Ölelés a Nyugatinál – Annak kell adni, aki kéri
Budapest – A mozgalom sem pártokhoz, sem egyházhoz nem köthető, nem szolgál más célt, mint hogy az emberek megöleljék egymást. Hordós László, a Kodolányi János Főiskola adjunktusa a csütörtöki ölelési rekordkísérletről beszél a Metropol olvasóinak. Forrás: Metropol
– A Nyugati-aluljáróban több mint negyvenen várják 10 és 13 óra közt egy ingyenes öleléssel az arra járókat. Mi az ingyenes ölelés mozgalom lényege?
– Tíz-tizenöt éve indult, egyesek szerint Ausztráliából, mások szerint Amerikából. Háttérszervezete nincs, sem pártokhoz, sem egyházhoz nem köthető, nem szolgál más célt, mint hogy az emberek megöleljék egymást. Október elsején sem valamilyen apropóhoz kötődik: első- és másodéves szociális munkás hallgatóimmal állunk majd ki, akik megtanulják, hogy nem annak adunk, akinek akarunk, hanem annak, aki kéri. Többször tartottunk már ilyet, mindig jól éreztük magunkat.
– Hogy viszonyulnak az emberek egy ilyen akcióhoz?
– A romákkal kapcsolatosan vetődött fel nemrég egy órán, hogy bár ugyanabban a városban élünk, olyan, mintha mégsem ugyanott élnénk, és ez erre az akcióra is igaz. A Moszkva téren ridegebbek voltak az emberek, a pesti oldalon mintha nyitottabbak lennének. A Nyugatit azért szeretem, mert ott mindenki megfordul.
– Az akcióhoz bárki csatlakozhat a helyszínen. Diákjait és az önkénteseket hogyan készíti fel az ölelésekre?
– Egy táblát kell csak készíteni, ingyenölelés felirattal, lelkileg nem nagyon szoktunk felkészülni, de amint az ember megkapja az első néhány ölelést, feltöltődik energiával. Utána a hallgatókkal mindig megbeszélem, hogyan reagáltak az emberek, mi volt jó, mi volt rossz.
