Az esendő egyház – Film a hitvallókról és az ügynökökről

Minden gyanús, ami mozog – jellemzi a Hitvallók és ügynökök című dokumentumfilm egyik szereplője a Rákosi-rendszer viszonyát az egyházakhoz. Petényi Katalin és Kabay Barna filmje – Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát közreműködésével - sorsokat felidézve mutatja be az utat, amely az egyház megbénításától és szisztematikus szétverésétől a pártállam és a klérus szoros együttműködéséig vezetett.

A kemény diktatúra éveiben a kommunista rezsim a „klerikális reakciót” tartotta fő ellenségének. Az egyházi iskolákat államosították, a szerzetesrendek túlnyomó többségét feloszlatták. Egyik pillanatról a másikra több mint tízezer női és férfi szerzetes vált földönfutóvá. Koncepciós perek, rágalmak és koholt vádak alapján sok száz papot hurcoltak meg. A börtönökben megaláztatások és kínzások sorát szenvedték el. Az ötvenhatos forradalom leverése után újabb üldözési hullám indult ellenük, jóllehet az egyház – a pannonhalmi főapát közlése szerint – sem a forradalom előkészítésében, sem a harcokban nem játszott meghatározó szerepet.

A papokat az ötvenes években általában megfélemlítéssel és zsarolással szervezték be ügynöknek. A helyzet később – a magyar állam és a Vatikán kölcsönös engedékenysége nyomán – megváltozott. Egyre többen lettek azok, akik a karrier vagy előnyök reményében jelentettek az állambiztonságnak. A Kádár-korszak kitermelte a „népi demokrácia” iránt elkötelezett egyházi emberek garnitúráját. Az ellenállók perifériára szorultak, a „megbízható” papok mind magasabbra lépdeltek a ranglétrán.

Az Uránia moziban bemutatott film – a teljes anyag rövidített változata – érezhető óvatossággal és kis terjedelemben foglalkozik az ügynökkérdésben érintett, ma is élő egyházi méltóságokkal. Az alkotók igyekeznek árnyalt képet rajzolni. A nyugállományú püspökök közül bemutatnak olyat, aki kényszer hatására működött együtt a titkosszolgálattal, és próbált minél ártalmatlanabb jelentéseket írni, de bemutatnak olyat is, aki a tartótiszt kifejezett megelégedésére végezte a besúgói munkát. Csak akkor lehet az evangéliumot hirdetni, ha sikerül helyreállítani és megszilárdítani az egyház iránti bizalmat – hangsúlyozta a film végén a pannonhalmi főapát.

Az egyház ugyanolyan esendő, és esendőségében sokféle, mint mi vagyunk – összegezte benyomásait a vetítés után tartott beszélgetésen Gyarmati György, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának főigazgatója. Az egyházban a meghurcoltak, de a besúgók aránya is nagy. A rendszerváltás utáni évtizedben szerinte a „mártír egyház” és a „hitvalló klerikusok” képe dominált, a mostani évtizedben azonban ez a fonákjára fordult. Az egyház nem készített számvetést, nem vonta le a múltból adódó következtetéseket, ráadásul az átvilágításból is kimaradt.

A főigazgató szerint tévednek azok, akik a Hitvallók és ügynökök című filmet megnézve úgy gondolják, hogy történelmi dokumentumot látnak. Bár a történet tegnapelőtt kezdődött, ma is tart, és – a mi asszisztálásunkkal – holnap is folytatódni fog. Ezért helyesebb lenne „folytatásos filmregényről” beszélni.