Angyal vagy démon?

Létrehozás: 2009. június 28., 16:06 Legutolsó módosítás: 2009. június 28., 16:07

Tom Hanks (július 9-én lesz 53 éves) köszöni, jól van. Az "Angyalok és démonok" a bemutató óta eltelt egy hónap alatt háromszor annyit hozott, mint amennyibe került, s bár a film külföldön háromszor olyan népszerűnek bizonyult, mint Amerikában, Hanksnek mindegy, dollárban, euróban, jenben vagy svájci frankban kapja-e hatalmas részesedését. Forrás: Népszabadság / Návai Anikó

- Két Oscar-díjával, töretlen kritikai és kasszasikereivel, produceri elismertségével semmi szüksége rá, hogy újra meg újra kamera elé álljon. Mi hajtja még mindig?

- Ugyanaz az adrenalin, amivel annak idején munkanélküli színészként besétáltam egy tárgyalásra és tíz perc múlva kisétáltam egy szerződéssel, ami totálisan megváltoztatta az életemet. Szükségem nincs rá. Pénzem, mint a pelyva. A produkciós cégem virágzik, annyi projektünk van, hogy alig győzzük megfilmesíteni. De a lelkem mélyén, a zsigereimben mindig is színész voltam, és az is maradtam. Nem érzem magam teljes embernek, ha nem azon kattog az agyam egész nap, mikor van a következő jelmezpróba, összeolvasás, első forgatási nap. Elképzelni sem tudom, milyen lenne az élet enélkül.

- És mitől akkora művészi kihívás a Da Vinci-kód, hogy másodszor is elvállalta Robert Langdon professzor szerepét, miközben a kritikailag igazán elismert filmjeit nem folytatta?

- A Forrest Gumpból, a Splashből, a Bigből eleve halva született ötlet volt kipréselni a folytatást, mert kétszer annyi melót kellett volna belefeccölni fele akkora siker reményében. Robert Langdonban még éreztem kakaót, feltéve, hogy kellően szellemes, pörgős, intelligens, fordulatos sztorit kerítünk köré. Ha még emlékszik a kritikailag méltatlanul földbe döngölt Da Vinci-kódra - ami azért kettőnk között szólva, elég rendesen hozott a konyhára -, az Angyalok és démonok egész más formulát követ, tehát hagyományos értelemben véve ez nem franchise, mert mind a két film önállóan is megáll a lábán. Dan Brown hamarosan kijön a következő kötettel, bár nekünk még nem mutatta meg. Majd szépen leperkálom azt a 25 dollárt a könyvesboltban, és ha elolvastam, eldöntöm, merre tovább. Ha van benne annyi, folytatjuk, de csöppet sem kizárt, hogy az Angyalok és démonokkal befejeztük.

- Ha mégis megengedi, hogy legalább filozófiai alapon laza egységnek tekintsem a két filmet, érdekelne a véleménye a tudomány és a hit dichotómiájáról. Melyikben hisz jobban?

- Sosem értettem igazán, miért kell szembeállítani a hitet és a tudományt, ugyanis ezek nem vagylagosak. Hogy ne menjek messzire, családi okokból gyerekkoromban az összes keresztény egyházzal volt dolgom, mert apám számos exnejének jóvoltából mindenféle templomban megfordultam. Nekem a kettő nemhogy nem zárja ki, hanem kimondottan kiegészíti egymást. Attól, hogy valaki keresztény, még hihet a gravitációban. Más kérdés, hogy olyan világban élünk, melyben az egyházak súlyosan polarizálódtak, belefolynak a nagypolitikába és vitatható, mennyi joguk van hozzá. De mindenkinek szuverén joga úgy gondolkodni, azt mondani és olyan filmet csinálni, amilyet akar. Nincs ember a földön, akit ne foglalkoztatna, honnan jöttünk és hova megyünk, de meggyőző bizonyítékot erre vagy arra se a tudomány, se a vallás nem produkált. Hiszek az evolúcióban, de elmentem Jeruzsálembe, és bizony bevettem, hogy Mohamed a mennyből szállt le, Dávid legyőzte Góliátot és Jézus megáldotta a kenyeret. Nekem ezzel semmi bajom, sőt azt mondom, legyen világosság, mert a tudomány és a hit kettőssége nélkül az embernek se lelke nem volna, se intellektuális nyitottsága.

- Ezek szerint néha imádkozik. Melyik istenhez?

- Jó kérdés. A megfejthetetlenhez. A kozmoszhoz. Az emberiség közös tudatához. Az imádságról mindig az jut eszembe, hogy a rosszat és a jót egyformán meg kell köszönni, mert mind a kettőből tanul az ember, de egyiken sem érdemes rágódni. Ha meditálni van kedvem, kiülök a csillagos ég alá, mert megnyugtat, milyen csöpp porszemek vagyunk ebben a végtelen világegyetemben. Az emberiség közös tudatában hiszek, meg abban, hogy a világegyetem 13,6 milliárd éve létezik. Ezért bármelyik templomban otthon érzem magam, beleértve azt a görög ortodox kápolnát, ahol örök hűséget esküdtem a feleségemnek, akit ott is kereszteltek meg, ahogy a gyerekeimet is.

- Arról is ilyen liberálisan gondolkodik, hogy a katolikus egyház berzenkedik, mert ez a film teret ad a szabadkőműveseknek, és ezzel árt a kereszténységnek?

- Nem érdemes belekötni a film konspirációs aspektusába, mert merő fantáziálás. Csak találgatunk. Valószínűleg a középkorban is léteztek olyanok, akik nagy ívben fütyültek az akkori status quóra és mentek a maguk feje után, különben megállt volna a történelem kereke. Langdon ízig-vérig tudós, a kutatásaiból kiindulva elfogadható hivatkozási alapnak tartja, hogy ez meg ez történt több száz évvel ezelőtt. Hogy igaz-e vagy sem, tökmindegy, mert a hit nem megfogható. Se akkor nem volt az, se most. Történetesen ahány embert megkérdez, annyi választ fog kapni, hogy öt évvel ezelőtt hogy került egy olyan elnök a Fehér Házba, akit nem választottunk meg.

- Mindig ilyen szarkasztikus?

- Csak mikor egy film kapcsán fényezem magam, hogy jelezzem, mekkora hülyeségnek tartom a sajtókampányt. Én már jól, rosszul letettem a magamét a kamera előtt, legyen elég. Egyébként alapból vidám természet vagyok, bár nem a szüleimtől örököltem, hanem inkább Lincolntól. Azt mondta, aki nem tud derűsen élni, annak a sírás marad.

- Nem árt, ha a kamaszok ezt is megtanulják öntől a tavaly bemutatott John Adams és a hamarosan bemutatásra kerülő második világháborús Csendes-óceán mellett, melyet producerként jegyez. Pénzt lát ezekben a tévéfilmekben vagy tényleg ennyire érdekli a történelem?

- A történelem kikapcsol, a regények viszont untatnak. Mindig azok a sztorik a legjobbak, amelyeket a lehető legkevesebb színezéssel úgy írnak meg, ahogy tényleg megtörténtek. Kiskoromban faltam a Cousteau-filmeket, és el nem lehetett rángatni a tévé elől, mikor a Világháborúban c. angol tévésorozat ment, melynek narrátora Sir Lawrence Olivier volt. Ezek a maradandó dolgok, nem a fikció. Cégemnél, a Playtone-nál az az elv, mindegy, hogy amiről beszélünk 200 vagy 40 éve történt, olyan szemmel kell bemutatni, hogy eltalálja a mai nézőt. Nem tudnék kellemesebb foglalatosságot magamnak, mint eljátszani a történelemmel. Meg aztán annyi pénzem van, hogyha nem ebbe az érdekes, felvillanyozó vállalkozásba ölöm, akkor mire kerestem annyit és mire fordítottam a szakmai sikereimet és kapcsolataimat?

- Ha végül megenged egy személyes kérdést: miért vágatta le Robert Langdon haját?

- Mert már az agyamra ment a stúdió, hogy tényleg megint hosszú hajjal akarok játszani. Mintha három fülem és négy orrom lenne! Egye fene, kitaláltam, hogy a barátnőjének nem smakkol Langdon frizurája, és levágattam. De megmondtam Ronnak (Howard, a rendező - a szerk.), készüljön fel, ha az Angyalok és démonok nem bukik meg, a vállamat fogja verdesni a hajam a harmadik részben!

New York, 2009. június

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek
  • Küldés levélben