Beszélgetés Bangó Margittal: „Isten a szívemben lakik”

Létrehozás: 2010. január 06., 10:18 Legutolsó módosítás: 2010. január 06., 10:19

A cigánydalok királynője, a cigányzene és a népzene nagykövete, vulkán a jégen, híd a romák és a magyarság között – ilyen és ezekhez hasonló frappáns meghatározásokkal illetik Bangó Margitot, a Kossuth-díjas művészt. Azonban jelzőknél fontosabb számára, hogy bármit csinál, szeretettel, nyitott szívvel teszi. Forrás: Stáció / Sz. G.

– Október 31-én Esztergomban boldoggá avatták Meszlényi Zoltán mártírhalált szenvedett püspököt. Az avatáson Gounod Ave Maria című művét Lakatos György cigányprímás szólaltatta meg. Néhány napra rá pedig a Rajkó Zenekar muzsikált a Vatikánban XVI. Benedek pápának. Úgy tűnik, az egyház szívesen mutatja fel a cigány kisebbség értékeit.
– Ennek tiszta szívemből örülök, fantasztikusnak tartom az egyház hozzáállását. Magam is figyelemmel kísértem az élő televíziós közvetítést Meszlényi Zoltán boldoggá avatásáról. A romák vallásosak, a legtöbben katolikusok. A magyar cigány népzene pedig a világon egyedülálló: egyrészt a szépsége, másrészt az előadók tudása miatt. Az egyház a szeretetet és a megbékélést hirdeti, s annak, hogy a romák különféle rangos egyházi eseményeken is képviseltethetik magukat, jelentős üzenete van. Nekem abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy – egy állami küldöttség tagjaként – személyesen találkozhattam II. János Pál pápával. A 120 fős küldöttségből csupán néhányan kaptunk audienciát, s Mádl Ferenc akkori köztársasági elnök a magyar cigányzene és népzene nagykövetasszonyaként mutatott be a pápának.

– Nem egyszer lépett már fel templomban, zsinagógában. Szereti az ilyen felkéréseket?
– Nagyon! És nem elsősorban a kiváló akusztika, hanem sokkal inkább a hely szelleme miatt. Isten házában a közönség is fegyelmezettebb, megilletődött. Ilyenkor valósággal tapintható a szeretet.

– Hogyan került kapcsolatba a hittel?
 – Már gyermekkoromban rendszeresen jártunk templomba, a vallás alapvetően meghatározta az életemet. Kislányként különösen szerettem a templomban lenni, megnyugvást jelentett számomra. Elsőáldozó is voltam, a fiútestvéreim pedig ministránsok. A vásárosnaményi papunk, Lutzky tisztelendő úr csodás ember volt, valóban Isten szolgájaként élt: rendszeresen segített a szegényeken, az árvákon. Mi is rettenetesen szegények voltunk, előfordult, hogy nem volt mit főznünk, s ő beállított egy csomaggal és némi pénzzel. Soha nem kértünk tőle, egyszerűen csak odafigyelt az emberekre. Szeretet és tisztelet uralkodott a családunkban. Nyolcan voltunk testvérek, igyekeztünk minden pénzt hazaadni, tudtuk, kenyérre kell. De ha bármelyikünknek akadt egy darabka csokija, azt igazságosan elosztottuk. Még az igen aprócska Gránát szeletet is nyolcfelé vágtuk. A katolikus mellett egyébként a református templomba is jártunk. Ezt teljesen természetesnek tartottuk, mivel az apukánk katolikus, az anyukánk pedig református volt. Oda főleg azért szerettem járni, mert ott többet énekeltek.

– Igaz, hogy később még gyülekezetet is szervezett?
– Valóban. Az utóbbi húsz-harminc évben a romák közül sokan szabad keresztények lettek, ismerik, és naponta forgatják a Bibliát. Tudatosan választották a vallásukat. Az elsők között lettem szabad keresztény Magyarországon, s elég sokan követtek. Minden szombaton istentisztelet volt a házamban, amelyet Ander János apci prédikátor tartott; külön ezért utazott hetente a fővárosba. Idővel annyian lettünk, hogy kicsinek bizonyult a ház, ezért közvetlenül mellette építtettem egy imaházat. Számos cigány ismerte meg így a hitet és Isten szeretetét. Szebbnél szebb szent dalokat énekeltünk, írtunk. Mára szétszéledt a nyáj, más gyülekezetekbe járnak – de büszke vagyok arra, hogy az alapokat tőlünk kapták meg. Az ingatlant eladtam, de máig él bennem a közösen eltöltött idő emléke és Isten ma is a szívemben lakik. Egy koncertre nem készültem úgy, ahogy ezekre az alkalmakra! Előfordult, hogy sütöttem, főztem a gyülekezetnek, és akkor voltam a legboldogabb.

– Mit gondol, miért tudják elfogadni az emberek? Miért lehet híd, egyfajta iránytű romák és magyarok között?
 – Igyekszem a dalaimmal, a lényemmel szeretetet sugározni. Úgy érzem, a romák és a magyarok egyaránt elfogadnak, szeretnek. Arra tettem fel az életemet, hogy megismertessem a kultúránkat. Amikor színpadra lépek, nem a cigányságom a fő kérdés. A színpadon művész vagyok. Külföldön magyar, aki az országot képviseli, és magyar népdalokat is énekel. Egyébként akár itthon, akár külföldön koncertezem, mindig elrejtek egy-egy szent éneket a műsoromban. Ezt – a modern feldolgozás miatt – gyakran észre sem veszi a hallgatóságom, számomra azonban fontos, hiszen a hangomat, a tehetségemet is Istentől kaptam ajándékba. Éppen ezért kell minden egyes alkalommal tiszta szívemből, teljes odaadással énekelnem.

– Milyen nehézségeken segítette át a saját hite?
– Mindenen átsegített! Isten a gondban felemelt, a kezébe vett, vigaszt adott. Tizennégy csavarral a gerincemben élek, túl vagyok a mellrákon, kemoterápián, sugárkezelésen. Kétszer hullott ki teljesen a hajam – és itt vagyok! A legrosszabb napjaimon sem keseredtem el, azt mondtam: „Atyám, a kezedbe tettem az életemet!” Őszintén imádkoztam hozzá, és meghallgatott. Tudom, akkoriban sokan szorítottak értem, s imájuk nem hullt a porba. Itt vagyok, énekelek nekik, gyógyítom a dalaimmal a szívüket.

– Sok munka és tehetség árán mesés szakmai karriert tudhat magáénak, 2006-ban Kossuth-díjjal ismerték el munkásságát. Azonban többször beszélt magánéleti gondjairól.
– A szakmai életutam valóban csodás: a szegény, egyszerű betlehemi istállótól a királyi palotákig jutottam. A magánéletemről pedig csak annyit: ember tervez – Isten végez. Mindig is nyitott könyv voltam az emberek előtt, nem voltak titkaim, igyekeztem őszintén élni. A magánéletem alakulhatott volna jobban is, de nem vagyok elégedetlen, sem magányos. Szép és összetartó család van mellettem, négy unoka és egy dédunoka vesz körül. Szinte naponta jönnek, közösen sütünk-főzünk, nagyokat beszélgetünk.

– Apropó sütés-főzés: Határtalan Lakoma című, a közelmúltban megjelent rendhagyó szakácskönyve is szép sikert arat.
– Minden a Hal a tortán című televíziós műsorral kezdődött, amelyben elnyertem Az Év Sztárszakácsa 2009 címet. Bemutattam, hogyan kell vendégeket fogadni, ételeket tálalni. Kíváncsiak az emberek, hogyan élek, miket főzök. A tradicionális erdélyi, roma és magyar ételleírásokat tartalmazó szakácskönyvemmel a titkos receptjeimet is odaadtam nekik – ugyanúgy, ahogy a dalaimat.

– December 29-én negyvenéves pályafutása alkalmából jubileumi koncertet ad. Úgy hírlik, a Papp László Budapest Sportaréna délutáni előadására már minden jegy elkelt, s az esti nagykoncertre is sokan kíváncsiak. Elárulja, mire készül?
– Minden műfajban megmutatom magam: énekelek majd cigánydalokat, magyar nótákat, operetteket, örökzöld slágereket és dzsesszt. Három zenekar, a 100 tagú Cigányzenekar fele, egy nagy tánczenekar és a Budapest Klezmer Band kísér, éppen azért, hogy minden műfajból tudjak adni. Felcsendülnek dalok a legutóbbi, Mulatok, mert jól érzem magam című CD-mről, fellép Rigó Jancsi – a többi pedig legyen meglepetés!

– Közeledik a karácsony. Hogyan töltik a szentestét?
 – A ház, a karácsonyfa ekkorra már díszben ragyog! A menü: kukoricás töltött káposzta és levetkőztetett, „ruhanélküli” tyúkhúsleves, ez utóbbi Bangó-specialitás. Természetesen a bejgli és a zserbó sem maradhat el. Délután elindulunk a két Tinával (a nagyobbik az unokám, a kisebbik pedig a dédunokám), és felkántáljuk az egyik húgomat. „Leszállt az ég dicső királya” – énekeljük két szólamban. Onnan együtt megyünk tovább a lányomékhoz, és szép lassan összegyűlik a család. Általában a végén visszajövünk hozzám, s itt vacsorázunk, ajándékozunk, hajnalig beszélgetünk. Fáradtan, de boldogan hajtom álomra a fejemet. Amíg élek, ennek így kell lennie, és remélem, hogy a lányom illetve az unokáim tovább viszik majd ezt a szép családi hagyományt.

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek
  • Küldés levélben