Ének a börtönkápolnában – jobbá válni, a hit erejével

Az 1998-ban felavatott  börtönkápolnában egyik társuk hangszeres kísérete mellett énekelnek a rabok. Ők azok, akik  a hit segítségével próbálják meglelni a helyes utat, igyekeznek kihúzni életük szekerét a bűn árkából.

Máté Péter a rendszerváltás küszöbén, 1987 és 1989 között járta meg Baracskát. Egyetlen bűne az volt, hogy kitartott hite és meggyőződése mellett és a katonai szolgálat megtagadása miatt raboskodott a rácsok között.

„Nem tudtam elképzelni, hogy ha Jézus közöttünk élne, fegyvert fogna és egyenruhát húzna. Nem tettem meg én sem. Abban az időben nagyjából kétszázan voltunk hasonló ok miatt bezárva, az átlagos büntetés 2,5-3 év volt ezért. Amíg más fiatalember a katonaságra, úgy mi többiek a börtönre készültünk. Sok nehéz pillanatot éltem át, hiszen 10 nap fogda járt mindössze azért, ha Bibliát talált nálunk az őrség.”

L. Molnár István  szerint  a gondok talán furcsa mód nem a börtönben, hanem a szabaduláskor súlyosabbak. Ő elsősorban utógondozás fontosságára hívta fel a figyelmet.

„Ha lejár a büntetés, a stabilitást labilitás váltja fel. A szabaduló hiába keresi az útját, ha nincs munka, nincs család. A fogvatartottakat fel kell készíteni a szabadulásra, hiszen ha valaki 10-20 évet tölt bezárva, egy egészen más világot talál maga körül, mint amit annak idején elhagyott.”

Cséri Zoltán ezredes, a baracskai objektum parancsnoka köszönetet mondott azoknak az egyházi és civil szervezeteknek, akik esélyt adnak a raboknak az újrakezdéshez.  
„Hűség, türelem, kitartás. Ez az a három fogalom, ami jellemzi őket” – tette hozzá.

Kökényesi Antal altábornagy, országos büntetés-végrehajtási parancsnok is tudja,  túlságosan is sokan kerülnek vissza a rács mögé, miután letelik a büntetésük. Arányuk  több, mint negyven százalék. 

„Ha erre gondolok, bizony arra jutok, bőven van még mit tennünk. Pedig több, mint harminc olyan szervezet tevékenykedik a börtön falain belül, amelynek valamilyen formában az utógondozás lenne a dolga. Mert ne feledjük: a büntetés-végrehajtás alapvető célja  az, hogy az elítéltek jobb emberekkél váljanak, mint amilyenek voltak büntetésük előtt.”

Az elítélt, aki társait  hangszeren kísérte, a hit segítségével várja a szabadulást. Sokan csak azért vannak  az istentiszteleteken, hogy teljék az idő. De bármikor megszólíthatja őket is az Úr!    

Rendezni kell a börtönlelkészi szolgálat státuszát

A kormány rendet és biztonságot akar, azt szeretné, hogy társadalmi és közösségi életünk az emberi méltóság tiszteletének jegyében teljen. Ezért  le kell bontani azokat az irracionális akadályokat, amelyeket a múltban az egyházi intézmények tevékenysége elé emeltek. Rendezni kell a börtönlelkészi szolgálat jogi státuszát is. Októberben várható a törvény megalkotása – mondta Szászfalvi László egyház- és civilügyi, nemzetiségi államtitkár.