Gyónás adventkor: csúcsra járatva

Míg egy átlagos héten 50-100 ember keresi fel a budai plébániát, az adventi időszakban egy hét alatt akár félezren is élnek a gyónás szentségével – mondta el a mindennapi.hu-nak Dobszay Benedek, a Ferences Rendtartomány titkára. A közvélekedéssel szemben nemcsak öreg nénik vallják meg a bűneiket, az év vége felé minden korosztály igyekszik megszabadulni lelki terheitől, igaz, pontos adatok, statisztikák nem készülnek.

Évente egyszer, de lehet többször is

A római katolikus egyház előírása, hogy minden évben legalább egyszer gyónnia és azt követően áldoznia kell a tagjainak. Nem ritkán aztán éppen az év utolsó napjaiban jut eszébe a híveknek, hogy esetlegesen elmulasztották teljesíteni az évi lelki kötelességüket. Persze, ideális esetben a katolikus keresztények nem csupán elvárásból, hanem őszinte, belső indíttatásból vizsgálják meg a szívüket, és rendezik kapcsolatukat Istennel. Ugyanakkor vannak olyanok is szép számmal, akik „csupán” eleget akarnak tenni az egyházi parancsnak, meg akarják nyugtatni a hozzátartozóikat, esetleg szokásukká lett év vége felé a gyónás. Így vagy úgy, az advent ma már nemcsak a várakozás, hanem a bűnbánat időszaka is, a megtisztulásé, a lélek felkészítéséé az Istennel való találkozásra.

Az ősegyházban a bűnbánat egyik fontos jellemzője volt, hogy kifejezte a bűnnek, illetve a kiengesztelődésnek a keresztény közösséggel és az Eukarisztiával való összefüggését. A keresztség után elkövetett súlyos bűnök esetében az ősegyházban egy időre exkommunikálták a bűnöst, méghozzá azzal a céllal, hogy a radikális lépéssel elősegítsék a megtérését. A kisebb bűnök eltörlésére egyébként elégségesnek tartották az imádságot, a böjtöt, az alamizsnát, esetleg más jó cselekedeteket.

A korai egyház nyilvános bűnvallási formáit a középkorban felváltotta a kelta egyházakból átszüremkedett „fülbe gyónás” szokása, és ez terjedt el aztán az egész nyugati egyházban. Ekkortól fellelhetők azok a gyóntatói kézikönyvek, melyek hosszan sorolták, mely bűnökért milyen elégtételt kell adni a gyónónak. A bűnbánattartás gyakorlata a századok folyamán egyre individualizáltabbá vált, sőt az 1215-ös IV. Lateráni Zsinaton meghozott határozat szerint kötelezően alkalmazandó lelkipásztori eszközzé lett.

Gyónás a neten

Ma már nemcsak a közismert gyóntatófülkében lehet a katolikus híveknek letenni a bűneiket. Vannak olyan internetes kezdeményezések, amelyek segítségével a vallomásokat névtelenül tehetik meg a feliratkozók. Ezek egy része cinikus, gunyoros „álgyónás”, ám sokan őszintén szeretnének megszabadulni a bűneiktől, csak félnek, ha személyesen gyónnának, titkuk kitudódna. A sort egyébként a párkapcsolati hűtlenséggel kapcsolatos bűnvallások vezetik.

Komesz Mátyás korábbi római katolikus lelkipásztor, jelenleg egy szabadegyházi teológia tanára szerint az őszinte megtisztulási vágy mellett az is elősegítheti a gyónási készséget, hogy napjainkban illik – megint – vallásosnak lenni, és a buzgó hit politikai szempontból is előnyös lehet. Nem beszélve arról, hogy egyeseket kinézhetnének az úri társaságból, ha kiderülne, nem teljesítette hívő kötelességét.

Vajon honnan lehet tudni, hogy Isten tényleg megbocsátotta a bűneinket? Komesz Mátyás szerint a gyónó feltehetőleg tudja, őszintén tette-e a bűnvallását, és azt, megvan-e benne a megtérési szándék, igyekszik-e szakítani a bűnével. Ha gyónása ilyen őszinte szívből fakad, biztos lehet benne, hogy bűnei bocsánatot nyertek.

Pintér Márta, evangélikus lelkésznő szerint is a bűnbánat, a megtérés időszaka advent. Ilyenkor a hívőnek tükörbe kell néznie, és élnie kell az Isten által felkínált kegyelemmel. A szabadegyházi gyakorlat szerint egyébként a bűnt minél hamarabb meg kell vallani, legalább Istennek. A bűnvallás – mondja Komesz Mátyás – döntés, nem csak bánat, hanem szilárd elhatározás is. Ha viszont a bűn más embert is érint, akkor muszáj a kárt rendezni, és az illetőtől is bocsánatot kell kérni. A protestáns egyházakban nincs ugyan gyónás, de ha valaki nagyon küszködik a bűne terhével, bejelentkezhet lelkészéhez vagy egy érett, tapasztalt hívőhöz úgynevezett lelki beszélgetésre vagy lelkigondozásra. Az ilyen alkalmak során kvázi gyónás történik, amikor az illető megosztja lelke terheit a tapasztaltabb kereszténnyel.