Elérte nagykorúságát a Zsidó Nyári Fesztivál is: idén rendezik 13. alkalommal

A Zsidó Idegenforgalmi és Kulturális Központ 1998-ban rendezte meg az első Zsidó Nyári Fesztivált, amelynek központi helyszíne a Dohány utcai zsinagóga volt, azóta folyamatosan bővül a helyszínek köre, és a rendezvények száma is nő. Az elmúlt évek fesztiváljain például olyan neves vendégeket és előadásokat láthattak-hallhattak az érdeklődők, mint Bogányi Gergely, Fassang László, Igor Oistrakh, Marton Éva, Tokody Ilona, Maia Morgenstern, Pinchas Zuckerman, a Győri Balett Purim című műsora, amellyel azóta bejárták a világot, vagy a Goldmark Károly-évfordulón bemutatott Sába királynője című opera, a Hegedűs a háztetőn című musical, Händel Iz-
rael Egyiptomban oratóriuma, a krakkói zsidóság bemutatkozása fotókiállítással és egyéb programokkal, és a Robert Capa-kiállítás.

Az idén különösen erős a fotó- és képzőművészeti kínálat. Gáti György fényképeinek kiállítása a Budapest Galériában nyílt meg augusztus 29-én Érzék – Képek az Antroposzférából címmel, míg Pedro Roth tárlata a Godot Galériában látható. Roth a játékos, színes alkotások mestere, művészetét Klee-éhez vagy Miróéhoz hasonlítják.

Augusztus 26-án a Mednyánszky Galériában nyílt meg Sinkovics Ede kiállítása, Amikor az igazságról kiderül, hogy hazugság… Hommage à Kitaj címmel, ugyanezen naptól a Klauzál 13 Kortárs Galériában Uri Asaf Kezdetben című kiállítása tekinthető meg. Uri Asaf író és képzőművész 1942-ben született, írásai rendszeresen megjelennek magyar irodalmi folyóiratokban; kiállításának képeit a bibliai idők tájai, valamint a mai szentföldi táj valósága sugallták.

A fesztivál egyik legérdekesebbnek tűnő kiállítása Chatam Sofer metamorfózisa címmel látható a Szlovák Intézetben.

A tárlat Viera Kamenicka munkája: a szlovák fotóművésznő sodró erejű sorozatán a pozsonyi zsidó temető története elevenedik meg – Chatam Sofer rabbi sírja egyébként az egész világból érkező ortodox zarándokok gyakori úti célja.

Az elmúlt napok zenei programjai közül ki kell emelni a Boban Markovic Orkestar fellépését a Dohány utcai zsinagógában, illetve Micvó Bar címmel az Uránia Filmszínházban megtartott, László Boldizsár, Szűcs Gabi és Kozma Orsi közreműködésével lezajlott koncertet.

A Bár micvó örömünnepet a Dohány utcai zsinagógában tartották augusztus 29-én, 30-án pedig Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország című műsorával ugyanitt lépett fel a 100 Tagú Cigányzenekar. Tegnap Ákombákom címmel a Rumbach utcai zsinagógában tartott önálló estet Kézdy György Ezen a napon volt a Kántorkoncert is, a Frankel Leó utcai zsinagógában Fekete László, Nógrádi Gergely és Neumark Zoltán részvételével.

A mai napon Piaf címmel az Uránia Filmszínházban látható az izraeli Beer-Sheva Színház előadása, míg A Monarchia dalai a századfordulón címmel Barbara Fuchs-koncert lesz a Rumbach utcai zsinagógában. Folytatódik a Dés László-koncertsorozat a Dohány utcai zsinagógában, a vendég Snétberger Ferenc, Oláh Ibolya és Szalóki Ági. Szeptember 4-én A tangó világa címmel az Uránia Filmszínházban lép fel Horgas Eszter és a Class Jazz Band, másnap Papageno és a többiek… címmel a Rumbach utcai zsinagógában lesz operamatiné Fodor Beatrix, Hábetler András, Szvétek László és Wiedemann Bernadett részvételével.

Gavriel Lipkind világhírű csellista a Grazioso Kamarazenekarral lép fel a Rumbach utcai zsinagógában ugyanaznap. Gavriel Lipkind Izraelben született 1977-ben, már 16 évesen Zubin Mehta vezényletével koncertezett az Izraeli Filharmonikusokkal. A könnyűzenei programok közül kiemelkedik a Matisyahu Miller fellépése a Syma Csarnokban szeptember 5-én, aki a judaizmus zenevilágának és a klasszikus reggae zenéjét vegyíti. A táncprogramok között megemlítendő a Terített asztal - Shulchan Aruch című előadás szeptember 4-én a Rumbach utcai zsinagógában, az N. G. Dance Project és az Inverse Dance ősbemutatója, amely egy bár micvó előtt álló fiú gondolatait eleveníti meg.

A kötelesség fia, a zsidó újév és a kultúra vallásossága

5 perces interjú: Köves Slomó, z Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség vezető rabbija

– A Zsidó Nyári Fesztivál elérte nagykorúságát: az idén rendezik meg tizenharmadik alkalommal.
A zsidó hagyományban ugyanis a férfiak tizenhárom éves korukban válnak a közösség teljes jogú tagjává, ez a „bár micvó” ünnepe, amely az idei fesztiválon is kiemelt szerepet kap. Mit jelent ez a kifejezés, és mi a jelentősége?

– A bár micvó jelentése „a kötelesség fia”, és a zsidó jog szerinti nagykorúvá válást takarja, amely fiúk esetében tizenhárom, lányoknál pedig tizenkét éves korban érkezik el. Azt jelzi, hogy a Tóra polgári és vallási előírásait ettől kezdve köteles tartani a közösség tagjává fogadott ember.
A közösség pedig ünnepléssel emlékezik meg erről.

– Az idén a fesztivál zárása után nem sokkal köszönt be a zsidó újév. Miben tér ez el a Gergely-naptár szerinti újévtől, és milyen egyéb jelentősége van a zsidóságnak számára?

– A zsidó újév ugye nem január 1-jével kezdődik, hanem mindig őszre esik. Ennek az az oka, hogy a héber kalendárium lunáris, tehát a Holdhoz igazodik. A vallásunkban a teremtés hatodik napjára, tehát az ember teremtésének napjára emlékezik ez a szimbolikus időpont: az ember a teremtés legfontosabb célja hitünk szerint, rajta múlik a világ jósága.
A zsidóknál nem az önfeledt ünneplés, hanem a komolyabb szellemi áttekintés ideje ez; visszatekintés, hogy miben voltunk jók, és miben tudnánk javítani magunkat, illetve kapcsolatunkat egymással és Istennel.

– A Zsidó Nyári Fesztivál pusztán turisztikai rendezvény, vagy ön szerint van jelentősége hitéleti és egyéb szempontokból is?

– Minden bizonnyal segíti a zsidó identitást erősíteni és tudatosítani azokban, akik eltávolodtak a gyökereiktől. Másrészt pedig a társadalom egésze szempontjából is fontos: a nem zsidók bátorítást, lehetőséget kapnak, hogy ismerkedjenek ezzel a kultúrával.

– Ön szerint meghatározó a vallás, illetve a zsidó, magyar vagy közép-európai identitás egy zsidó származású művész létélményére, alkotásai témájára?

– Nem vagyok művészettörténész, de általánosságban elmondható: nincs zsidó kultúra vallás nélkül. Hiszen maga a nép is a vallás által jött létre, nem pedig a közös nyelv vagy terület eredményeképpen. Sok olyan művész van, aki zsidó származású, de ezt nem közvetíti művészetében – lehet, hogy nem is akarja.
Ő akkor egy zsidó származású művész. Ha pedig valaki zsidó művész, akkor más nem nagyon marad, mint a vallás – vagy a különböző traumatikus élmények – művészetbe vitele. Mindenben, így a művészetben sem lehet felülbírálni, hogy ki mit visz bele a saját alkotásaiba, mindennek megvan a fontos szerepe. És hol tudjuk meghúzni az identitások közti határt? Mindenki, aki zsidó származású, vajon a zsidó kultúra része is? Annyira összetett az identitások, a kultúrák hatása, annyira sokrétű, hogy nehéz erre egyértelmű választ adni. Ott van például a Szól a kakas már kezdetű magyar népdal, amely sok vallásos zsidó embernek fontos, olyannyira, hogy két sor héber szöveget a végére illesztve éneklik…