,5x91,5x91,5 méter volt. A német régészeti feltárások vezetői 90 méterrel, és ebből származtatott kerekített részméretekkel számoltak. A könnyebb áttekinthetőség érdekében ezeket az adatokat vettük át.

A megtalált ékiratos agyagtábla szerint a szintek méreteit méterben táblázatba foglalva adjuk meg. Az egyes szinteket eltérően színezték. A színek attól függtek, hogy melyik istenséget, melyik planétát, melyik fémet szimbolizálták a megadott rekonstrukciós elképzelés szerint.

A délre 60 m-re kihúzott 9,35 m széles főlépcső a második szintre, 51 m-re vezetett, meredeksége 40°-os volt. (Összehasonlításképpen megemlítjük, hogy Chichén Itzában az El Castillo lépcsőspiramis lépcsőjének meredeksége 43°-os.) A „nyeles” kialakítás alapján az archeológusok az elrendezést „serpenyőnek” titulálták. Két oldalt két-két, szimmetrikusan elhelyezett, a torony falához simuló, széles melléklépcső vitt fel, a főlépcsővel azonos hajlásszöggel. A főlépcső kiemelkedő tömege alatt az első szint két oldalát ívezetes kapu kötötte össze. A második szintre így három útvonalon juthattak el a zikkurat tetéjére igyekvők.

A 3-6. szint tulajdonképpen spirállejtőként haladt körbe az óramutató járásával ellentétesen, a hátsó homlokzat jobb oldaláról indult és négy fordulat után, négy szinttel feljebb ugyanoda érkezett meg. A falak enyhén (87°-ban) befelé dőltek, és mélyített falsávok tagolták. A toronytemplom íves bejárata délről nyílt, falát kiemelkedő falsávok díszítették. (Ezt a legközismertebb rekonstrukciót Walther Bünte német építészmérnök készítette, aki 1930-as évekbeli ásatások egyik szervezője volt. Eckhard Unger: Babylon, die heilige Stadt, nach der Beschreibung der Babylonier, Berlin, 1931, könyve alapján, 191-200 pp.)

1997-ben Oslóban állították ki először azt az új dokumentumot, amely Bábel tornyáról az eddig alkotott elképzeléseket gyökeresen megváltoztatta: ez Nabú-kudurri-uszur sztéléje, amit a Schøyen gyűjteményben őriznek. Felirata: „Etemenanki, ezt alkottam a világ népei csodálatára, felemeltem az ég tetejéig, a kapuknak ajtókat nyitottam, bitumennel és téglával fedtem be.” (Martin Schøyen *1940.január 31., norvég üzletember, utazó, történész, paleográfus, könyvgyűjtő. Ma a világ legnagyobb magángyűjteményének birtokosa, 13 ezer kézirattal, Holt tengeri tekercsekkel és más ókori emlékekkel. A gyűjtemény számos darabja 1990-től, az iraki háború idején került Oslóba, mivel Norvégia nem ratifikálta a kulturális javak illegális kereskedelméről szóló 1970-es UNESCO egyezményt.)

A Bábel torony sztélét Robert Koldewey 1917-ben egy titkos kamrában három darabra törve találta meg. (Robert Koldewey (1855-1925) német régész és építész, aki 1899 és 1918 között a babiloni ásatásokat irányította, miközben kitört, dúlt és véget ért az első világháború.) A sztélé egy része Németországba, a másik Jordániába, majd Londonba, a harmadik az USÁ-ba került. A két legfontosabb felső darabot a Schøyen gyűjteményben sikerült egyesíteni. A felül lekerekített fekete gránit tömb mérete 25x47x11 cm. A középtájon repedt, több sávban ékírásos felirattal ellátott kövön jobb oldalt a magas, kúpsüveges, jellegzetes asszír-szakállas király áll, bal kezében uralkodói bottal, jobbjában íróvesszővel(?) Mellette balra a zikkurat képe és afelett a templom nagyított alaprajza látható. Az ábrázolás alapján a következő lényegesebb megállapítások tehetők:

• Az építmény (hossza), szélessége és magassága megegyezik. (Ez a kijelentés eddigi ismereteinket megerősítette.)

• Szemből a kihúzott főlépcső és a toronyhoz illesztett két oldallépcső csak az első teraszra – és nem a másodikra – vezetett. Meredekségük 33°-os volt.

• Mind a hat terasz felső éle vízszintes vonalat mutatott, vagyis a spirális rámpa koncepció nem állja meg a helyét. (A viszonylag meredek lépcsők után egy alig 5 %-os lejtő ellentmondást jelentett volna.)

• A teraszok magassága a korábbi méretekkel ellentétben: 27,5 + 5x8,5 = 42,5, és a templom magassága 20 m, összesen 90 m-t tett ki.

• A templom megközelítése az első teraszról a továbbiakban – minden bizonnyal – belső teraszlépcsőkön történt, mivel a sztélévéseten a torony felső részén külső lépcsők nem szerepelnek.

• A belső lépcsők elhelyezkedése spirális lehetett, így a templomba felfelé haladók a tornyot teljesen körüljárták.

• A négyzetes alaprajzú templom egy déli bejárattal, egy központi nagyobb és körülötte 11 kisebb belső helyiséggel rendelkezett. Vastag falait kívülről – a toronytól eltérőleg – kiemelkedő függőleges falsávok tagolták.

E kijelentések rögzítése után kíséreljük meg Bábel tornya lehetséges kinézetét és reális közlekedőrendszerét hipotetikusan megszerkeszteni. Szerző határozott véleménye szerint a felső szintek megközelítése is a főlépcsőhöz hasonló meredekségű, 33°-os lépcsőkön kellett történjen, a zikkurat mind a négy oldalán, a lépcsők spirális elrendezésével. Ez a megoldás az egységesség elvének érvényesítésével az eredeti kialakítást közelíthette. Elméletünk alátámasztására egyrészt Csoga-Zanbil fennmaradt zikkuratjának meglévő lépcsői nyújtanak alapot, másrészt Hérodotosz leírása: „A feljutás kívülről történik a tömbök megkerülésével. A feljutás közepe táján találunk egy ülőhelyekkel ellátott lépcsőfordulót, ahol meg tudunk pihenni.” (A görög-perzsa háború I.181) A lépcsők javasolt kialakítása a papok rituális felvonulását az egész ünnepi útvonalon végig azonos feltételek mellett tette lehetővé. A gyalogutat mellvéd kísérte.

A táblázatból leolvasható, hogy a torony 3., 4. és 5. szintje átlagosan 9 m-rel szélesebb a felette lévőnél, vagyis két oldalt mintegy 4,5 m szélességű sávokkal rendelkezik. Ha a fal szélességének 1,5 m-es méretet tételezünk föl, a használható méret 3 méter marad. Ebben a szélességben felfelé, a középtől jobbra-balra haladó szimmetrikus pároslépcsők kiképezhetők voltak. A lépcsők sorrendje D-K-É-Ny-D lehetett, vagyis a tornyot teljesen körülvették és az utolsó két lépcsőkar – az előzőekkel ellentétesen – közép felé haladva a főhomlokzat főbejárata előtt érte el a 6. teraszt. A lépcsők elrendezésénél megtartható a spirállejtők óramutató járásával ellentétes iránya. Ezzel a megoldással küszöbölhető ki az az anomália is, hogy a szintek felső éle ne enyhén emelkedő, hanem vízszintes legyen.

A bábeli toronyhoz kb. 17 millió agyagtéglát égettek ki. Több mint százezer darabon megtalálták az építő Nabukonodozor nevének égetési jegyét. Nabú-kudurri-uszur jelentése: Nabu óvja határaim. Nabu Marduk-Jupiter fia, Merkúr csillagának megszemélyesítője, az ész és okosság, a kereskedelem és építészet istensége volt.

A téglákba vésett nevek eligazítanak az elrendezésről. Az Észagila elnevezésű, nagyjából négyzetes templomkerületet magas téglafal övezte, egy oldala 2 stádiumnyi (385 méter) hosszú volt, mint Hérodotosztól megtudjuk. Északi felében állt a káld nevén Etemenanki zikkurat, déli részében a hatalmas, mintegy 75x150 méter méretű Marduk csarnoktemplom. (Etemenanki jelentése Köldökzsinór, amely a Földet és Eget összeköti, vagyis amelyen át az Ég a Földet táplálja.)

Nabukodonozor miután a torony építését befejezte, tevékenységét ékírásos táblán örökítette meg: „Az Etemenanki csúcsát égetett téglákkal felemeltem, és fényes kék kövekkel (lapislazuli) felékesítettem, tetejét bronzzal burkolt cédrussal befedtem”, mert ez „Marduknak, az istenek mindenható urának a lakóhelye.”

A mezopotámiai zikkuratok négy típusba sorolhatók. Első változata az uri külső lépcsős forma. Második verziója a csoga-zanbili belső lépcsős megközelítésű toronytemplom. A külső és belső lépcsőt egyaránt alkalmazó harmadik, azaz vegyes kategóriába tartozik a bábeli torony. Negyedik lehetséges alakja a szinteket spirálisan elérő rámpák rendszere. Ilyen variáns nem maradt fenn, de a samarrai nagymecset minaretje feltekeredő spirállejtőjével e módosulat lehetőségét villantja fel több évezreddel későbbről.

A toronytemplom hármas funkciót tölthetett be: áldozati kultusz szentélye volt, szertartásos menyegző helyszíne, végül ókori obszervatórium. Hérodotosz – aki Kr.e. 465-450 között járt Mezopotámiában – írja: Istenük (Marduk) ünnepén, újév napján (tavaszi napéjegyenlőség idején) a kaldeusok 1000 talentum értékű illatos tömjént égettek el a templomon kívül álló oltáron. (Talentum: a legnagyobb súlymérték és ezüst pénzegység az ókori Görögországban. 1 attikai talentum = 60 minna = 6000 drachma = 26,196 kg. A babilóniai talentum 30,3 kg-ot nyomott. A tömjén értéke az ókorban az aranyéval vetekedett.) Az istencellában díszes ágy, aranyasztal és szék szolgálta a ceremóniát, ahol egy földi asszony, papnő várta az istenség (vagy esetleg annak képében megjelenő király, főpap) jövetelét az ún. hieroszgamoszra, a Szent Nász termékenységi prostituciójára.

A toronyszentély kultikus szerepén felül csillagászati megfigyelésekre is szolgált: tetejéről az alsóbb, poros régiók felett már tisztábban látszott az égbolt, így a csillagok kelését, lenyugvását jobban szemmel lehetett tartani. Az égitestek mozgását észlelték napnyugtától napnyugtáig és tavasztól tavaszig. A kört Babilóniában osztották fel 360 fokra. A nap időtartamát kétszer 12 órával, az évet 12 hónappal mérték. Számításaikban szinte abszolút precízségre törekedtek, ezért a fokokat és órákat tovább osztották 60 perce, majd a perceket 60 másodpercre. A 60-as számrendszer előnye, hogy a 60 tíz számmal maradék nélkül osztható, ezek: 2,3,4,5,6,10,12,15,20,30. A káld csillagászok határozták meg az északi égboltozaton látható 12 csillagkép alakját és adtak nevet az év gyűrűje tagjainak. A görögök Zodiakusnak hívták, magyarul állatöv.

Mózes könyve tartalmazza a Messiásról szóló jövendöléseket, benne Bileám jóslatát: „Csillag kel fel Jákob (törzséből)” és „királysága dicsőségre emelkedik.” (Számok 24.17 és 24.7) A babiloni káldeus mágusok ismerték a jóslatot és Kr.e. 7-ben rendkívüli égi jelenséget figyeltek meg: a tavaszpont a Kosból átment a Halak csillagképbe, a Jupiter és Szaturnusz bolygók ritkán (854 évenként) bekövetkező együttállása, különösen felfénylett konjunkciója és állatövi fénycsóvája jelezte a jóslat beteljesülését, ezért fölkerekedtek, hogy hódoljanak a világra jöttnek. Ez az asztronómiai esemény Kr.e. 7-ben, május 24-től december 10-ig következett be, azaz majdnem hét hónapig tartott. Ez elegendő idő volt arra, hogy a távoli Babilonból a sivatagon át tevekaravánnal Jeruzsálemig a mágusok („Háromkirályok”) az1100 km-es utat megtegyék. Ez idő alatt a ”Királyok csillaga”, a Jupiter háromszor állt együtt „Izrael csillagával”, a Szaturnusszal a Halak jegyében, Júdea égi jelében. (A betlehemi csillag és a napkeleti bölcsek története Máté evangéliumából közismert. A csillagok helyben állásának jelensége kizárólag a bolygók látszólagos hátráló, retrográd mozgása során következhet be, amit először Johannes Kepler (1571-1630) német csillagász írt le és adta meg tudományos magyarázatát.) A csillagászati jelenségből következően Krisztus 7 évvel előbb született, mint azt a tudósok korábban meghatározták.

 A torony tájolása a kelet-nyugati iránytól északra 14,5°-ot tért el, vagyis a tavaszi napéjegyenlőség és a nyári napforduló közötti napkeltére irányult, tehát naptári-időmérő rendeltetése is volt. Megfigyelésük szerint, amikor nyári napforduló idején a napkelte pontja 29 nap késéssel érte el a zikkurat délkeleti oldalának vonalát, akkor azon év utolsó napja után 13. hónapot iktattak be a naptárba, így hozva összhangba a Holdévet a Napévvel. A torony telepítésénél ezen felül a Babilonban uralkodó szélirányt is figyelembe vették, hogy a szentély hátoldalával forduljon az ÉNy-i szelek felé.

 Nabukodonozor a hegyekből származó méd feleségének a ligetek pótlására építtette számos udvart magában foglaló palotája egyik belső terén az ókori világ csodájaként ismert, a mondabeli Semiramis királynőről elnevezett függőkerteket. Az ásatásoknál megtalálták a masszív boltozatokkal alátámasztott teraszok, és a növények locsolását lehetővé tevő vízfelemelő rendszer nyomait.

A bábeli toronyról szóló, a Bibliából tudott leírás a Teremtés könyvéből feltehetőleg a babiloni zikkuratot vette alapul. Mózes I.11.3-4. versében olvashatjuk: „Rajta, vessünk vályogot és égessük téglává.” „Gyertek, építsünk várost és tornyot, amelynek teteje az égig ér”– így hangzik a kettős felszólítás, ami valójában az építőtevékenységnek, az emberi alkotásnak, az építészet lényegének első, biblikus megfogalmazása. A leírás részletei azt mutatják, hogy szerző jól ismerhette a babiloni viszonyokat, az ott használatos építőanyagokat: találtak egy nagy síkságot – írja, a tégla épületkő gyanánt szolgált, a szurok pedig kötőanyagul – folytatja.

A bábeli torony tulajdonképpen az emberi gőg és hatalomvágy jelképe. Az emberiség összefog, hogy nagyságának kifejezésére várost és benne égig érő tornyot építsen. Isten azonban meghiúsítja tervüket, mert összezavarja az építőmunkások nyelvét. Az emberek így, egységüktől megfosztva, szétszélednek a földön. Bábel (Babilon) neve a héber bilbul: összekevert, zavart szóból népies etimológiával ekként vezethető le. Érdekes módon ez majdnem egybeesik az angol babble: dadogás szóval. A bábeli torony szimbolikája a sok nyelven beszélő világvárost, az egyes emberben, de az emberi közösségben egyaránt jelen lévő korlátlan hatalomvágyat reprezentálja, amely azonban istenellenességében halálra ítélt.

A téma igen népszerű volt a középkori és a 16-17. századi művészetben. Különösen ismertek id. Pieter Brueghel (1525 k.-1569) e tárgyú festményei, bár az ő ábrázolásai nem szögletes, hanem spirális építményt mutatnak. Ezért lehetséges, hogy a Samarrai nagymecset (848-852) robusztus, 52 méter magas hengeres toronyminaretje volt az ihletője, csigavonalban ötször feltekeredő feljárójával, az Európában ekkortájt megjelent keleti útleírások illusztrációi alapján. A 20. században a téma Holdudvara a kor igénye szerint átalakult: a Boney M együttes egyik fülbemászó dallamú slágerének címéül választotta: Rivers of Babylon, Babilon folyói.

A história további – eseményekben dús – lapjai. Babilóniát Kürosz (ur. Kr.e. 559-530) vezetésével a perzsák igázták le, megalapítva a kb. kétszáz évig fennálló perzsa birodalmat. Babilont Kr.e. 539-ben foglalták el. Nagy Sándor (*Kr.e.356, ur. 336-323) a görög-perzsa háborúban hódította meg a területet, Kr.e. 331-ben a Gaugamelai csatában megfutamítva III. Dareiosz (Kr.e. 336-330) király seregeit. Babilont újjá akarta építeni, ám világhódító indiai hadjáratából lázasan visszatérve Nabu-kodonozor egykori palotájában flekktífuszban bekövetkezett korai halála ebben megakadályozta. Utóda, I. Szeleukosz Nikator (Kr.e.311-281) uralkodása kezdetén a Tigris folyó jobb partján új fővárost alapított, Babilontól 60 km-re ÉK-re, amit saját magáról Szeleukeiának nevezett el. Babilon lakóit ide költöztette, de a kaldeus papokat meghagyta szentélyükben. A Kr.u.1. században a parthus Arsakidák rombolták le a tornyot és templomot véglegesen. Jeremiás jövendölése beteljesedett: „kiszáradt pusztaság és lakatlan sivatag lett örökre.” (Jer. 51,29) Az ókori kultúrvilág központja és az égig érő torony története csúfos véget ért.

A bábeli torony rekonstrukciójának egyik változata a 19. század végén készült. Charles Chipiez francia építész számos ókori épület elképzelt alakját metszette rézlemezbe, így Salamon király jeruzsálemi templomát is. Ezek a képek a Georges Perrot & Charles Chipiez: Histoire de l’art dans l’antiquité (Az ókori művészet története) című hatalmas, tízkötetes munkájában 1887-ben, Párizsban jelentek meg. A bemutatott helyreállítási elképzelésen a szintek azonos magasságúak, megközelítésüket rámpák teszik lehetővé, a szintek száma hét, a tetején nyolcadikként anakronisztikus, kupolás templomcella áll.

Bábel tornya elképzelt megjelenése: az emberiség egyik legérdekfeszítőbb és legtöbbet vitatott kultúrtörténeti kérdése, hasonlóan ahhoz, hogyan nézhetett ki Salamon temploma vagy a halikarnasszoszi mauszóleion? Ám e kérdések pontos megválaszolása nem lehetséges, mint előző két tanulmányunkban is ezt a végkövetkeztetést vontuk le a részletekbe menő, alapos vizsgálatok után. Az épületek elpusztultak, csupán töredékes leírások maradtak fenn róluk, de ezek adatai nem elégségesek a hiteles helyreállításhoz. A legújabb felfedezés szerint is marad az ominózus kérdés: valójában hogyan jutottak fel Bábel tornya tetejére?

Képek:

http://tervlap.hu/index.php?id=20100107hogyan_nezhetett_ki_babel_tornya