A túlélésre kell berendezkednünk - Beszélgetés P. Lukovits Milánnal, a szentendrei Ferences Gimnázium igazgatójával
Csodát nem, de mélyreható változásokat várnak az új kormánytól az egyházi iskolák, mondta a Budai Hírlapnak nyilatkozva a szentendrei Ferences Gimnázium igazgatója. P. Lukovits Milán atya kifejtette, az előző kabinet megszorításai miatt körülbelül 20 százalékkal csökkent költségvetésük, minden kiadást, amit vissza lehetett fogni, visszafogtak. Egyre kevesebb a gyerek, a fiataloknak nincs megfelelő jövőképe, az oktatásra kevés pénz jut. De Newton törvényei legalább nem változtak. Forrás: Budai Hírlap / HCSL
– Nagyon nehéz helyzetben van manapság az egészségügy, az önkormányzatok is
súlyos gondokkal küzdenek. Mi a helyzet az oktatás terén? Tudott fejlődni az
Önök intézménye az elmúlt évtizedben?
– Az iskolánk kapcsán mindenképpen
meg kell említeni, hogy infrastrukturális bővülés volt tapasztalható az elmúlt
években. Ezzel párhuzamosan természetesen mi is a magyar oktatás lassan süllyedő
hajóján utazunk, így sok dolog változott rossz irányba: a jogi környezet állandó
módosulása is nagy nehézség számunkra, a hazai oktatás színvonala is lassan
csökken, valamint a társadalom rossz hangulata iskolánkban is
lecsapódott.
– Pontosan mi is a különbség az egyházi és az állami
iskola között?
– Elsősorban: más a fenntartó. Míg a világi intézményt
általában az önkormányzat tartja fenn, addig az egyházi iskolát többnyire egy
szervezet, szerzetesrend, vagy egyházmegye üzemelteti. Mi például ugyanúgy a
Nemzeti Alaptanterv alapján tanítunk, a Közoktatási Törvény szabályai szerint
tevékenykedünk és ugyanolyan értékű érettségit adunk, mint egy világi
középiskola. Ezek mellett az egyházi iskolák nevelési programjában
hangsúlyozottan megjelennek az oktatásban a keresztény értékek – azaz keresztény
életvitelre, hitre nevelünk és mindezt közösségben. Ne feledjük, hogy az
Evangélium egy életforma – mi azt szeretnénk, ha tanulóink ennek alapján tudnák
élni életüket. Matematika–fizika szakos tanárként mondhatom, hogy Newton
törvényei nálunk is ugyanazok, mint a világi intézményekben. A tananyag ugyanaz,
de a hozzá kapcsolódó világnézetben a kereszténység jelenik meg.
– A
Ferences Gimnáziumot ki tartja fenn?
– Világszerte 17 ezer rendtársam él.
Hazánkban van egy rendtartományunk, amelynek legalább 120 tagja van, ez iskolánk
üzemeltetője.
– Sokfelől hallani, hogy az egyházi iskolák nem kapják
meg ugyanazt a támogatást, mint világi társaik. Milyen lehetőségeket biztosít
Önöknek Magyarország 2010-es költségvetése?
– A mi költségvetésünk
körülbelül 20 százalékkal csökkent, ami 35 milliónyi kiesést jelent. Ez nagyon
súlyos érvágás volt számunkra, ezért most a túlélésre kell berendezkednünk.
Minden kiadást, amit vissza lehetett fogni, visszafogtunk. Ezek főleg a
diákokkal való közös programokat érintik. A fejlesztéseket, felújításokat is el
kellett halasztanunk, valamint az összes dolgozó bérét 10 százalékkal kellett
csökkentenünk.
Egy diák egy éves taníttatásához az állam 400 ezer forint
körüli összeggel járul hozzá, ugyanakkor diák lét a sok külön program miatt a
szülőktől is anyagi áldozatot kíván. Az állami iskolák finanszírozása úgy néz
ki, hogy ma körülbelül büdzséjének 60 százalékát kapja a központi
költségvetéstől és 40 százalékát a fenntartótól, az önkormányzattól. Mivel az
egyházi intézmények mögött nem áll önkormányzat, így azt a Horn-kormány idején
kötött Vatikáni-Magyar Megállapodás nyomán – a kárpótlás részeként – kiegészíti
az állam oly módon, hogy átlagolják az önkormányzatok iskoláknak adandó
támogatását, s ezt az egyházi intézményekbe járó gyerekek után is odaadják. Ne
felejtsük el, hogy az egyházi oktatás, a hazai közoktatásnak csupán 5-6
százalékát fedi le, tehát abban nem nagy arányt képvisel. Ezen belül az egyházak
nagyobb arányban üzemeltetnek középiskolákat, mint általános iskolákat. A
félreértésekre a finanszírozás terén az ad okot, hogy egyesek egy kalap alá
veszik átlagoláskor az általános iskolást és a gimnazistát. Nyilvánvaló, hogy
egy középiskolás tanulmányai többe kerülnek, mint egy alsó tagozatosé, így ez az
összehasonlítás hamis. A saját korosztályával összehasonlítva pedig tényszerűen
néhány százalékkal kevesebb pénzt ad az állam – az infláció miatt – akár a mi
intézményünkben tanulók után, mint amennyi adott évben az állami iskolában
tanuló társa után jár.
– Milyen változásokat vár az új kormánytól az
oktatás terén?
– Csodát semmiképpen nem várnék, ugyanakkor mélyreható
változások következhetnek. Az egyházi iskolákat támadó kommunikáció megszűnését
remélem az új kabinettől. Nem utolsó sorban pedig azt várom, hogy az iskola
finanszírozása stabilabb alapokra kerüljön, kiszámíthatóbb legyen.
– Állítólag az erkölcstan oktatásának kötelezővé tételét tervezi az új
Orbán-kormány. Elegendő ezt csupán oktatni?
– Bízom benne, hogy a most
hatalomra kerülő elit példát is mutat ezen a téren is. Ezen túl a magyar
oktatásügyben három probléma van: nincs elég gyerek, nincs megfelelő jövőképe a
fiataloknak és nagyon kevés a pénz az oktatás finanszírozására. Rendszerbe
kellene szervezni a szükséges változtatásokat!
– A rendszerváltás
előtt nagy szó volt, ha valaki az Önök intézményében tanulhatott. Milyen
szerepet töltenek be az oktatási piacon?
– Mi hangsúlyosan az világi
iskolák individuális szemlélete mellé odatesszük a közösséget is, hiszen az
egyén nem kiszakítható a csoportból, azzal nem szembeállítható. Vagy ha valaki
mégis megteszi ezt a szembefordítást, akkor a gyereknek tesz vele
rosszat.
Meg kell említenem, hogy mivel nincs kollégiumunk, ezért a tanítási
időn kívüli közös programokkal tudunk leginkább a gyermekekhez kötődni. Egykori
diákjaink sokszor visszatérnek az érettségi után is hozzánk és manapság, az
internet korában pedig az új technológiákat használva is folyamatosan tud
működni velük a kapcsolattartás.
– Ha lehetne három kívánsága, mi
lenne az?
– Szeretném, hogy tanulóink és tanáraink lelkületükben
megerősödjenek. Jó lenne, ha a diákok lelkesedése és szorgalma növekedne, ezzel
emelkedne oktatási színvonalunk, s végül, szeretnénk egy olyan területet itt
Szentendrén, ahol akár sportprogramokat is tudunk szervezni a tanulóinknak.