Az egyház minden nélkülözőben Krisztust látja – Márfi Gyula érsek a cigánykérdésről

– A világ a tragédiák nyomán mindig azt kérdezi az egyháztól, hogy mivel tud segíteni papjai által a nyugalom, az erkölcsi biztonság visszaállításában a mindennapokban?

– Az egyháznak sincsenek csodaeszközei, de arra, amit mindig is hirdettünk a szeretet megkülönböztetés nélküli egyetemességéről, a felelősségről, az isteni törvények örök érvényességéről, a gyermeknevelés fontosságáról például – arra kellene talán a társadalomnak, beleértve vezetőit, véleményformálóit is, jobban odafigyelni.

Persze kész recepteket nem tudunk adni a problémák megoldására, de elvi alapokat mindenképpen. Azonkívül nekünk is vannak tapasztalataink, amelyekkel segíthetünk az erkölcsi válság oldásában. Én például az életemből 12 évet cigányok szomszédságában töltöttem el Pördeföldén, a szülőfalumban, Zala megyében. Cigányok voltak a falunk pásztorai, s voltak közöttük teknővájó cigányok is, meg magasabban kvalifikáltak is. Meggyőződésem, hogy a cigányság jelenlegi nyomorának egyik oka az, hogy azok az ősi mesterségek – köszörűs, kosárfonó, vályogvető, juhász –, amelyekben ők könnyen munkát, kereseti lehetőséget tudtak találni régebben, mára megszűntek. Tehát elsőrendűen olyan szakmák elsajátíttatásával tudna segíteni a társadalom a nehéz helyzetbe került cigánycsaládoknak, amelyből aztán meg tudnak élni. 

A cigánybűnözés kérdése körül folyik a társadalmi-politikai vita ma, és aki erről beszél bármit is, egykönnyen rásütik, hogy rasszista. Ma vitatkoznak: van-e cigánybűnözés vagy nincs, hogy a cigányok terhére követnek-e el több bűncselekményt vagy a nem cigányokéra. Pedig a tények magukért beszélnek. Kétségtelen, hogy a cigányokat a rendszerváltozás hátrányosan érintette, és sokakat kilátástalan megélhetési helyzetük vezet bűnözéshez. Azt is tények bizonyítják, hogy a cigányok terhére elkövetett bűncselekmények száma nagyobb, de ha őszinték vagyunk, ki kell mondani azt is, hogy e bűncselekményeket is zömében cigányok követik el. 

Ezért nem helyes, ismétlem, hogy erről vitatkozunk, mert nem visz előre. Épp a múlt héten hallottam egy olyan négygyermekes cigánycsaládról, ahol mindkét szülő dolgozik, de minimálbérért, és a gyermekeik éheznek. Az egyház tanítása az, hogy aki végső szükségben van, akit az éhhalál fenyeget, nem követ el bűnt, ha elvesz a közösből, vagy attól, akinek többje van, mert a végszükségben minden köztulajdonná válik. Ezzel most természetesen nem akarok senkit sem bátorítani lopásra vagy bűncselekményekre, csak arra szeretnék rámutatni, hogy jelenleg sajnos az ország súlyos gazdasági helyzete is hozzájárul ahhoz, hogy a szegények még szegényebbek, a gazdagok még gazdagabbak lettek. Azon kellene törni a fejünket, hogyan lehetne a létminimum alatt élőt annyira megsegíteni a dúskálók fölöslegéből, hogy ne éhezzen, s ne kényszerüljön rá a bűncselekményre. De úgy látom, ma olyan emberek lépnek föl a cigányok pártfogóiként, akik semmi mást nem akarnak, mint a szavazataikat megszerezni. Nem szeretik a cigányokat, egy kézmozdítást sem tesznek értük.

– Több segítségnyújtó intézmény működik az egyházmegyében, a Karitász, a Máltai Szeretetszolgálat a legismertebb. Vajon a cigányokra odafigyelnek-e? 

– Ahol segíteni kell, soha nem néztük, hogy az illető katolikus-e vagy nem, cigány-e vagy nem. Magam is karácsony után adtam saját pénzemből egy olyan családnak, akiket előtte nem is ismertem, ma sem tudok róluk sokat, csak azt, hogy három fok volt náluk a télen. Nem érdekes, hogy kik ők, s az se, ha nem minden igaz róluk, amit mondanak, mert a három fok az tény, s ezen segíteni kell. S ha mondjuk egy cigánycsalád kerül ilyen helyzetbe, s mi tudunk nekik segíteni bármivel, meg kell tennünk értük. Az egyház sem elméletben, sem gyakorlatban nem tesz különbséget vallások, etnikumok alapján, mert minden nélkülözőben Krisztust látja.