Gazdasági kényszerek: egyházakhoz menekülnek a szegény iskolák
A bajban lévő települések utolsó mentsvárként az egyházaktól remélik iskoláik megmentését a bezárástól. A kétharmados jobboldal gondoskodott róla, hogy ennek ma már ne legyen törvényi akadálya. Teret veszít a világnézetileg semleges oktatás. Forrás: Népszabadság / Czene Gábor
Az utóbbi hónapokban települések tucatjai jelezték, örömmel vennék, ha önkormányzati iskolájuk átkerülne a református egyház fenntartásába. Esetenként csak telefonos megkeresés történt, máshol már kidolgozott írásos tervek is készültek.
A tömegesnek ítélt jelenséget látva a református zsinati tanács határozatban kérte a református közösségeket, hogy tartózkodjanak az intézmények átvételétől. (A moratórium szociális létesítményekre is vonatkozik.) A szokatlan lépést Bölcskei Gusztáv püspök azzal indokolta, hogy önmérsékletre kell inteni az érintetteket: az önkormányzatok nyilván „szabadulni szeretnének bizonyos terhektől”, ám az egyházak nem alapozhatnak a jelenleg kedvező, de átalakítás előtt álló finanszírozási feltételekre.
Pásztory Ádám, a református zsinati hivatal kommunikációs igazgatója tovább árnyalta a képet. A folyamatot szerinte azért is kontrollálni kell, mert sok gyülekezet nem rendelkezik megfelelő szakmai feltételekkel, jogi és pénzügyi megalapozottsággal, nem képes megítélni az átvehető intézmény állapotát. Márpedig ez hosszú távon a helyi közösségre és végső soron az egész egyházra is „gazdasági veszélyforrás”.
A tendencia, hogy az önkormányzatok igyekeznek egyházi fenntartót keresni iskoláiknak, régebben elkezdődött. Az elszegényedett települések azonban nem jószántukból, kényelemszeretetből, esetleg hirtelen támadt vallási buzgalomból jutottak erre az elhatározásra, hanem azért, mert nem maradt más választásuk.
Pár éve például a nógrádsipeki általános iskolát, amelynek felújítására előzőleg uniós pályázati pénzből ötvenmillió forintot költöttek, a váci katolikus egyházmegye vette át. Ennek köszönhető, hogy Nógrádsipeken megmaradt a falu szívügyének tekintett iskola. Sok más helyen, ahol nem tudtak megegyezni valamelyik egyházzal – vagy éppen eszükbe sem jutott, hogy az egyházivá minősítés megoldás lehet –, megszűnt a közoktatás.
A magyarázat a finanszírozás furcsaságaiban rejlik. Az önkormányzati iskolák működtetéséhez szükséges pénz egy részét a településeknek a saját költségvetésükből kell előteremteniük, míg egyházi intézmények esetében a teljes összeget (az alapnormatíván túl a kiegészítő támogatást is) az állami büdzsé fizeti. Minél súlyosabb anyagi gondokkal küzd egy település, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy nem képes életben tartani a sok pénzt felemésztő oktatási intézményt. Az egyházi iskola viszont elvileg nem kerül pénzébe az önkormányzatnak, ha a település is hozzájárul a működtetéshez, közel sem annyival, mint ha a sajátja lenne.
Az egyházakat módfelett nagyvonalú bánásmódban részesítő támogatási rendszer alapjait a HornGyula szocialistaminiszterelnök által 1997-ben tető alá hozott vatikáni szerződés rakta le. Az állam eredetileg az egyházak intézményalapítási szabadságát akarta pénzügyi szempontból is garantálni, de a szándék félresiklott. A gyerekek és a szülők valós igénye helyett a gazdasági kényszerűségek kezdtek diktálni: világnézetileg semleges iskolák a szűkös anyagiak miatt próbáltak egyházivá alakulni.
Nincs pontos kimutatás arról, hogy finanszírozási okokból eddig hány intézmény váltott fenntartót. Mindenesetre elég sok ahhoz, hogy az előző ciklus baloldali kormánya úgy érezze, szigorítania kell. Meg is tette. A törvényi módosítás alaposan megnehezítette az önkormányzatok dolgát, az iskola átadása után még öt kemény éven át ugyanúgy nekik kellett fizetni a kiegészítő támogatást, mint addig.
Azaz csak kellett volna. A későn hozott intézkedés nem sok vizet zavart. A kétharmados többséggel 2010-ben hatalmat szerzett jobboldal – a KDNP-s Semjén Zsolt és Szászfalvi László javaslatára – sietve megszüntette a diszkriminatívnak, az egyházakra nézve hátrányosnak tartott paragrafust. Pillanatnyilag nincs törvényi akadálya annak, hogy viszonylag gyorsan egyházivá váljanak az önkormányzati iskolák. (A Pedagógusok Szakszervezete Alkotmánybírósághoz fordult.)
A jogszabályi könnyítést látva a települések is aktivizálódtak. Kiss-Rigó László katolikus püspök közlése szerint az általa vezetett szeged-csanádi egyházmegyében – az óvodákat is beleértve – jelenleg tizenhét közoktatási intézmény működik. A közelmúltban több mint húsz település jelentkezett. Úgy néz ki, az egyházmegye ősztől tizenkét újabb katolikus iskolával gyarapszik. Falusi és városi egyaránt akad közöttük.
Az egyház csak akkor vesz át egy iskolát, ha lakossági igény mutatkozik rá, és az önkormányzat is partnernek bizonyul – hangsúlyozta a püspök. Az egyik átadásra váró intézmény a Kiskunhalas és Mórahalom között lévő mintegy 1200 lelkes Pusztamérges általános iskolája. A váltásnak itt is leginkább pénzügyi okai vannak. Fodor Viola jegyző elmondta, hogy a település nem egészen 190 millió forintos költségvetése több mint 70 milliós hiánnyal küzd, az iskola működtetésére 36 millió forintot terveztek be. Ha az egyház ősztől átveszi az intézményt, akkor az önkormányzat már ebben az évben mintegy tízmillió forintot megtakaríthat, amit a hiány csökkentésére lehet fordítani. A szülők elsöprő többsége támogatta, hogy az iskola egyházi fenntartású legyen, ám azzal kapcsolatban, hogy volt-e más választási lehetőségük, a jegyző nem kívánt részletekbe bocsátkozni.
Akár örülhetnénk is annak, hogy az iskolák legalább egyházi fenntartásban megmaradnak. Az állami támogatás azonban az egyházi intézményeknél is csak a működtetésre elég, felújításra nem. És az épületek renoválására az egyházaknak sincs pénzük. A legszegényebb és legrosszabb állapotban lévő iskolákat tehát nagy valószínűséggel az egyházak sem tudják megmenteni. (Csendben tesszük hozzá: nem is biztos, hogy minden esetben akarják.)
A másik gond az, hogy az egyházi iskolák növekvő száma és aránya egyre inkább megterheli a központi költségvetést. Bármennyire is kedvére való a jobboldali hatalomnak az egyházi oktatás térnyerése, így becsődölhet az egész rendszer.
Gyaníthatóan ezzel a kormány is tisztában van. A háttérben egyeztetések folynak az egyházakkal. A finanszírozás feltételei – idézzük ismét Bölcskei Gusztávot – átalakítás előtt állnak, és a református püspök szavaiból kiolvasható az aggodalom, hogy a változás nem feltétlenül fog kedvezni az egyházaknak. A konkrét tervekről az egyházi ügyekért felelős államtitkárságnál egyelőre nem kívánnak nyilatkozni.
Idén is gyűjtöttek a katolikus iskolák javára a templomokban. A püspöki kar sajtóirodájának tájékoztatása szerint a hívek ily módon évente több tízmillió forinttal járulnak hozzá a 187 oktatási-nevelési intézmény 357 tagintézményének működéséhez. A teljes közoktatáson belül a katolikus intézmények aránya mintegy négy százalék. Az idei tanévben 78 óvodát, 117 általános iskolát, 59 gimnáziumot, 16 szakiskolát, 23 szakközépiskolát, 50 kollégiumot és 14 alapfokú művészetoktatási iskolát tart fönn a 14 egyházmegye, 26 szerzetesrend és öt egyéb egyházi szervezet. A pedagógusok száma 6308. A katolikus egyház összesen 71 ezer 235 fiatal oktatásáról gondoskodik. Mintegy 1904 tanuló kap sajátos nevelési igényű, 1187 pedig gyógypedagógiai képzést, 1545-en járnak kisebbségi oktatást nyújtó katolikus intézménybe. Nemzetiségi nevelést 15 intézményben folytatnak: kilencben német, kettőben szlovák, négyben cigány nemzetiségi nevelés-oktatás folyik. Az egyház 11 ezer 593 hátrányos helyzetű és 2824 halmozottan hátrányos helyzetű diák oktatását végzi az idei évben.
