Csókay András: aki bosszúra vár, gúzsba köti magát – Robotkéz-technika és rózsafüzér

– Két éve, karácsonykor úgy fogalmazott: az országban szellemi ébredés, lelki megújulás tapasztalható. Hogy látja, folytatódott a folyamat? – kérdeztük Csókay Andrást, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórház főorvosát.

– Azt hiszem a hit, remény, szeretet erősödött. Bizonyára sokan vannak a jobboldalon, akik a keresztény életformát kirakatként használják, elméleti kérdésként kezelik, vagy azt gondolják, politikai előnyt lehet belőle kovácsolni – és sokan, akik valóságként élik meg. Hogy milyen az arány, most fog eldőlni. Ha az utóbbiak vannak kevesebben, abból baj lesz. A rosszat rosszal kiűzni nem lehet. Aki gyűlölködik, aki bosszúra vár, gúzsba köti magát, és előbb-utóbb elbukik. Aki szereti ellenségeit, de nem balga, az tud előrelépni. Krisztus követése örök kihívás marad, sosem érezhetjük, hogy eleget teljesítettünk. A keresztények számára a politikai fordulat fontos dolog ugyan, de csupán egyetlen eredmény. 

– Súlyos erkölcsi válságban, fogyatkozó népességgel, aggasztó munkaerőhiánnyal vágunk neki az újrakezdésnek.

– A problémákat elsősorban új gazdasági vagy tudományos ötletekkel lehet megoldani. Egyes agykutatási eredmények szerint a vallásos élet, a mély Istenkapcsolat is segíthet megteremteni a gazdag belső érzelmi világot, ami nélkülözhetetlen a kreatív gondolkodáshoz.

– Hogyan juthat el ilyen időkben az evangélium az emberekhez?

– Példamutatással. Itt elsősorban a vezetők példamutatására gondolok. . Ugyanakkor tény, hogy nem hirdetheti az egyház ugyanolyan formában az evangéliumot, mint akár harminc éve. A tanítás tartalma nem változik, de a megszólítás módja igen. Egyetértek abban Boulad atyával, (Henri Boulad Egyiptomban élő jezsuita – a szerk.) hogy legszentebb hagyománya a katolikus egyháznak, hogy képes mindig a kor nyelvezetén evangelizálni. Ebben persze segíteni kellnekünk is.

– Egy nyilatkozatában aggasztó fővárosi nővérhiányról beszélt. Komoly gond az erősödő orvoselvándorlás is. Melyek lennének a legsürgetőbb, legfontosabb lépések?

– Egyelőre csak ígéretek vannak, kevés a konkrét lépés, de nagyon kis idő telt még el a fordulat óta. Amíg a hálapénzrendszert, s az orvosarisztokrácia egyes tagjainak hatását nem számoljuk fel, ne reménykedjünk változásban. Amíg a nővéreinket, szakdolgozóinkat, orvosainkat erkölcsileg és anyagilag nem becsüljük meg, nem lesz változás. Ehhez politikai és gazdasági segítségre van szükség.

– Mennyiben segítette önt találmányaiban, újításaiban a hite?

– Az ötleteim, melyektől eredményesebbek lettek a nehéz agy- és gerincműtétek, s amelyek külföldön is sikert arattak – például a robotkéz-technika alkalmazása, vagy az éralagút-rendszer – rózsafüzér-imádság közben jutottak az eszembe. Úgy érzem, ezt el kell mondanom a tudományos világban is. Ezt eddig nem értékelte a szakmai vezetés, de reménykedem, hogy e téren is lesz változás, a betegek javára.

– Dolgozik-e újabb eljáráson, találmányon, amely növelheti a betegei túlélési esélyeit?

– Most az eddig elért eredmények bevezetése, terjesztése a fő feladatom.

– A János Kórház idegsebészeti osztályának főorvosaként keresztet és vallásos tárgyú festményt helyezett ki a folyosóra, ami eleinte ellentmondásos reakciókat szült, majd idővel hozzászoktak az ott dolgozók. A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórházban is kitette a keresztet, a vallásos tárgyú műalkotásokat, s ha igen, hogyan fogadták ezt új kollégái?

– Az igazgatóság tagjai körében olyan ellenállást váltott ki a kezdeményezésem, hogy Havas Szófia orvosigazgató 2009 augusztusában levélben utasított: haladéktalanul távolítsam el a 155 műalkotásból azt a 28-at, amin vallási motívum található. A betegeknek és a dolgozóknak viszont nagyon tetszettek az alkotások, lelki erőt tudtak meríteni a nem vallási és a vallási témájú képekből egyaránt. Egyet sem szedtünk le, de ha szembejött a folyosón vagy az udvaron az igazgató asszony, általában beugrottam egy fa vagy oszlop mögé. Szerintem az ’50-es éveket idéztük meg ezzel a hercehurcával. Fagyos lett a viszonyom az igazgatósággal – a későbbiekben ez is megkönnyítette a távozásomat az intézményből. Miskolcon más a helyzet: a kórháznak keresztény vezetése van. Amikor 2009 decemberében a pályázatommal meghallgatásra érkeztem, egy nagy betlehem fogadott a kórház előcsarnokában. Miután idekerültem, rögtön kitettünk egy gyönyörű, keresztény tematikájú képet – Muhari Papp Sándor Balázs alkotását –; a nővérek és a betegek is nagyon örültek neki. Isten segíti a gyógyítókat, különösen, ha tanúságot tesznek.

„Alapvetően nem műalkotásokról, hanem többnyire poszterekről volt szó, méghozzá egy közintézmény folyosóján – reagált megkeresésünkre Havas Szófia. – Ha egy ilyen helyre egy vallásos ember kihelyezi saját hitének jelképeit, az sértheti a más meggyőződésűek érzékenységét – legyenek azok más vallásúak, vagy ateisták. Ez a tilalom megfelel az európai gyakorlatnak is. Otthon vagy a saját irodájában nyilván mindenki azt helyez ki, amit akar. Természetesen biztosított a szabad vallásgyakorlás; vallásszabadság van., és ebben senkit sem lehet korlátozni – a kórházban is működik ökumenikus kápolna. Egyébként – visszatérve a konkrét esetre – beszélgettem a kérdésről vallásos emberekkel is, és ők is úgy vélték, hogy a képdömpingnek nincs helye a folyosón. Én egyébként hithű ateista vagyok, a szobámban viszont – hangsúlyozom: a szobámban – van egy kép egy Kramszkoj nevű orosz festőtől: Krisztus a pusztában. Nagyon gondolatébresztő alkotás.” (NGYA)