A Teremtő nem az űrben lakik

– A Föld erejét lassan kimerítő emberiség számára alternatíva lehet egy másik bolygó? Sokat és régóta hallani például a Marsról!

– A Mars és a Vénusz még a Naprendszeren belül lévő Föld-típusú bolygó – nem igazán számít idegen területnek. Elvben spirálgalaxisokban lehet civilizációt keresni, de ahhoz, hogy ezek a feltételek egy civilizáció működéséhez a szükséges időn keresztül fennálljanak, a galaxisnak adott szerkezete kell, hogy legyen. Úgy tűnik, a vizsgálható távolságban lévő spirálgalaxisok között egy van, amelyik alkalmas a civilizáció hordozására, és ez a miénk. Ez azt is jelenti, hogy az élet, a civilizáció igen ritka, nem tipikus dolog, tehát nagyon értékes. Azt, hogy a Marsot és a Vénuszt tudjuk-e valaha terraformálni (földiesíteni), vagyis biológiai életünk számára alkalmassá tenni, nyitott kérdés. Ami viszont biztos, hogy a Föld, a földi bioszféra rendkívül érzékeny, egészséges működése az emberi élet alapvető feltétele. Bioszféra nélkül, – ami egy szénláncra épített biokémiai gép, a szkafanderünk –, az emberi test üzemi feltételei sem biztosítottak, ugyanakkor olyan eszközök vannak manapság az emberiség kezében, hogy ezt akár el is tudja pusztítani. A bioszférát veszélyeztető ipari tevékenység egy része azonban áttelepíthető lenne a Holdra, űrállomásokra, s az is biztos, hogy a Naprendszer erőforrásait fel kellene használnunk, mert a Föld véges, és a meg nem újuló erőforrásokra is szükségünk van.

– Az ilyen nagyságrendű kutatások tudományos és pénzügyi szempontból is komoly kihívást jelentenek, s feltételezik a nemzetközi együttműködést...

– Kétségkívül óriási tőkebefektetés; sok pénzt kellene erre fordítani, ám úgy tűnik, ebben a kérdésben az emberiség másként döntött. A leglátványosabb példája ennek az Egyesült Államok elbizonytalanodott kutatásfejlesztési- és űrpolitikája. Igaz, hogy Európa az oroszokkal együtt ebben a kérdésben jobban áll, de egyelőre nem telepítünk ki semmit, sőt, az űrtechnológia adta lehetőségekkel is nagyon kis mértékben élünk. Nagyon úgy tűnik, hogy megtört az új ismeretek szerzésének üteme is.

– Ugyanakkor a téma fontosságát jelzi az űrtevékenység általánossá válása.

– Az űrtevékenység az emberi civilizáció fenntartásának az utóbbi húsz-harminc évben már nélkülözhetetlen infrastrukturális alapjává vált. Egyes területein még mi, magyarok is kiemelkedő eredményeket tudunk felmutatni; az űr időjárás-előrejelző szolgálatban műholdas műszerekkel és az egyetlen, ma a Földön létező globális mérőhálózattal vagyunk jelen, ám ennek lépéselőnyeit megfelelő támogatás híján nem sikerül kihasználni.

– A bolygóközi térre mint potenciális munkaterületre, vagy az űrszemétre gondolva lehetséges-e, hogy még ugyanúgy tekintsünk az égre, mint egykor? Beteljesülhet-e még valamiféle transzcendens várakozás?

– Ha felragyognak a csillagok, az ember megnyílik pszichésen, magasabb régiók felé fordul szellemileg. De nem abban az irányban kell az Urat keresni. Ez csak egy dimenzió, amelyikben gépekkel repülünk, háromdimenziós látásunk mellett pedig van egy negyedik is, az idő, amely kényszerűen telik. Szent Ágoston briliáns elme volt; a modern fizika egzakt módon bizonyította ezerhatszáz évvel ezelőtti, Vallomások című művének egyik tételét, amelyben az idő teremtett voltáról beszél. Az idő és a tér elválaszthatatlan, egyetlen egység, vagyis a Teremtő, az Isten ezen kívül is van, – és mivel a teremtménye –, benne is. Ő a tér-időnek az oka, tehát mindenütt jelen van, velem is, akár a legméltatlanabb helyzetben.

– Az emberek olykor konkrétabb választ remélnek...

– A nagypénteki misztériumban a jobb latornak mondja az Úr a kereszten: „Még ma velem leszel a paradicsomban!”, de ezt a paradicsomot nem itt kell keresni a Földön, nem a Tigris és az Eufrátesz közében, s nem a bolygóközi- vagy a csillagközi térben. Ez valami más, amiről fogalmunk sincs, hogy miképp is van. Kívül esik a tudomány keretein, tudományos eszközeink számára nem hozzáférhető. Az űrtevékenységgel tudjuk vizsgálni az univerzumunk keletkezését, működését, fejlődését, és jól-rosszul le is tudjuk azt írni, de a többi kérdésben a tudománynak nincs szerepe. A tudomány ebből a szempontból nagyon korlátozott eszköz. Nem mindenható, nem a tudomány felügyeli a teológiát, még csak a teológia sem a hitet, mert a teológia is csak meg akarja érteni, amit kijelentésként kapott. Fontos azonban, ha a tudomány jól vizsgálja az univerzumot, akkor harmóniában marad az isteni kijelentéssel. Csak a türelmetlen szakemberek vélik azt, hogy amit felfedeztek, ütközik azzal.

– Milyen gyakran történik így!

– Mert sokan szeretnek gyorsan publikálni. Egy példa: több mint száz évig nem értettük Luigi Galvani fölfedezését, aztán jött James Clerk Maxvell, aki az összes addigi mérés eredményeit felírta egyenletekbe, utána pedig azt mondta, hogy ilyen aszimmetrikus egyenletrendszer nem írhatja le a teremtés harmonikus szépségét, s a hiányzó tagot – a Teremtőre hivatkozva – beírta. Ekkor vált világossá, hogy mi történt egykor Galvani laborjában. Ezen felbuzdulva sokan elméleti fizikával foglalkoznak, elfelejtve, hogy ez így nem működik, mert nem lehet a fizikát „kitalálni". Sajnos a türelmetlenség eluralkodott a modern tudományban is. Van még egy alapvető probléma, amely a természettudományból már átvezet a humán tudományokba is, hogy egy tizenkilencedik századi materialista fejlődéselméletbe akarnak mindent beleerőltetni, de ez lehetetlenség. Ám a tudomány és az isteni kijelentés összhangjára gondolva a mostanság divatos relativizmus sem igaz, miszerint így is meg úgy is nézhetem a dolgot. A természettudomány nem tűri, hogy a teremtett világgal ellentétes dolgokat állítsunk. Ha erre tekintünk, akkor kiderül, hogy létezik egy sor téves eszme, ugyanakkor egy régi írással kapcsolatban előfordulhat, hogy összevetve a modern kozmológiával hasonlatosságokat találunk. Van, ami illeszkedik az igazsághoz, s van, ami nem.

– Mintha az emberiség elvesztette volna ezt az ősmintát, az igazságot.

– Akkor összedől a civilizáció, amely többek között arra épül, hogy az ember nem csupán a saját javát keresi, hanem az egész emberiségét, tudván, hogy az ellensége is az emberiség része.