Biotejből hajléktalanszállóra – áfaemelés a szegényekért
A tej- és a sütőipari termékek alacsonyabb áfája nem jelent valódi támogatást a legszegényebbeknek, az idesorolt élelmiszerekből ugyanis a kenyér kivételével alig vásárolnak – állítja a Magyar Máltai Szeretetszolgálat. A kedvezmény megszüntetése milliárdokat hozhatna, ami viszont a rászorulókat közvetlenül segítő intézményeket menthetné meg. Forrás: Népszabadság / Romhányi Tamás
A parlamenti frakciókhoz fordul az élelmiszerek áfáját érintő javaslataival a Magyar Máltai Szeretetszolgálat, amelynek vezetői ma nyilvánosan is ismertetik az adószabályok július elsejei életbelépése óta gyűjtött tapasztalataikat.
„Első hallásra talán furcsának tűnhet, hogy egy szociális intézményeket működtető civil szervezet az adóemelés szükségessége mellett érvel – mondta lapunknak Vecsei Miklós, a szeretetszolgálat alelnöke –, de kiderült, hogy a szegénység határán élő, az ország lakosságának körülbelül a harmadát kitevő népesség a kenyér kivételével alig fogyaszt a 18 százalékos áfakulcs alá tartozó élelmiszerekből. A biotejre, a magvas cipóra, a francia sajtokra érvényes alacsonyabb adókulcs kedvezményeit nem a rászorulók élvezik. Az árban érvényesített támogatással eleve azok járnak jól, akik sokat vásárolnak vagy a drágább termékekből választanak.”
„A költségvetés hétfőn elfogadott főbb számai alapján készült számítások szerint a szociális szféra intézményeit körülbelül húszmilliárd forintos elvonás sújtja. 2005 óta – reálértéken – negyven százalékkal csökkent az ágazat támogatása, az ellátóintézmények további megvonásokat már nem viselnének el károsodás nélkül” – mondta Vecsei. A hajléktalanokat gondozó intézmények például mára csaknem mindenhol megteltek, a szállók és az ingyenkonyhák szolgáltatásaira már most komoly igény jelentkezik, ebben a helyzetben inkább az intézmények megerősítése volna indokolt.
A szeretetszolgálat javaslata szerint a tej- és sütőipari termékek kedvezményes áfájának megszüntetése többmilliárdos bevételt hozna, ez a pénz pedig a rászorulókat segítő intézményeknek jelenthetne mentőövet.
Közhely, hogy a szegény és gazdag családok asztalán más-más élelmiszerek vannak. A KSH-nak a háztartások fogyasztási színvonalát és szerkezetét vizsgáló 2007-es adatsorából kiolvasható: a korábbi évekkel összevetve a tejfogyasztás nagyon lecsökkent, amit a szakemberek elsősorban az üdítőitalok térhódításával magyaráznak.
Ez különösen igaz a szegényebb háztartásokra, ahol a tej még csak-csak előfordul, de sajt, túró, joghurt alig kerül az asztalra. A szegénységet kutatók arról is beszámolnak, hogy magával az adatfelvétellel is csínján kell bánni: a megkérdezett szegény emberek ugyanis inkább szépítgetik a valóságot, azt mondják, „mindennap iszunk tejet", mert szokásaikban szeretnének hasonlítani a középosztályéihoz.
A kenyér az egyetlen, amely a jövedelmi létra két végén élők asztalán egyaránt megtalálható. De: minél rosszabb anyagi helyzetben van egy család, annál ritkábban kerül gyümölcs és zöldség a bevásárlókosarukba. Ételeikre a magas szénhidráttartalom jellemző: elsősorban tésztát és krumplit esznek.
Az állati zsíradékból készült termékeket is leginkább a szegények fogyasztják. Az ábrán látható, hogy a leggazdagabb háztartások négyszer annyit költenek sajtra és gyümölcsre, mint a legszegényebbek. A leggazdagabbak kétszer anynyi zöldséget vásárolnak, mint a legkiszolgáltatottabbak.
