Bolyki Balázs, a keresztény sztár

– Vajon mi késztetett arra egy profi énekest, hogy elinduljon a Megasztár 5-ben?

– A tudtom nélkül, viccből neveztek be a barátaim. Én csak arra eszméltem, hogy telefonon keresnek a televíziótól, hogy időpontot egyeztessenek velem a meghallgatásról. A dolgot először annyira nem vettem komolyan, hogy – mint egy biztosítási ügynöknek – elköszöntem, majd leraktam a kagylót. Később visszahívtak, és ekkor döntöttem úgy, hogy elindulok.

– Nem sikerült bejutnia a legjobb 13-ba, miután a nézők Kállay-Saunders Andrást jutatták tovább a párbajt követően. Mennyire volt csalódott?

– Csalódás nem ért emiatt. Csupán egyetlen ember lehet az, aki minden párbajt megnyerhet, és egy percig sem gondoltam, hogy az én leszek. Andrást nagyon tehetséges énekesnek tartom, ő már Amerikában is bizonyított. A Puff Daddy rapper nevével fémjelzett, a miénkhez hasonló műsorban olyan jól szerepelt, hogy csak az utolsó körben esett ki. Csalódásom legfeljebb abban áll, hogy a zsűri elmarasztaló jelzővel nem a hangomat, vagy az előadásomat illette, hanem a megjelenésemet kritizálta. A műsor után csaknem másfél ezer levelet kaptam, hogy ne törődjek a kudarccal.

– A Bolyki Brothers-el az elmúlt húsz évben bejárták a világot, pár éve felléptek a sanghaji Concert Hall-ban. Hogyan fogadták önöket, mit szólt muzsikájukhoz a kínai közönség?

– Megdöbbentő volt a fogadtatás. A rádióban, de a szállodánk csatornáin is rólunk volt szó, és a dalainkat játszották. Az emberek megismertek az utcán, és a taxik fejtámláiba beépített monitorokon is magunkat láttuk. Az acapella-féle zenei stílus, a hangszeres kíséret nélküli, többszólamú kórusmű Kínában kevéssé ismert. Talán ennek volt tudható a sanghaji koncert sikere.

– A Bolyki Brothers dalszövegei ismertek a keresztény motívumokról.

– A dalok 99 százaléka zsoltárok, valamint evangéliumok szövegei. Mindannyian gyermekkorunk óta hívő keresztények vagyunk, keresztény nevelést kaptunk, és a lelkiismeret gyakorlása ma is a mindennapi életünk része.

– Templomi koncerteket is adnak.

– Igen, és az egyik legemlékezetesebb magyarországi fellépésünk is egy templomban volt. Kevesen voltak ránk kíváncsiak. A koncert után egy idős ember odajött hozzám, és azt mondta: „a szükségben és nehézségben az ember könnyebben maradhat az, aki, de a bőségben nehezen tudja nem elengedni magát. Maradjatok olyanok, amilyenek vagytok, és varázsoljátok el az embereket!”. Jókívánságaitól meghatva, és azzal a különös boldogsággal, amelyet akkor éreztem, választ kaptam arra, hogy miért is élek úgy, ahogy.