Először kutatják a sajószentpéteri gótikus templomot
Sajószentpéter – Talán túlságosan szem előtt volt Sajószentpéter református Nagytemploma, mert az elmúlt évszázadban nem vizsgálták meg alaposan. A közelmúltban befejeződött régészeti feltárás után a műemléki falkutatásra a napokban kerül sor. Forrás: muemlekem.hu
„Rejtély, hogyan kerülhette el az elmúlt évtizedekben a tüzetesebb vizsgálatot a gótikus, 14. század második feléből származó templom” - mondta el a műemlékem.hu-nak a helyszínen a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal Észak-Magyarországi Regionális Irodájának vezetője. "Különösen meglepő ez akkor, ha figyelembe vesszük, hogy az épületet csak a 20. században legalább fél tucatszor újították fel kisebb-nagyobb mértékben – legutóbb az 1990-es évek elején, amikor már minden lehetőség meg lett volna egy alapos tudományos felméréshez!" – tette hozzá Paszternák István, aki a református gyülekezet presbitere és helybéliként a templom megbízott gondnoka is. A mellőzésben talán szerepet játszott Myskovszky Viktor meglehetősen lesújtó véleménye az épületről. A körmöcbányai, majd kassai főreáliskolai rajztanár a Műemlékek Országos Bizottságának tagjaként 1900-ban elsőként készített felmérési rajzot és műemléki leírást a Nagytemplomról.
„A Sajószentpéteri reform. Templom. Borsódmegyében [a] Sajó festői völgyében, nem messze Miskolcztól fekszik Sajószentpéter mezővárosa, eredetileg gót stílű jelenleg ref. Templomával, s míg e templom külseje csúcsíves és mérműves gót ablakaival, s festői tetőzettel fedett magas tornyával kellemes benyomást szül az idegen régiségbúvárra, szomorú képet nyújt a stilellenes újítások által elrontott és eredeti szép gót jellegétől egészen megfosztott belseje. Már eddig is nem csekély számú műemléket és templomot vizsgáltam és vettem fel, de nem emlékszem, hogy láttam volna valahol oly nagy mértékben s minden ok nélkül elrontott templomot, mint a sajószentpéteri; így a sokszög által határolt szentélynek csak a gót ablakai maradtak fenn eredeti alakban, a szentély csúcsíves boltozata már hiányzik, a hengeres faltövekből kiugró vagy inkább szétágazó s szép profilú boltgerinczek letörvék s ily letört állapotban minden helyes izlés ellen hagyattak meg. Az eredetileg csúcsívezetű, szépen profilirozott diadalív felső része szintén le van rombolva, úgy hogy ez ívezetnek csak bekezdései maradtak meg. Ezen vandalszerű rombolás alighanem az új famennyezet építése miatt történt ?!” – írta Mykovszky Viktor a sajószentpéteri templomról.
„A 19. század végén, a 20. század elején divatos volt Sajószentpétert és mindent, ami a településsel összefüggött, ócsárolni egy magára valamit is adó értelmiséginek” – magyarázta portálunknak Paszternák István. Az előítéletnek persze – egyes történészi vélemények szerint - megvolt az oka: Sajószentpéteren ugyanis a korábbi évszázadokban sok nemesnek lett pincéje, kúriája. A nemesek megkapták a borkimérés jogát, amit a kisnemesség jövedelemkiegészítésre, kocsmák nyitására használt ki. Sajószentpéteren egymást érték hát a szeszkimérő helyek a 19. században, így megnőtt a borgőzös állapotban elkövetett erőszakos cselekedetek száma: a megyei börtön fele kis túlzással a péteriekkel volt tele. Rossz hírű helyről pedig rosszat illett mondani.
Az egykori, gótikus boltozat helyén a 18. századtól festett fakazettás a mennyezet, azonban jól kivehetők a bordaindítások, és kiszámítható, hogy eredeti, középkori állapotában, a gótikus szentély felépülte után 19-20 méteres lehetett a szentély belmagassága. „2009. májusában végeztek budapesti régész, építész és művészettörténész kutatók vizsgálatokat a templomban” – mondja Paszternák István. „Szőke Balázs, a Szépművészeti Múzeum doktorandusza számítógépes rekonstrukciót is készített a feltételezett egykori boltozatról.”
A templom építési periódusai még megfejtésre várnak. A különböző támpillérek és más korszakból származó gótikus ablakok arról tanúskodnak, hogy valószínűleg a középső része, a mai hajó épült legkorábban. A ma látható szentély kicsivel későbbi kiegészítés lehet, feltehetően a 15. század végéről. A késő gótikus elemeken kívül reneszánsz jegyek is megfigyelhetők.
A reformátusok 1555-ben vették birtokukba a templomot, ám azt nem lehet tudni, hogy a gótikus boltozat mikor szakadt le. A törökök 1555-ben megtámadták a várost, majd 1684-ben a krími tatárok égették fel a török háborúk egyik utolsó epizódjaként. 1752-ben szintén tűz pusztította az épületet. A Nagytemplomon ma kívülről látható barokk elemek – a torony sisakja, fa galériája és a négy remek barokk fa ajtó – illetve a gyönyörű, egységes belső berendezése, - festett kazettás mennyezet, koronás, faragott szószék, Mózes-szék, karzatok, padok – mind az 1753-54-es nagy helyreállító munka során készültek.
„Sajószentpéteren a középkorban – kisvárostól szokatlan módon - két templom is állt. A másik a jelenlegi katolikus templom mellett volt, s a mindent tönkretevő krími tatár pusztítás után a helybélieknek nyilván dönteniük kellett, melyiket újítsák fel. A mai Nagytemplomra esett a választásuk. A másik templomot visszabontották és a köveit felhasználták az építkezésekhez” – mondja Paszternák István.
A Nagytemplom jelenlegi kutatására a Kálvin tér felújítása keretében kerül sor. Már korábban visszaállították a kerítőfalon belül az eredeti járószintet, most a templom szigetelésekor a miskolci Hermann Ottó Múzeum régészei végeztek feltárást a területen. A napokban elkezdődik a külső falkutatás, amely során fény derülhet a kőanyag származási helyére, s valószínűleg az építési periódusokat is tisztázni lehet. A szakemberek azt remélik, hogy később a belső falkutatásra is sor kerülhet, hiszen könnyen lehet, hogy a református hagyományoknak megfelelően fehérre meszelt templombelső középkori falképeket rejt.
Az egykori, gótikus boltozat helyén a 18. századtól festett fakazettás a mennyezet, azonban jól kivehetők a bordaindítások, és kiszámítható, hogy eredeti, középkori állapotában, a gótikus szentély felépülte után 19-20 méteres lehetett a szentély belmagassága. „2009. májusában végeztek budapesti régész, építész és művészettörténész kutatók vizsgálatokat a templomban” – mondja Paszternák István. „Szőke Balázs, a Szépművészeti Múzeum doktorandusza számítógépes rekonstrukciót is készített a feltételezett egykori boltozatról.”
A templom építési periódusai még megfejtésre várnak. A különböző támpillérek és más korszakból származó gótikus ablakok arról tanúskodnak, hogy valószínűleg a középső része, a mai hajó épült legkorábban. A ma látható szentély kicsivel későbbi kiegészítés lehet, feltehetően a 15. század végéről. A késő gótikus elemeken kívül reneszánsz jegyek is megfigyelhetők.
A reformátusok 1555-ben vették birtokukba a templomot, ám azt nem lehet tudni, hogy a gótikus boltozat mikor szakadt le. A törökök 1555-ben megtámadták a várost, majd 1684-ben a krími tatárok égették fel a török háborúk egyik utolsó epizódjaként. 1752-ben szintén tűz pusztította az épületet. A Nagytemplomon ma kívülről látható barokk elemek – a torony sisakja, fa galériája és a négy remek barokk fa ajtó – illetve a gyönyörű, egységes belső berendezése, - festett kazettás mennyezet, koronás, faragott szószék, Mózes-szék, karzatok, padok – mind az 1753-54-es nagy helyreállító munka során készültek.
„Sajószentpéteren a középkorban – kisvárostól szokatlan módon - két templom is állt. A másik a jelenlegi katolikus templom mellett volt, s a mindent tönkretevő krími tatár pusztítás után a helybélieknek nyilván dönteniük kellett, melyiket újítsák fel. A mai Nagytemplomra esett a választásuk. A másik templomot visszabontották és a köveit felhasználták az építkezésekhez” – mondja Paszternák István.
A Nagytemplom jelenlegi kutatására a Kálvin tér felújítása keretében kerül sor. Már korábban visszaállították a kerítőfalon belül az eredeti járószintet, most a templom szigetelésekor a miskolci Hermann Ottó Múzeum régészei végeztek feltárást a területen. A napokban elkezdődik a külső falkutatás, amely során fény derülhet a kőanyag származási helyére, s valószínűleg az építési periódusokat is tisztázni lehet. A szakemberek azt remélik, hogy később a belső falkutatásra is sor kerülhet, hiszen könnyen lehet, hogy a református hagyományoknak megfelelően fehérre meszelt templombelső középkori falképeket rejt.
„Sajószentpéteren a középkorban – kisvárostól szokatlan módon - két templom is állt. A másik a jelenlegi katolikus templom mellett volt, s a mindent tönkretevő krími tatár pusztítás után a helybélieknek nyilván dönteniük kellett, melyiket újítsák fel. A mai Nagytemplomra esett a választásuk. A másik templomot visszabontották és a köveit felhasználták az építkezésekhez” – mondja Paszternák István.
A Nagytemplom jelenlegi kutatására a Kálvin tér felújítása keretében kerül sor. Már korábban visszaállították a kerítőfalon belül az eredeti járószintet, most a templom szigetelésekor a miskolci Hermann Ottó Múzeum régészei végeztek feltárást a területen. A napokban elkezdődik a külső falkutatás, amely során fény derülhet a kőanyag származási helyére, s valószínűleg az építési periódusokat is tisztázni lehet. A szakemberek azt remélik, hogy később a belső falkutatásra is sor kerülhet, hiszen könnyen lehet, hogy a református hagyományoknak megfelelően fehérre meszelt templombelső középkori falképeket rejt.
