Eltolni egy templomot – meghökkentő történetek Budapestről

Kétszer került veszélybe a Belvárosi-plébániatemplom – először a XIX. században akarták elbontani, másodszor 1936-37-ben kezdtek viharfelhők gyűlni a középkori elemeket is bőven őrző egyház felett: ekkor Budapest polgármestere vetett szemet az épületre. Végül egyik ötlet sem valósult meg – tegyük rögvest hozzá azonnal, mindannyiunk szerencséjére.

Az első esetben egy olyan népharag akadályozta meg a barbár tettet, amelyet a kor neves művészettörténészei kezdeményeztek, gerjesztettek. A templomot egyébként azzal a felkiáltással akarták eltakarítani, hogy pontosan útjában áll az Erzsébet-híd felhajtójának. A városháza alapos tervekkel indokolta, miért nem lehet máshová tenni az átkelőt, s végül arra is vállalkozott, hogy másik templomot épít az öreg helyett.

Ám mindhiába törték magukat, a székesfőváros közönsége nem adta áldását az ötletre, s ezt látva a katolikus klérus - amely vidéken nem egy esetben könnyű szívvel lemondott (ma így mondanánk) műemlék jellegű épületeiről - is kihátrált korábbi helybenhagyó ígérete mögül. Mivel a politikailag kevéssé népszerű cselekedetet nem akarta senki magára vállalni, utasították a mérnököket, tervezzék át a vonalvezetést - így került be a felhajtóba az a kanyar, amely mind a mai napig látható a pesti oldalon.

A templomra 1936-37-ben leselkedett újra veszély: Sipőcz Jenő főpolgármester arra gondolt, a környéket úgy lehetne rendezni, hogy az egyházat arrább tolják. Mintának a Flórián-kápolnát vette, ahol a gördítést szilárd cölöprácsra helyezett merev vasbetonpályával oldották meg. Az erről szóló tervet 1937-ben küldte át jóváhagyásra a Fővárosi Közmunkák Tanácsának, ahol a mérnöki osztály alkalmazottai igencsak elhűltek legfőbb főnökük esze járásán.

A fennmaradt jegyzőkönyvek nem adnak támpontot, miféle megjegyzéseket tettek maguk között az FKT urai, de a rendkívül udvariasan megfogalmazott válaszból kitűnik, "a templom tervezett áthelyezése nem társul azokkal az előnyökkel, amelyeket attól remélnek, így sokkal jobb lenne azt renoválni, majd környékét parkosítani." Emellett kifejtették, aggályos és kockázatos a középkor eme páratlan emlékét felesleges veszélyeknek kitenni.

Hogy Sipőcz Jenő mindehhez mit szólt, nem tudható, ám annyi bizonyos, a jeles férfiút még abban az évben lecserélték, s helyette Karafiáth Jenő ült a polgármesteri székbe. Mielőtt valaki félreértené, Sipőcz nem volt bolond vagy fantaszta, s távozása sem ennek köszönhető, de annyi bizonyos, a valóságtól elrugaszkodott ötlet sok mosolyt csalt az FKT szakembereinek bajsza alá...