A táltosok már a spájzban vannak – Senki által nem látott dokumentumra hivatkozik a Jobbik

Koppány kísértete járja be Magyarországot: szeptember 20-án a magyarországi katolikus templomokban felolvasták a püspökkari konferencia pogányellenes körlevelét. A szöveg élesen elítéli az ősmagyar szinkretizmust ápoló mozgalmakat. A rendszerváltás óta nem született a hit tisztaságával kapcsolatos körlevél, ám most a katolikus egyház felszólalt a kereszténységgel összeegyeztethetetlennek ítélt jelenségek ellen. „Ilyen például a „Jézus, pártus herceg”-elmélet, vagy a táltosok, a sámánok és a pogány ősmagyar vallás egyéb valós vagy vélt elemeinek újraélesztése” – olvashatjuk a szövegben.

A dokumentum akkor jelent meg, amikor egyre szaporodnak az „ősi értékekhez” való visszatérést hirdető mozgalmak, s már a komolyabb könyvesboltokban is fellelhető a nemzeti ezoterikus irodalom. Az újpogány nézetek ráadásul összefüggnek az alternatív őstörténeti magyarázatokkal, melyek népszerűsége lassan az igazi – nem kevésbé izgalmas, ám szakszerűen művelt - magyar történelemét fenyegeti. E tabudöntőnek vélt állásfoglalások felkarolása pedig már politikai program lett: a Jobbik a „hazug finnugor dogma” eltörlését követeli.

Mi fán terem a táltos pálos?

„Nem egy konkrét esemény miatt adtuk ki a körlevelet, ám azt tapasztaljuk, hogy egyre többeket érint meg egyfajta újpogányság” – mondja Spányi Antal székesfehérvári megyés püspök a Heti Válasz érdeklődésére. Saját gyakorlatából is hoz példát: a Székesfehérvárott eltemetett Árva Vince pálos atya temetésén szóltak a sámándobok, a szerzetest ugyanis némelyek pálos táltosnak nevezik. Spányi szerint a körlevélben vázolt jelenség egyik oka, hogy a magyar társadalomnak szegényesek a hittani ismeretei. Maga is óvja híveit, hogy minden könyvet megvegyenek, melynek címében Jézus szerepel. A jelenség terjedésének másik oka a püspök szerint az, hogy az emberek menekülnek a valóságtól. Igénylik a hétköznapi gondokat feledtető, egyszerre hősinek, misztikusnak és érthetőnek tűnő elméleteket, szertartásokat. „Eme újpogány mozgalom tragédiája, hogy résztvevői jó magyarok akarnak lenni. De a Szent István óta eltelt ezer év kereszténységét senki sem kerülheti meg” – mondja Spányi Antal.

Kérdés, mennyien lehetnek, akik nem kérnek e keresztény örökségből, s István helyett inkább Koppányt választják. Első látásra nem beszélhetünk tömegmozgalomról. A legnagyobb ősmagyar „egyháznak”, a Kovács András táltos fémjelezte ősmagyar csoportnak valamivel több mint nyolcszázan ajánlották fel adójuk egy százalékát – ötmillió forintot hozva a sámánkonyhára. Ennél kevesebbel kellett beérnie a kisebbeknek; a kissé konfúz nevű Árpád Rendjének Jogalapja Tradicionális Egyház javára például csak 170-en rendelkeztek. (A katolikus egyház számára 483 ezer, a reformátusoknak 159 ezer egyszázalékos felajánlás érkezett.)

Jóval szélesebb körben hatnak azonban a táltosegyházak által hirdetett tanok. Erre nem csak abból lehet következtetni, hogy megszaporodtak a legkülönfélébb, szakrálisnak gondolt helyen (például a Pilisben) tartott szertartások. Se szeri, se száma a témával foglalkozó honlapoknak, sőt Pörzse Sándor Echo Tv-n sugárzott Pörzsölő című műsorával az országos médiában is szilárd bástyája van a nemzeti ezotériának - más szempontból „eltitkolt múltunknak”. Figyelemre méltó tény az is, hogy a 2007-es karácsonyi könyvvásár egyik slágere a Szent Grál és a magyarság állítólagos kapcsolatát taglaló, az Alexandra könyvkiadónál megjelent mű volt. (A kötet egyik, keresztény ember számára blaszfémiának számító fő állítása, hogy Jézus nem Dávid, hanem Nimród leszármazottja lehetett.)

A neopogány csoportok már egy tömegrendezvény arculatát is képesek befolyásolni. A Magyarok Szövetségének idei, tízezreket vonzó bösztörpusztai nagygyűlésének (Heti Válasz, 2009. augusztus 29.) meghatározó résztvevői voltak az állítólag ősi táltos hagyományokat felelevenítő, hun imádságot mondó szereplők. Jóllehet a kilátogatók többségét vélhetően inkább a magyar kereskedők, kézművesek termékei vagy a katonai hagyományőrzők bemutatói vonzották, mindig állt sor a Hétboldogasszony Hajlékának nevezett, életfára felhúzott sátorépítmény előtt. (A szervezők először Hétboldogasszony Kápolnának akarták elnevezni, csak a sajátos vallási gyakorlatot elítélő kalocsai érsek tiltakozására változtattak szándékukon.)

Mindezzel alapjáraton semmi gond: mindenki azt fogyaszt a nagy eszme- és vallástörténeti svédasztalról, amit csak akar. Ám a posztmodern keveredés és a más nézeteket vallók nemzetből való kirekesztése már gond - mindkettőből bőven akad a honi újpogány körökben. Noha egyetlen felekezet szerint sem tekinthető kereszténynek, aki például Jézus pártus herceg voltát vallja, sokan összeegyeztethetőnek vélik a katolikus vagy református egyház tanításait az innen-onnan összeolvasott sületlenségekkel. A neopogány hitvilággal szinte kibogozhatatlanul összefonódott őstörténeti „iskolák” tagjai pedig néha megdöbbentő agresszivitással vetik rá magukat a „hivatalosnak” nevezett tudományra. Az olvasó elámul, hányfajta módon bélyegeznek a nemzet elárulójának, zsoldosnak mindenkit, aki kételkedni merészel a magyarság sumér-kelta-etruszk-japán rokonságában vagy negyvenezer éves múltjában.

Gátlás nélkül

Újpogányság és megszállott rokonkutatás együtt haladását nem csak az a tapasztalat bizonyítja, hogy ahol az állítólag eltitkolt múltról beszélnek, ott előbb-utóbb a sámándobok is megszólalnak. Jó példa az összefonódásra a „pártus herceg teória” atyja, Badiny Jós Ferenc munkássága. Utóbbi nemcsak a sumér-magyar rokonság egyik zászlóvivője volt, hanem – miután szakított az általa judaistának bélyegzett katolikus egyházzal – különbejáratú magyar egyházat hozott létre (melynek ő lett a főpapja). Emellett írt a Szent Koronáról is, az ékszer mitológiájának „közel-keleti kozmologikus vonatkozásaival” foglalkozó munkája még argentínai emigrációjában jelent meg 1986-ban. A 2007-ben, 97 évesen elhunyt Badiny Jós egyik fő művéről, a pártus Jézusról szóló munkáról hiába bizonyította 2000-es cikksorozatában Jelenits István piarista szerzetes, hogy sarlatánság, és hogy Badiny a szakmunkákból csak a neki tetsző idézeteket vette át és gátlás nélkül kötött össze egymástól független tényeket. Noha Jelenits végkövetkeztetése szerint a logikai ellentmondásoktól és félrefordításoktól hemzsegő munka semmilyen tudományos kritériumnak nem felelt meg, a sumerológus-vallásalapító munkássága rajongói szemében semmit sem veszített értékéből.

E jelenséget Molnár Ádám turkológus, a Csodaszarvas könyvsorozat szerkesztője a magyar múlt iránti olthatatlan érdeklődéssel és egyfajta gyanakvással magyarázza. Egyre többen vélik úgy, hogy a kommunizmus idején a tudományban is hazudtak, s ezért minden – eleinte főleg az emigrációban terjedő – áltudományos nézet felértékelődik. Molnár Ádám egy 2006-os Kossuth téri tüntetésen döbbent rá a tömegigényre: a Parlament előtti színpadon egy szónok a magyar ősvallásról beszélt, miközben a hallgatóság soraiban egy banda mezőségi zenét játszott – a közönség mindkettőt lelkesedéssel fogadta. Molnár ezért a Csodaszarvassorozatban a székelyek eredetéről, a magyar ősvallás kérdéseiről vagy mondáinkról, népi kultúránkról közli régész (például Fodor István), történész (Szabados György), néprajzos (Voigt Vilmos) szakemberek munkáit. Ezeket végigolvasva kiderül, hogy nem létezik monolit „hivatalos” tudomány. A legkülönfélébb elméleteket vallók vitatkoznak egymással, ám a szakmai alapszabályokat mindenki tiszteletben tartja.

Mindenki áruló?

A Csodaszarvas eddig megjelent három kötetéből az első 1500 példányban fogyott, ami tekintélyes mennyiségnek számít a mai magyar tudományos könyvkiadásban. Molnár Ádám tapasztalata szerint bár az őstörténeti előadásokon az érdeklődők nagy része a múltról minél többet tudni akaró kíváncsi ember, az „igazságot” hirdetők többsége monomániás megszállott. Legtöbbjük olyasmivel hadakozik, amit soha senki nem mondott. A közkeletű felfogással szemben például az alternatívok körében főgonosz Magyar Tudományos Akadémia nem állítja, hogy a magyar nép etnikailag egységesen finnugor eredetű lenne. Az viszont tény, hogy a magyar nyelv legősibb rétege, szerkezete és szókincse finnugor – a nyelvek származása azonban nem feltétlenül esik egybe egy-egy népesség származásával.

Egyre több jel mutat arra, hogy az őstörténeti viták politikai síkra kerülnek át. A Jobbik szeptember elején nyílt levéllel fordult az MTA-hoz és a kulturális tárcához, és a szkíta-hunavar leszármazás oktatásának bevezetését követeli. A levél hivatkozik olyan, még soha senki által nem látott levéltári forrásokra, amelyek állítólag felfedik, hogy a XIX. században a Habsburg-udvar utasítására tették egyeduralkodóvá a finnugor származás tanát. A levelet az akadémiai világ perifériájára szorult tudós (Bakay Kornél régész) mellett derék hozzá nem értők (például Dósa Gyula erdész, Cser Ferenc vegyészmérnök) és főleg feketeöves dilettánsok (a maja-magyar rokonságról fantáziáló, Mexikóban élő De Pluer Mariann vagy Nyitray Szabolcs, az Ősmagyarok Azerbajdzsánban című alapmű egyik szerzője) nyomatékosították aláírásukkal.

A politika már nem csak az „idegen érdekeket szolgáló finnugrista” kontra „nemzethű alternatív” törésvonalat hozta létre. Az utóbbin belül is elkezdődött a kiszorítósdi. Nemrég a Szent Korona internetes rádió egy videót publikált a Magyarok Szövetsége (MSZ) vezetőiről. Ebben Pap Gábor művészettörténészt, az MSZ bölcsek tanácsának korábbi tagját, a Szent Koronával kapcsolatos rendhagyó nézetek egyik legnépszerűbb propagálóját a kádári kultúrpolitika kedvezményezettjének nevezték. Pusztán azért, mert Pap a '70-es években a Művészet című folyóirat szerkesztője volt.

SZUBKULTÚRA TOP5 – A LEGNÉPSZERŰBB SZERZŐK

• Bunyevácz Zsuzsa
A nemzeti ezoterikus kultúra új csillaga, akinek Szent Grál – Az eltitkolt magyar vonatkozások című könyve minden olyan olvasó számára megvilágosító erejű, aki teológiai műveltségét Dan Brown Da Vinci-kódján pallérozta. A gyógyszerész végzettségű, majd 1999-től a rádió Vasárnapi Újság című műsorának riportereként dolgozó Bunyevácz hat évig szerkesztette az ezoterikus Elixír magazint. Az utolsó vacsora kelyhével, a torinói lepellel, a szabadkőművesség eredetével és a holt-tengeri tekerccsel foglalkozva a „hivatalos” állásponttal ellentétes megállapításokra jutott. És persze szerinte a Szent Grál-titok mélyén ott lappang a magyarság Nimródig visszavezethető, „eltitkolt” múltja.

• Molnár V. József
Az eredetileg grafikusként dolgozó „néplélektan-kutató” a hetvenes évektől kutatja a magyarság „szerves műveltségét”. Ötvenhatos múltja miatt felsőfokú tanulmányokat nem folytathatott, végzettséget a magát magánegyetemnek nevező (ám e felsőoktatási műhelyt sugalló titulust jogtalanul használó), Nagy Lajosról elnevezett miskolci intézményben szerzett 1999-ben. Előadásaiban a magyar néphagyományokat, szokásokat értelmezi újra, emellett gyermekrajzok elemzésével is foglalkozik.

• Pap Gábor
Az ELTE magyar-művészettörténet szakán végzett, majd 1963 és 1973 között az MTV képzőművészeti rovatvezetője volt. Nagy Istvánról, a modern magyar realista festészet képviselőjéről jelent meg munkája 1965-ben, sokat foglalkozott Csontváry Kosztka Tivadarral is. A Művészet című lap szerkesztője, főszerkesztő-helyettese volt, majd a rendszerváltás előtt több településen könyvtárigazgató, művelődési munkatárs. A nemzeti ezotéria világába főleg a Szent Korona rendhagyó elemzésével jutott el. Tézisei szerint koronázási ékszerünket a XVIII. században II. József idejében deszakralizálták azzal, hogy a képeket átcserélték - a hadművelet hátterében szerinte az állt, hogy a Habsburgok a Romanovokkal egy új bizánci birodalom megteremtésén munkálkodtak.

• Szántai Lajos
Az alternatív őstörténeti magyarázók egyik sztárja, akinek szellemi horizontja Nimródtól Jézus Krisztus családfáján át a fehér táltosokig és József Attiláig terjed. „Nemzeti” rendezvények állandó vendége és nagy titkok tudója: amint nemrég az Echo Tv Pörzsölő című műsorában kifejtette, Szűz Mária ringatás közben „kis Kerecsenemnek” becézte Jézus Krisztust. Egész munkásságára áll az, amivel az említett tévéműsorban vezette fel elméletét: „Most természetesen egy kicsit regényes változatban tárgyaljuk ezeket a dolgokat.”

• Varga Csaba
A pécsi tanárképző főiskolán matematikarajz szakon szerzett diplomát, 1972-ben Pécsett animációs műhelyt alapított. 1988-ig a Pannónia Filmstúdió munkatársa volt, aztán saját vállalkozást hozott létre. 1985-ben Balázs Béla-díjat kapott, 1998-ban Krakkóban a filmtörténet legjobb tíz animációs filmje közé sorolták a Szél című filmjét. Ambícióját az animációs filmezés nem elégítette ki: 1999-ben létrehozta a Fríg kiadót, s folyamatosan publikál. Tézise szerint a magyar a világ egyik legősibb nyelve, ezt több könyvében is kifejtette (A kőkor élő nyelve, Ógörög: régies csángó nyelv, Az angol szókincs magyar szemmel).

AZ ALTERNATÍV TÖRTÉNELEMMAGYARÁZÓK ÖT ALAPÁLLÍTÁSA

Már régen bebizonyosodott, hogy nem vagyunk finnugorok.
A nyelv, a genetika és a történelem az identitás különféle elemeit jelentik, amelyek összefonódnak, de nem szükségszerűen esnek egybe. Bizonyított, hogy a magyar nyelv finnugor eredetű, ám számos egyéb, például türk és szláv elemmel dúsított. Etnikai szempontból azonban a magyarság valóban nem finnugor, de ezt senki sem állította.

A múlt század végén a Habsburgok kényszerítették a magyarságra a finnugor származás elméletét.
Bár sokan hivatkoznak rá, még sosem került elő a beavatkozást alátámasztó dokumentum. Nem igaz, hogy a XIX. század hatvanas éveitől kiszorítottak minden egyéb nézetet. A magyarság török eredetét valló, az „ugor-török háborúban” (azaz ősvitában) alulmaradó Vámbéry Ármin például 1876-tól 1913-as haláláig az MTA tagja volt.

Az egyetemeken meghamisított történelmet tanítanak, ezért nem szabad hinni a tudósoknak.
Ezt a nézetet általában nem bölcsész végzettségű, ám igen nagy ambícióval rendelkező „kutatók” hangsúlyozzák. Az igazság ezzel szemben az, hogy a humán tudományoknak is komoly metodikája van: a források kezelése, egy hipotézis felállítása, a szakszerű hivatkozás elsajátítása nélkül elképzelhetetlen modern kutatás.

Összeegyeztethető kereszténység és ősi sámán tudás: a lényeg a szeretet.
Minden felekezet alaptanításával ellentétesnek tekinti azokat a nézeteket, amelyek bálványként tisztelnek tárgyakat, helyeket, Jézust táltosnak vélik, vagy a Bibliában leírtaktól eltérő származását hangsúlyozzák.

Lehetséges az ősmagyarok vallásának teljes megismerése, csak figyelmesen kell olvasni a krónikákat és szemügyre kell venni az ázsiai népek gyakorlatát.
Keveset tudunk a honfoglaló magyarság hitvilágáról, a források is ellentmondóak. Az idő- és térbeli távolság miatt óvatosan kell bánni a szibériai vagy mongol sámánizmus vizsgálatával is. A néhol napjainkig élő rítusokból nem feltétlenül vezethető le az 1000-1500 évvel ezelőtti magyar hitvilág.