Elérni az igazat

– Mikor érkezett Budapestre?
– Szerdán este.

– 2004 után másodszor láthatja önt a magyar olvasóközönség. Lát valami változást az országban?
– Nem látok sok változást, ugyanis akkor is és most is túlságosan rövid időt töltöttem, töltök itt, javulást csupán a szállodából való kilátásban látok. Nem hittem, hogy Budapest valóban királyi város, Bécset ismerem, de semmivel sem szebb ott, mint itt.

– Tudott pihenni?
– Kialudtam magam. De éppen most döntöm meg a saját rekordom, önnek adom ma a nyolcadik interjút, ilyen még nem fordult elő.

– Mikor tudta meg, hogy ön kapja a Budapest Nagydíjat?
– Körülbelül két hónapja.

– Hogyan fogadta, és általában hogyan fogadja a díjakat?
– Nagyon sok díjat kaptam eddigi életem során, három héttel ezelőtt vehettem át például a németországi Alexander Meny-díjat, ugyanúgy, mint most, a Daniel Stein, tolmács című regényért. Egyébként pontosan Meny mutatta be nekem Oswald Rufeisent, aki a regényben már Daniel Steinként él tovább. Olyan volt, mintha az égből pottyant volna. Mindenesetre azért lepődtem meg a Budapest Nagydíjon, mert a regényben nem jelenik meg egyetlen magyar szereplő sem, és ezért szépnek tartom, hogy pont a magyaroktól kaptam. Meglepetés volt.

– De az egyik mellékszereplő elvesz egy szép magyar lányt.
– Örülök, hogy ön emlékszik rá, én nem emlékszem, mindenesetre a magyar lányok valóban szépek, úgyhogy nem lehet véletlen az a házasság…

– Rufeisennel 1992-ben találkozott személyesen, ezt szokta említeni a regény kiindulópontjának, s azt is elmondta, hogy nagy hatást gyakorolt önre. De mégis, mivel?
– Természetesen a személyiségével. Manapság sok olyan emberrel találkozunk, aki büszke arra, hogy ő maga mennyire erős személyiség, ezzel szemben Rufeisen egyszerűen volt természetes és egyszerűen volt ember. Nem akart semminek sem látszani, szerény volt, őt tartom az egyik leghatalmasabb embernek azok közül, akikkel valaha is találkoztam. De ha akarjuk, ha nem, mégiscsak hierarchikus játék van az emberek között: ki melyik lépcsőfokon áll. Ő volt az az ember, aki, ha belépett az ajtón, azonnal ledöntött minden ilyen ranglétrát, az sugárzott belőle, hogy mindannyian egyenlők vagyunk és együtt kell éreznünk egymással.

– Mennyi munka áll e mögött a könyv mögött? Az egyes fejezetek végén közölt, öntől származó levelek szerint 2005 novemberében döntött úgy, hogy megírja Daniel Stein történetét, és 2006 júliusában fejezte be. Ez valós intervallum?
– Nem, mert valójában másfél éven keresztül írtam, persze az előtanulmányok, tapasztalatszerzések ennél jóval tovább tartottak. Ez a harmadik szövegvariáns. Nagyon jóleső fáradság volt az egész munka, és mintha szereztem volna magamnak még egy felsőfokú végzettséget.

– Az egyes fejezetek alfejezetei – első ránézésre – ide-oda ugrálnak az időben, mégis lineárisan működik a regény. Az egyszerűség kedvéért például Stein előadása Freiburgban: több részre van törve, folyamatosan visszatér a szövegbe. Ezt a töredezett időszerkezetet alapból így írta meg, vagy megírta valós idősorrendben, és aztán szerkesztette szét a részeket?
– Nagyon sok anyagom volt a könyvhöz. Nekem egy elég kicsi szobám van, oda hordtam be mindent, és át kellett őket ugrálnom, alig fértem el tőlük. Az a Stein-előadás éppen egy valós dokumentum, és oda illesztettem az egyes darabokat, ahol úgy éreztem, hogy hiányoznak, hiszen az egész mű forgatókönyvszerűen van megírva, mintha egy filmmontázs lenne. Egész egyszerűen hallgattam a megérzéseimre, próbáltam figyelni az ábrázolt Stein személyiségének intonációjára is, az ő egyszerű szabályokat követő életére.

– A rosszalló kritika azt hozza fel a regény ellen, hogy sokszor téved mind a zsidó, mind a keresztény egyház álláspontjának ismertetésében.
– Nyilván ezerszer átfésülték a könyv tartalmát, az említettek pedig nem hibásak, nem tévedések. Egyébként egy hiba valóban van benne, de azt nem árulom el, hogy hol és mi az. A mostani, vallásokkal kapcsolatos nézetekhez van egy nagyon jó, hiteles tanácsadóm, aki mindenben segít, és szerinte is hibátlan ez a munka.

– Ez egy dokumentum- és fiktív regény egyszerre. Milyen arányban?
– Nehéz megmondani, úgy próbáltam az egészet megírni, hogy ne legyen könnyű eldönteni, de kevesebb az eredeti anyag, mint a fiktív.

– Elég sokáig kellene küzdenem, hogy kiderítsem, mi eredeti és mi kitalált…
– Ennek nagyon örülök, jólesik.

– Nekem a regényben szereplő történetek erős falakon megjelenő hajszálrepedéseknek tűnnek. Minden csökönyös dogma, rosszul rögzült dolog, esetleg az Egy Igazságának legyőzéséért folytatott harc ilyen hajszálrepedésekből indul?
– Ez nagyon fontos hasonlatnak tűnik nekem, hiszen minden normális ember felépít magának különböző nézeteket, amelyekhez aztán foggal-körömmel ragaszkodik. Daniel Stein azonban nem ezt akarta, nem érdekelte ez a folyamat, ő csupán az igazsághoz akart elérni, bármilyen áron. És ez nem más, mint bátorság. A zseni bátorsága. Mert lehet, hogy teljesen összeomlik az addigi élete, amit felépített, csak az eredmény volt a fontos: az igazság.

– Szeretné, ha az egész regény is egy ilyen hajszálrepedés lenne az emberek életében?
– Nagyon jó lenne, ha az embereknek segítséget tudna nyújtani a szigorú dogmatizmus kapcsán.

– Végül idéznék a regényből a zsidókérdéssel kapcsolatban – az ön egyik fejezetvégi leveléből: "…el kell törölni, mert fiktív, mert nem létezik". Ez egy furcsa paradoxon, mert a mondat egyszerre állítja és tagadja, hogy van zsidókérdés. Miként lehet eltörölni azt, ami nem létezik?
– Ez erős kifejezés volt a regényben, de úgy gondolom, hogy azért van szükség erre a kérdésre, mert sokkal több és fontosabb dolog áll a háttérben, mint a xenofóbia vagy a hatalom kérdése. Ami nem képzelet és nem fikció, hogy hatmillió ember semmisült meg. A többi csak az emberek tudatában létezik.

Könyvhétvége

Megnyílt tegnap a XVI. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál. A Millenáris Parkban vasárnapig látogatható rendezvény a szervezők ígérete szerint a tavalyinál több helyszínnel és hosszabb nyitva tartással, a négy nap alatt félezer programmal várja az érdeklődőket. A díszvendég, Ljudmila Ulickaja a fesztiválon háromszor is dedikál. Az Európai Első Könyvesek Fesztiváljára tizennyolc uniós országból érkeznek írók, hazánkat ezen az eseményen Vincze Ferenc képviseli.