Saját borral koccint Erdő Péter

"Az, hogy egy állami fogadáson milyen bor kerül az asztalra, már lobbi és politika; és mi nem politizálunk" - mondja Molnár József, a Vinum Primatis Zrt. vezérigazgatója. A cégnek mindazonáltal határozott elképzelése van arról, hogyan lehet a prímási borokat prémiummárkaként világhíres egyházi és világi nagyságok asztalára csempészni.

A Vinum Primatis azok után jött létre, hogy Erdő Péter esztergom-budapesti érsek szembesült az esztergomi bazilika szomszédságában lévő, kihasználatlanul álló pince állapotával. A bíboros felvetette: az egyház használja Kárpát-medence legszebb pincéjét ismét arra, ami évszázadokon keresztül a szerepe volt, vagyis tároljon benne bort. A Prímás Pince Projekt részeként elinduló munkálatok teljes egészében az egyház kezében maradtak: az egymilliárd forintba kerülő felújításhoz a Nemzeti Fejlesztési Terv keretében 2008 augusztusában elnyert 772 millió forintnyi támogatáshoz szükséges önrészt is az egyház biztosította. A hardverhez pedig megalkották a szoftvert is, és létrehozták a Vinum Primatis brandet, ami egy nagy körültekintéssel válogatott borkollekciót takar, ennek forgalmazását végzi - a QUAESTOR befektetői csoport által támogatott - Vinum Primatis Zrt.

Esztergom tehát más koncepcióval lép a gazdálkodó egyházi intézmények sorába, mint az apátsági termékeket forgalmazó Pannonhalma. A bencések évszázados recepteket előbányászva kezdtek gyógytea, likőr, csokoládé, levendulaszappan és bor gyártásába, a prímási város viszont - szőlőültetvények híján - azt vállalta, hogy az egyház befolyását felhasználva erősíti a hazai borkultúrát, segíti a hírverésben hagyományosan gyenge borászatok marketingjét. Idén Szent Márton napjához kötődően már hagyományteremtő céllal rendezték meg Krakkóban a Magyar borok hetét. A bor és az egyház Bibliából is levezethető kapcsolatából azonban az egyház is profitálhat - ahogy erre évszázados szőlőművelői, bortermesztői hagyományai is példát mutatnak -, hogy hitéleti tevékenységeihez anyagi forrást biztosítson.

Így jött létre 2007 májusában - olyan közéleti személyiségekből, mint Lomnici Zoltán, a legfelsőbb bíróság volt elnöke, Demján Sándor ingatlanbefektető vagy Csányi Sándor, az OTP elnök-vezérigazgatója - a 12 tagú Prímási Borrend, mely hazai és nemzetközi szakértők segítségével a legnemesebb magyarországi borok közül válogat. A kollekció kialakításakor igyekeznek olyan tehetségeket felfedezni, akik bár kiváló bort készítenek, még nem tudtak betörni az élvonalba. Sztárborászok felsrófolt árú borai nem kerülnek be; nem is lenne értelme, hiszen egy bejáratott márkát nem kell a Vinum Primatis brandjével támogatni, illetve elfedni. Utóbbi inkább versenytársa lenne a neves hazai boroknak. Az egyelőre kilenc tételből álló kínálatba így is bekerült a Figula és a Tringa Pincészet vagy a Patrícius Borház egy-egy bora. A borrend alkalmanként 80-90 beérkezett nedűből választja ki azt a három-négyet, amely méltó lehet a Vinum Primatis címkére. A misszió része, hogy elérhető áron - 2500 forinttól tízezerig - kínáljanak minőségi borokat, igaz, egy tokaji aszú itt is a húszezerhez közelít.

A megcélzandó piaci rést pedig a borrend kiterjedt nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező tagjainak kell megtalálniuk, amikor egy-egy külföldi útjuk során ajándékba prímási borokat visznek. Így olyan asztalokra is el tudják juttatni, amelyekről eddig a magyar borászok nem is álmodhattak. A brandépítésben élen jár Erdő Péter bíboros, aki II. Alekszij orosz pátriárkának és Stanisław Dziwisznek, Krakkó érsekének már vitt is egy-egy sorozatot. A Vinum Primatis erre hivatkozva készül megtámadni az orosz és a lengyel piacot, ám a tervek szerint háromnégy év múltán nyereségessé váló vállalkozás a legsikeresebb időszakban sem kíván többet eladni a csúcsmárkából 60-70 ezer palacknál, mert meg akarják őrizni az exkluzivitást.

A pápa asztalára nehéz, de nem lehetetlen bekerülni, és remélik, hogy eljön az idő, amikor az állami fogadások presztízsét is prímási borok emelik.

CSÖMÖSZÖLÉS ÉS LOPÓZÁS

Hamisítatlan dohos szag fogadja a betérőt az esztergomi Sötét kapu két oldalán nyíló klasszicista pincében, ám még így is érzékelhető a hat-nyolc méter belmagasságú, 3700 négyzetméteres tér nagyszerűsége. Az 1800-as évek közepén a főszékesegyház építésekor kialakított, egykor a dézsmaborok tárolására szolgáló csarnokrendszer nem úgy jött létre, hogy alagutat fúrtak a föld mélyébe, hanem "földet hordtak rá", s ennek a dombnak a belsejében vájták ki. A most még nyirkos, téglahalmokkal és festékesvödrökkel tarkított pince az 50-es években katonai célokat szolgált, azóta kihaszná latlanul áll. A boltíves termek azonban 2010 nyarára megtelnek élettel: turisztikai központ, az évezredes borkultúrát bemutató interaktív múzeum, illetve kávéház jön létre, s az élményközpontot az egyelőre feltáratlan Barkóczi-alagút megnyitásával összekapcsolják a már most is működő, de teljesen megújuló Prímás Pince étteremmel is. A Borvidékek alagútjában a Kárpát-medence kínálatát lehetne - chipkártyával működő adagolók segítségével - megkóstolni.

"A legfontosabb a szigetelés helyreállítása: az 1970-es évekbeli csatornázáskor megsértették a pincét borító, vízzáró agyagpaplant, s ezért beázik" - mondja Németh Tamás építész, a felújítást végző Kima Stúdió vezető tervezője. A "borospince" ötlete is azok után vetődött fel, hogy kiderült: a szigetelést meg kell oldani, egyébként statikai problémák adódhatnak. S ha már hozzálátnak a munkálatokhoz, adjanak értelmes funkciót a területnek. Az elképzelések szerint a borral, minőségi gasztronómiával, a borkészítés egyes szakaszainak - préselés, csömöszölés, lopózás - kipróbálásával az Esztergomi Bazilika évi 400 ezer látogatója olyan egyedülálló attrakció részese lesz, hogy emlékül a prímási borok valamelyikéből is hazavisz egy-egy palackkal.