Fogy a nyáj – Osztrák botrány egy püspöki kinevezés körül

Kisebb földindulás előzte meg Ausztriában a hírt, hogy az ultrakonzervatív nézeteiről ismert windisch-garsteni plébános, az ötvennégy éves Gerhard Maria Wagner lemondott előléptetéséről, s arra kérte XVI. Benedek pápát, vonja vissza címzetes püspöki kinevezését. Wagner nem jószántából adta fel a páratlan karriert, hanem a körülmények kényszerének engedett. Meghátrált. Mert a római döntés példátlan lázadást váltott ki az egyébként sem rózsás helyzetű osztrák katolikus egyházon belül. Persze a kinevezés sem lehetett véletlen: bár Felső-Ausztriában a hívő katolikusok száma igen magas – csaknem 17 százalékuk rendszeresen látogatja a miséket, ami ausztriai viszonylatban rekord –, ám ugyanitt igen erős az egyház liberális szárnya is, amely az egyház megreformálását hirdeti. Nem a hit ellenében, hanem épp annak érdekében teszi, amikor a való élettel ellentétes tanok feladását elengedhetetlennek tartja a hívők fogyatkozásának megállításához.

A konzervatív és liberális vallási nézetek közötti harcot a politika is kihasználja. Tavaly a kereszténydemokrata Néppárt például éppen Linzben indított harcot azért, hogy az óvodákban kötelezően ott lógjon a kereszt a falon. Linz szociáldemokrata városvezetése ezt a több tartományban is érvényes gyakorlatot ugyanis nem tartja be. Amúgy Bécs az egyetlen tartományi székhely, ahol törvény száműzte a vallási jelképeket az állami gyermekintézményekből. A felső-ausztriai Néppárt azonban kitűnő választási fogásnak találta a téma felkarolását.

Könnyen elképzelhető, hogy a már-már nevetségesen vaskalapos nézeteit gyakorta hangoztató Wagner címzetes püspöki pozícióba emelésével a Vatikán épp a liberális gondolatok elfojtására játszhatott. Arra azonban aligha számíthattak Rómában, hogy az előléptetés megrendíti az egyház ausztriai pozícióit. Nemcsak a hívők, de a vezető beosztású papok és világi politikusok is szembefordultak a pápai döntéssel. Már a hír nyilvánosságra hozatala előtt próbáltak hatni a szentatyára: példátlan módon így tett a linzi püspök, sőt Christoph Schönborn bíboros, bécsi érsek is. Amikor pedig a döntés véglegessé vált, a felső-ausztriai papok jó háromnegyede nyíltan fellázadt: rémületet keltett köreikben, hogy a kiábrándult hívők ismét tömegesen jelentették be kilépési szándékukat. A pánikba esett papok népszavazás szervezésébe kezdtek az új címzetes püspök március 22-re tervezett felszentelésének megakadályozására.

Ez késztette végül jobb belátásra az érintettet, és a pápa is megértést tanúsított: eleget téve a szokatlan kérésnek, eltekintett a kinevezéstől.

Mindenesetre a botrány jó alkalom volt arra, hogy a közvélemény elgondolkodhasson Gerhard Maria Wagner némely korábbi megnyilatkozásán. Például azon, hogy Wagner a természeti katasztrófákat, konkrétan a karibi térséget sújtó hurrikánt „a morális környezetszennyezésért járó égi büntetésnek” tekinti. S még a prűd osztrákok közül is csak kevesen tartják elfogadhatónak azt a kijelentését, hogy a homoszexualitás betegség, amely gyógyítható, és ezt példák bizonyítják.

A Vatikán döntése öngólnak bizonyult. A püspöki kar a kinevezés visszavonása ellenére megtartotta rendkívüli konferenciáját, már csak a károk enyhítése érdekében is.

A nyilvánosságra hozott pásztorlevél szokatlan megfogalmazásokat tartalmaz. Nagyobb figyelmet kér egymás iránt, de azt is sugallja, hogy a pápa sem tévedhetetlen.

E tekintetben utal a Williamson-ügyre, nem titkolva, hogy a holo-kauszttagadó püspök kiközösítésének visszavonását az osztrák katolikus egyház vezetése értetlenül fogadta. A pásztorlevél nyíltan szól arról, hogy az ausztriai püspöki kinevezésekkel már jó ideje bajok vannak, ellenérzéseket váltanak ki, s ezzel szakadást okozhatnak az Ausztriában oly fontos katolikus egyházon belül.

A püspökök – élükön a pápa rendíthetetlen hívének számító Schönborn bíborossal – ajánlatosnak tartanák, ha a Vatikán egy-egy, a helyi vallási életet befolyásoló döntése előtt jobban tájékozódna a körülményekről.

Az osztrák főpapok tudják, miről beszélnek. Érzékeny műszer jelzi a hívők elégedetlenségét: Bécsben ezekben a hetekben 15 százalékkal többen hagyták el az egyházat, mint egy éve. Persze ebből a szempontból az évkezdés mindig kritikus: ilyenkor hozza a postás az értesítést az egyházi hozzájárulás újonnan megállapított mértékéről, amely az előző évi jövedelem 1,1 százaléka. Ez a bevétel létkérdés ugyanis, hiszen az egyház a szekularizált Ausztriában nem kap állami támogatást. A nyáj fogyatkozása láthatóan nemcsak morális kérdés: az egyház működtetésének anyagi alapjai rendülhetnek meg. Arról nem is szólva, hogy elapadóban a papi utánpótlás. A bécsi egyházmegye összesen 660 plébániát tart fenn. Manapság a bécsieknek mindössze 48 százaléka hívő katolikus – ami persze a migráció növekedésével is magyarázható, ám arra már nincs mentség, hogy a misére járók száma az elmúlt időszakban 50 százalékkal csökkent. A tavalyi negyvenezer, egyházát elhagyó osztrák csaknem 4 millió eurós bevételcsökkenést is jelent.

A mostani válság új vonása, hogy immár nemcsak ez a kifejezetten Ausztriára vonatkoztatható esemény rombolja a pápába vetett bizalmat. A hivatalos Ausztria oly sok erőfeszítést tesz a náci múlt értékelése érdekében – s ér is el e téren eredményeket –, hogy nehéz megmagyarázni a holokauszttagadó pap iránti pápai megbocsátást. Kommunikációs nehézségekről is szólt a püspökök pásztorlevele. A diplomatikus megfogalmazás mögött jól érezhető az aggodalom: félő, hogy az idén még többen hagyják majd el az egyházat. A reformok ügye – a női papok felszentelése, a cölibátus eltörlése, a születésszabályozás, a laikusok nagyobb megbecsülése és sok más apróság hozzáigazítása a napi élet követelményeihez – nemigen halad, s a jelenlegi római trendet figyelve, a kilátások sem túl jók. A saját falusi plébániáján amúgy kedvelt és védett, sőt a település díszpolgárává avatott Gerhard Maria Wagner viszszakozása mégis biztató jel. Sokan remélik, hogy ezzel a józan belátás korszaka kezdődött el. Kérdés, ki lesz a következő jelölt a linzi címzetes püspöki posztra, változik-e a kinevezés technikája, kap-e több beleszólást a döntésbe a helyi viszonyokat jobban ismerő osztrák egyház.

S ha kap, figyelembe veszi-e a többség óhaját.