Egyre drágább a hang – Az orgonaépítők a digitális konkurenciával küzdenek

A modern orgonák kétarcú teremtmények: habár egyes megoldásaik a jelent idézik, hangzó részeik hagyományos anyagokból, ón-ólom ötvözetből vagy fából készülnek, évszázados technológiával. Hangoláskor ma is a síp tetején két függőleges vágással létrehozott csíkot tekerik le vagy föl, akár a középkorban. Az állandó légnyomást biztosító fúvók is egyszerű faládák, és a bennük lévő, a skót dudához hasonló elven működő bőrtasak nyomását a tetejére helyezett, egészen hétköznapi téglákkal állítják be.

Ha valakinek szerencséje van bejutni mondjuk a MüPa orgonájának a belsejébe, láthatja, hogy ott is kézműves munka eredménye minden, a lépcsőktől a sípokig. A fújtatómotor azonban már a legmodernebb technikát képviseli, a játszóasztal pedig a digitális világ csodája: egy kábelköteg köti csupán a hangszerhez, így görgőin könnyedén bárhova eltolható. A számtalan regiszter, azaz sípsor kombinációit a fellépő zenész akár egy pendrive-on is elhozhatja magával, mert a hangszer egyik kis fiókja USB-portot is rejt.

A digitális technológia azonban egy új vetélytárssal is meglepte az orgonaépítőket. Erről Békés Balázst, a Dunakeszi BKM Orgonaüzem cégvezetőjét és a Magyar Orgonaépítők Társaságának elnökét kérdeztük.

– A digitális orgonák jelentik ma a legnagyobb problémát az iparágnak. Ezek az eszközök kisméretűek és olcsók, csupán egy-kétmillió forintba kerülnek. Ezzel az árral egy igazi orgona nem versenyezhet. Nemrég adtuk át például a balatonboglári hangszert, az 52 millió forintba került. A digitális eszközök viszont valójában szintetizátorok, csupán két hangfalon keresztül szólalnak meg, így sohasem versenyezhetnek egy több ezer síppal működő orgonával: mégis egyre népszerűbbek, mert jóval kevesebbet kell rájuk áldozni, mint egy valódi hangszerre.

Hiába magyarázzák a szakemberek a megrendelőknek, hogy egy ilyen készülék élettartama egy televízióéhoz mérhető, míg egy valódi orgona évszázadokig is működhet, egyre több fogy belőlük. A szakma egyik válasza a digitális orgonákra a ládaorgona – nem mai találmány, de úgy látszik, ismét eljött az ideje. Ez egy kisméretű, hordozható orgona, nagyjából a digitális vetélytársak árfekvésében. Egy kisebb templomot vagy kápolnát megtölt hanggal, és valódi sípok szólnak benne - meséli Békés Balázs.

Magyarországon körülbelül 10 orgonaépítő vállalkozás működik, és van számos független orgonaépítő, -javító is. A Magyar Orgonaépítők Társaságába csak a megfelelő tudással rendelkező szakemberek kerülhetnek be; épp azért hozták létre, mert az utóbbi években sok probléma akadt az önjelölt orgonaépítőkkel. Éppen Balatonbogláron például először egy szélhámos kezébe került a közösség orgonára szánt pénze, és csak kilenc év pereskedés után sikerült azt visszaszerezni.

Az orgonaépítők legtöbbje egyébként orgonarestaurálással is foglalkozik, hiszen míg koncerttermi hangszerből viszonylag kevés van, templomiból közel 4000 található hazánkban. Azért a koncerttermi orgonákkal is van néha munka: orgonistakörökben abban reménykednek, hogy a Zeneakadémia felújítása során az ottani hangszert is rendbe teszik majd. Ráférne, mivel a homlokzati sípok a saját súlyuktól deformálódtak, az 1969-es felújítás óta nem is lehet rajtuk játszani. Igaz, hogy más sípsorokkal kiváltották az eredeti sípok szerepét, de ha ezek újra szólnának, az nagyon jót tenne az orgona hangjának. Egyelőre nem tudni, lesz-e minderre pénz, mert a pályázatot még nem írták ki.

A magyar orgonaépítők évente 5-6 orgonát építenek. Van hová, hiszen a magyar templomok egyharmadában nincs is hangszer. A válságot azonban ők is megérezték: az utóbbi időben több műhely is megszűnt. Emellett ma már a külföldi versenytársakkal is szembe kell nézni, igaz, a magyar orgonaépítők is megkezdték az expanziót. Elsősorban a Kárpát-medence magyarlakta térségeiben van előnyük a hazai cégeknek.