Hazugsággal nem lehet gyógyítani

Embrionális őssejt származhat mesterséges megtermékenyítés során feleslegessé vált embrióból is, amit egyébként kidobnának. Etikai szempontból hogyan értékelhető ezek felhasználása gyógyászatra?

- Valóban, a mesterséges megtermékenyítés (a lombikbébiprogram) ma úgy áll, hogy legtöbbször több embriót kell beültetni a nő méhébe, hogy az egyik jó eséllyel megmaradjon és megszülessen. Ebből származik az a probléma, hogy sokkal többet hoznak létre, mint amennyit valóban fel is használnak. Ezek kutatásra való felhasználására vonatkozott Bush elnök teljes tiltása. Obama viszont egy bizonyos számban hozzájárulását adta, hogy őssejtvonalakat indítsanak el  ezekből az embriókból. Ezt nagyon jól tette véleményem szerint, de azért elmondanám, mi az igazi probléma. A legnehezebb kérdés: nehogy csak azért hozzanak létre eleve több embriót, hogy őssejtek, őssejtvonalak alapanyagául szolgáljanak. Ne azért jöjjön létre egy lombikban egy mesterséges megtermékenyítés, hogy abból, mondjuk, máj legyen. Annak az emberkezdeménynek ugyanolyan joga van ahhoz, hogy teljes élete legyen egyszer, mint a többinek. A probléma az, hogy nem ritka a gyanú, hogy csak azért csinálnak többet, hogy később felhasználhassák. Ez nyilvánvalóan teljesen etikátlan és megengedhetetlen.

Aki a „másik oldalon" áll, az viszont úgy érvel: segíteni szeretne egy gyermektelen házaspárnak, ehhez pedig több embriót kell létrehozni.

- Ez rendben van, ezért kell  a nőgyógyászatnak abba az irányba fejlődni - és erre vonatkozó, tudomásom szerint sikeres kísérletek már zajlanak - hogy ne kelljen „felesleget" produkálni. Megértem a másik oldalt. A fő kérdés azonban az: mikor kezdődik az élet?

Éppen ezt akartam kérdezni. Ki dönti el, illetve milyen véleményekre támaszkodik az orvostudomány?

- A felekezeti véleményeket tekintve, amennyire én tudom, a katolikus egyház a legszigorúbb ebben: csak a testen belüli megtermékenyítést fogadja el, és azt mondja, hogy a fogantatás pillanatától kezdve - amikor a spermium megtermékenyíti a petesejtet - a sejt emberi élőlénynek tekintendő. A református, evangélikus, baptista, metodista egyházak sokkal liberálisabbak ebben. A zsidó elképzelés valaha nagyon szigorú volt, olyan, mint a katolikus, ma sokkal liberálisabb. Az iszlám - érdekes módon  - vár néhány tucat, talán negyven napot, és csak attól kezdve tekinti az életet emberi életnek.

A hindu vallás pedig egyáltalán nem foglal állást a kérdésben - a reinkarnáció miatt máshogy közelít az élethez. A világi, szekuláris álláspont pedig megengedő, az egyes kultúrákban különböző hangsúlyokkal ugyan, de tudományos vagy annak tartott álláspontokat vesz alapul.

Én azért értek egyet Obama elnökkel, mert miközben sajnálatos módon elszomorítóan sok, nem-egészségügyi okból végrehajtott abortusz történik évente a világon, ehhez képest néhány száz, nem felhasznált embrióból őssejtvonalak elindítását és a rajtuk történő tudományos kutatást nem tartom összeegyeztethetetlennek etikai, jogi, világnézeti elképzeléseimmel.

Azt mondta nemrégiben, hogy az „év híre": egy új lehetőség nyílt az őssejt-biológiában. Ennek lényege, hogy az érett „felnőtt" sejtek visszaalakíthatók embrionális őssejtté.

Magyarországon Dinnyés András, aki valaha ott dolgozott, ahol a Dolly klónozása történt, foglalkozik ezzel az eljárással. Egy sejt élete során, a kezdettől az öngyilkosságig - a sejtek úgy halnak meg, hogy öngyilkosak lesznek, ezt programozott sejthalálnak nevezik - nagyon hosszú folyamat zajlik, és abból a génállományból, ami a sejtben van, mintegy óraműszerűen egyszer az egyik csoport gén „szólal meg", máskor egy másik csoport. Az embrionális korszakban egészen más gének „szólalnak meg", mint a felnőttben. Különböző faktorok irányítják, hogy a 23 ezer génünkből mikor melyik kapcsol be, ez egy belső sejtprogram. Már ismerik azokat a faktorokat, amik az embrionális állapotban működnek: ezek eltűnnek a  sejt fejlődése során, de vissza lehet juttatni őket, és ennek nyomán a felnőtt sejtek is elkezdenek úgy viselkedni, mint az embrionális őssejtek. Ennek pedig az a jelentősége, hogy nem kell embriókból kivenni az őssejtet, áthidalhatóvá válik az előbb tárgyalt nagyon komoly, alig feloldható etikai probléma. Biztos, hogy ez a lehetőség sem korlátlan, mégis óriási felfedezésről van szó.

Az embrionális őssejtnél az etikai kérdésen túl van orvosi probléma is: a daganatképző hatása. Ha visszaalakítják a szöveti vagy felnőtt őssejteket, ott nem alakulhat ki ez a veszély?

- De, ez egy jogos felvetés. A folyamat kísérleti szakaszban van, ezzel még nem gyógyítanak. A probléma egyébként a most kirobbant őssejt-botrányban jött elő. Itt illegális, nem engedélyezett módon, emberi abortumokból származó élő sejtekkel folyt a kezelés.

Mit gondol arról a szörnyű feltételezésről, hogy azért fizettek nőknek, hogy teherbe essenek, majd vetessék el a magzatot?

- Ebben az ügyben tudomásom szerint erre nincs bizonyíték. A felderített és leleplezett esetben az újsághírek szerint az történt, hogy az abortumokból származó sejteket - melyeket engedély alapján gyűjtötték kórházaktól, laboratóriumi vizsgálat céljára - bejuttatták a pácienseik szervezetébe. Ez az eljárás ma még nagyon távol áll attól, hogy nemzetközi tudományos és szakmai mértékkel mérve elfogadható és engedélyezhető legyen. Legjobb tudomásom szerint egyetlen publikáció sem jelent meg egyetlen rangos, ellenőrizhető szakmai folyóiratban sem.

Az orvostudomány milyen mértékben van átitatva az egészségbiznisz szellemével?

- Valamilyen szinten az üzleti szemlélet természetszerűleg mindenütt jelen van,  a tudományban is. A kutatás drága, erre forrásokat kell keríteni.

Itt érthető, vállalható és legális érdekeltségek léteznek. Más kérdés, hogy az embernek kellene annyi etikai érzékkel rendelkeznie, hogy nem hazudik. Tudom, hogy ez nagyon naivul hangzik, de ha azt állítom, hogy meg tudok gyógyítani egy gyógyíthatatlan beteget, ám ezt több éve nem tudom bizonyítani, miközben felveszem a több mint kétmilliárd forintos, közpénzből származó pályázati támogatást,  akkor  ez mindnyájunkat megkárosító hazugság kategóriájába tartozik.

Milyen arányban van jelen ön szerint a visszaélés?

- Mindenhol, ahol nincs nyilvánosság, visszaélés van. A tudomány nyilvánossága a nemzetközi szakmai folyóiratokban való közlés, ahol független szakemberek elfogulatlan véleménye minősíti a munkát. Óriási, és a következő kutató nemzedéket sújtó bűn, ha  olykor politikai hátszéllel is milliárdokat szórnak el bizonyítatlan dolgokra, ráadásul következmények nélkül.

Én is egy kutatással is foglalkozó egyetemi intézetben dolgozom, és mindent megteszek azért, hogy pénzt kapjunk, mert fönn kell tartanunk magunkat. A központi finanszírozás nem mindig megfelelő, se mértékében, sem a pályázatok odaítélésének módját tekintve, mégis vannak határok, amelyeket nem szabad átlépni.

A magyar egészségtudomány sem erkölcstelenebb, mint mondjuk a svéd, izlandi vagy az argentin, csak lazák és következmény nélküliek a szabályok, és a bírálati rendszer még mindig nem eléggé nemzetközi. A kiskapuk tágra vannak nyitva, következmények nincsenek. De ez az egész mai magyar társadalomra igaz, a roma pogromoktól kezdve a náci tüntetés értelmezéséig. Miért ne lenne ennek része az egészségügy?

Az emberek nagyon bíznak az orvosokban. Mi lesz, ha kiderül, hogy sok esetben nem róluk, hanem üzletről, vagy ami még rosszabb, átveréssel vegyített üzletről van szó?

- Az orvosok és kutatók túlnyomó része igenis rendes, tisztességes szakember, de egy-egy ilyen botrány akár az egész szakmára árnyékot vethet. Ezért kell a tudományt értelmesen kommunikálni, ezért hihetetlenül fontos az újságírók munkája. A társadalom és a tudománnyal foglalkozó emberek közötti kapcsolat, a megértés létkérdés.

Az őssejtkutatás egy óriási lehetőség, hatalmas jövője van, csodálatos lehetőségekkel kecsegtet. Egy teljesen új orvoslási filozófián alapul: most úgy gyógyítanak minket, hogy pótolnak valamilyen hiányt, vagy éppen valamiből elvesznek valamit műtét vagy gyógyszer által. Ezzel szemben az őssejt újrateremt egy szövetet. Az a lényeg, hogy egy-egy botrány nyomán nehogy a fürdővízzel együtt a gyereket is kiöntsük.