Gyóntatott, misézett is a náci vezér

Martin Bormann náci háborús bűnös, Hitler egyik legbizalmasabb munkatársa, birodalmi miniszterként a pártkancellária főnöke – akiről azt feltételezték, hogy 1945-ben Berlinben meghalt – valójában Paraguayban és Bolíviában élt még évekig hamis személyazonosággal papként – állította Paul van Aerschodt belga kollaboráns a Derniere Heure belga napilapnak adott szombati interjújában.

A most 88 éves Van Aerschodt álnevet használ, Pablo Simons néven él a spanyolországi San Sebastianban, ott nyilatkozott a belga újságnak. Mint az AFP emlékeztet, a belga náci kollaboránst 1945-ben letartóztatták, de megszökött és Spanyolországba menekült, ahol ismét elfogták, s a külföldiek Miranda del Ebro-i táborába zárták. Innen egy szerzetes segítségével Argentínán át Bolíviába menekült, majd 1964-ben telepedett le Franco

Spanyolországában. Távollété ben még 1946-ban halálra ítélték, ám Belgiumban a halálbüntetést 1976-ban megszüntették. Paul van Aerschodt az interjúban azt állítja, hogy 1950 táján négyszer is találkozottMartin Bormannal La Pazban.

Tudomása szerint Hitler egykori jobbkeze Paraguayból érkezett 1947-ben, miután egyházi személy segített neki a vízum beszerzésében. Bormann La Pazban Augustin von Lembach néven papnak adta ki magát, hosszú fekete reverendát viselt, misézett, esküvőket és temetéseket celebrált. Ám a belga szerint az foglalkoztatta, hogy miként lehetne puccsot szervezni Peron megdöntésére Argentínában.

A belga a bolíviai fővárosban az El Corso éttermet vezette, mint mondja, itt találkozott Bormannal és Klaus Barbie-val is, akit aztán 1983-ban fogtak el, majd 1987-ben Franciaországban ítéltek el, s végül 1991-ben halt meg. A belga újságban megjelent nyilatkozat alighanem felújítja a vitát Bormann haláláról, miként további kínos elemekkel gyarapítja az egyház néhány tagjának közreműködését náci bűnösök támogatásában.

Bormannról úgy tudták, hogy a szovjet hadsereg támadásakor Hitler és felesége holttestének elégetésénél még jelen volt, majd május elsején eltűnt. 1946-ban a háborús főbűnösök ellen Nürnbergben folytatott perben halálra ítélték távollétében. Mint a Wikipédia írta, a per idején Bormann hollétéről és haláláról sem volt mindent kizáró bizonyíték.

Arthur Axmann a bíróság előtt mint tanú állította, hogy látta Bormann holttestét. Elmondása szerint, 1945 májusának elsején Bormann és egy menekülő csoport sikeresen áttörték a kancelláriát körülzáró ostromgyűrűt. Ám éjszaka a Lehrter pályaudvar felé vezető vasúti hídon, felismerve a menekülés reménytelenségét, Hitler orvosával együtt méregkapszulával öngyilkosok lettek. A holttestek utáni kutatások majd csak jó másfél évtizeddel később, 1972 decemberében vezettek eredményre: a Lehrter Bahnhof környékén végzett földalatti kábelmunkálatok alatt két csontvázat találtak, amelyeket az igazságügyi orvos szakértők, fogorvosok és antropológusok vizsgálata alapján Bormannhoz és Hitler orvosához, Stumpfeggerhez rendelték, s hivatalosan is kimondták halálukat. Bormann csontvázának azonosítására DNS-teszttel végül 1998-ban került sor, ám mint az AFP mostani hírében emlékeztet, felmerültek akkor is kétségek, hogy a csontvázat esetleg máshonnan szállították Berlinbe.