Bábel tornya, avagy a nyelvek összezavarásának mitológiájáról

A Genezis 11. bekezdésének első kilenc sorában egy olyan építményről van szó, amelyet a Vízözön után Shinar (a történelmi Babilon) lakói emeltek azért, hogy elérjék a Mennyországot. Lázadás tört ki a metafizika ellen. Hasonlót Prométheusz szervezett a görög mitológiában, amikor egy lassan égő édesköményágban elvitte a tüzet Héliontól, hogy az embereknek ajándékozza.

A Biblia szerint a Vízözön utáni generációk egyesült emberisége keletről érkezett. Úgy döntöttek, hogy városuknak akkora tornya lesz, hogy a „teteje a mennybe nyúl”. Shinar lakói befolyást akartak szerezni maguknak, hogy ne veszítsék el egymást, mint elődeik a Vízözön után. Bábel tornyának építéséig az egész világon egy nyelven beszéltek. Amiért ujjat mertek húzni vele, Jahve (Izrael Istene) azzal büntette Shinar lakóit, hogy összezavarta a nyelvüket – így épp az következett be, amit el akartak kerülni. Mondhatjuk úgy is, hogy megpróbálták elkerülni a sorsukat. Nem sikerült és szétszóródtak a Földön.

Bábel tornyát héberül „Migdal Bavel”-nek, arabul „Burj Babil”-nak hívják. A „Bábel tornya” kifejezés eredetileg úgy szerepel a Bibliában mint a „város és a torony”, vagy mint „a város”. A város a Bábel nevet a régi héber szóból kapta: jelentése „összekeverni”. A történetet valószínűleg a magas babilóniai templomtornyok (zikkurátok) ihlették. Írójának szemei előtt a babilóniai Mardukban található nagy zikkurát lebeghetett. Bár a történet háttere mezopotámiai és a szerző valószínűleg ismerte a mezopotámiai építkezési módszereket, annak irodalmában nem találunk hasonló történetet.

Cáfolatok és pontosítások

Bábel tornyát gyakran hozzák összefüggésbe ismert építményekkel. A legismertebb az említett marduki zikkurát, az Etemenanki. Ezt Nabopalosszar, (i.e. 658-605) Babilon királya építette nagyjából i.e. 610-ben. A babilóniai Nagy Zikkurát néven ismert torony alapja négyszögű, nem kerek, ahogy Bábel tornya a nyugati képi megjelenítéseken szerepel. Magassága 91 méter volt, tetején arany szentéllyel és Nagy Sándor (i.e. 356-323) romboltatta le kevéssel halála előtt. Állítólag azért, hogy újjáépítse.

Egyik magyarázat szerint Bábel tornyának története a nyelvek és Bábel eredetét magyarázza. Eszerint a mese témája Isten és az emberek közti versengés. A téma máshol is megjelenik a Teremtés könyvében, mégpedig Ádám és Éva példameséjében, az Édenkertben. A vallásos magyarázat szerint Bábel tornyának meséje bemutatja Isten megvetését az emberi büszkeséggel szemben. Nimród központi szerepet kap történetben.

Nimród története

Bábel nevének görög változata az akkád Bab-Ilim-ből jön, ami azt jelenti „Isten kapuja". A név összefoglalja az ókori Sumér Birodalom nagy templomtornyainak vallásos szerepét. A Biblia nem számol be pontosan arról, hogy Bábelt – amely a Genezis 10. könyvében Nimród királyságához tartozott –, Nimród parancsára építették volna, de más forrásokban gyakran hozzák összefüggésbe az építkezést vele. Ilyen Josephus Flavius (37-100) leírása is.

A zsidó történetíró és romai polgár az első században úgy értelmezi a torony építését, mint Isten elleni dacot, amelyet az arrogáns Nimród zsarnok rendelt el. A zsidók története című művében (kb. i.sz. 94) Flavius újramesélte Bábel tornyának építését, amint az a héber Bibliában le van írva. Szerinte Nimród volt az, aki a tornyot felépítette. Nimród megpróbálta eltéríteni az embereket Istentől és felbujtatta őket Isten semmibevételére. Nimród Hám unokája, aki Noé fia volt. Bátor embernek számított, aki nagy fizikai erővel rendelkezett. Nimród meggyőzte az embereket, hogy ne Istennek tulajdonítsák boldogságukat; inkább higgyék azt, hogy saját bátorságuk által boldogak. Mivel nem látott más utat, hogy az embereket eltérítse Istentől, mint hogy hatalmától állandóan függővé tegye őket, fokozatosan zsarnoksággá alakította át a kormányzását. A tömeg így követte Nimródot, és rengeteg munkás megépítette a tornyot, amely hatalmas lett: vastag falakkal rendelkezett és stabilabb volt, mint amilyennek látszott. Égetett téglából építették, amit bitumenből készült kötőanyaggal illesztettek össze. Ettől lett Bábel Tornya (özön)vízálló.

Flavius szerint, amikor Isten látta, milyen őrülten viselkedtek az emberek, úgy döntött, hogy nem pusztítja el őket teljesen: inkább összezavarta őket, 72 nyelvet alkotva közöttük. Az értelmezés szerint azért nem tette tönkre az embereket, mert azt már megpróbálta az Özönvízzel. Az emberek nem tanulták meg a jámborságot. Ezért hívják a helyet, ahol a tornyot építették, Bábelnek, „összezavarodásnak”.

Iszlám verzió

Bár a tornyot konkrétan nem említi, a Korán is tartalmaz egy hasonló történetet. Ez Mózes idején játszódik Egyiptomban. A Szúrák 28:38-ben és 40:36-37-ben a fáraó azt kéri Hamantól (aki a fáraó főminisztere), hogy építsen neki egy tornyot kőből vagy agyagból, amin fölmehet a mennybe és szembenézhet Mózes Istenével.

A Szúrák 2:102-ben egy másik történet a következő összefüggésben említi meg Babil nevét: amikor a két angyal Harut és Marut megtanította a babilóniaiakat a varázslásra, figyelmeztette őket, hogy a varázslás bűn és, hogy a tanítással a hitüket akarták próbára tenni. Yaqut (1179-1229) szíriai biográfus írásában (i, 448.oldal) bővebben számol be a nyelvek keletkezéséről, de a tornyot nem említi: az emberiséget a szelek összeterelik egy síkságra, amit azután „Babilnak” hívnak. Ott Allah kiosztja nekik a megfelelő nyelveket és szétszórja őket a Föld felszínén.

A 9. században al-Tabari muzulmán történész a Próféták és királyok története című munkájában még részletesebben ír a témáról: itt is Nimród építteti Bábel tornyát, Allah pedig lerombolja. Az emberiség nyelvét – ami al-Tabari szerint nem más, mint a szíriai –, 72 nyelvre osztja fel. Egy másik, 13. századi muzulmán történész, Abu al-Fida ugyanezt írja: hozzáteszi, hogy Éber pátriárka (Ábrahám egyik őse) megtarthatta az eredeti nyelvet, ebben az esetben a hébert, mert nem vett részt az építkezésben.

Az Iszlám hagyományban létező különböző Bábel-torony narratívák ellenére a központi téma ellentétben áll az Iszlám filozófiájával. Yahya Emmerick iszlámszakértő szerint az Iszlám hit filozófiájába nem fér bele az, hogy Allah elválasztaná az embereket egymástól a nyelvük alapján. Az Iszlám szerint Allah azért teremtette a népeket, hogy megismerjék egymást és nem azért, hogy egymástól elidegenedjenek.

Egynyelvű eredet

Ami a tudományt illeti, az egyetlen eredeti nyelv gondolatának hosszú, szerteágazó irodalma van. A középkortól a 17. századig történtek kísérletek Ádám nyelvének azonosítására. Valószínűleg nem túlzás azt állítani, hogy a történelem során szinte valamennyi nyelvről elmondták már, hogy a Paradicsomban is azt beszélték.