A szeretetszolgálat napja – Réthelyi a gondoskodásra figyelmeztetett

A Magyarországi Evangélikus Egyház (MEE) az idén először ünnepelte a diakónia, azaz a szeretetszolgálat napját. A holokauszt idején zsidó gyermekeket mentő Sztehlo Gábor evangélikus lelkész szobrának koszorúzása alkalmából a miniszter rámutatott: az egyháznak manapság is „be kell engedni a lelkipásztor köpenye alá, mindazokat, akik gondoskodásra várnak”.

Tanárként különösen azokról a diákokról kell gondoskodni, akik nehezen boldogulnak a napi feladatokkal, akiknek nem elégséges az otthoni családi támogatás vagy nehezen illeszkednek be. Orvosként észre kell venni, hogy melyik betegnek esik jól egy-egy megértő szó vagy kérdés a hogyléte felől. A szociális segítséget nyújtó szakemberek a legkiszolgáltatottabbakkal állnak kapcsolatban, akik állandó gondoskodást igényelnek – mondta a miniszter a több száz ember előtt zajló ünnepségen.

A gondoskodás azt jelenti, hogy „könyörületességben átérzem mások nyomorúságát (...), mások ínsége cselekvésre indít” – idézte Sztehlo Gábort, majd ugyancsak őt idézve hozzátette: „hiszem és remélem, hogy a kereszténység nem a dogmák, hanem az élő, eleven, cselekvő szeretet világa”.

Gáncs Péter evangélikus püspök a koszorúzás előtti ünnepi beszédében elmondta: éppen egy éve, hogy a Deák téri templom előtt „prédikál Sztehlo Gábor szobra” az erre járóknak. A szobor „a legistenibb és legemberibb mozdulatot sűríti magába”, az irgalmas szeretet jeleníti meg, mintegy összegezve az egyik apostol mondását: „fogadjátok be egymást, ahogy Krisztus is befogadott titeket az Isten dicsőségére”.

Ittzés János, az MEE elnök-püspöke az ünnepség keretében tartott istentiszteleten kiemelte: az evangélikus egyház tradíciót szeretne teremteni a diakóniai nap megalapításával, amelyet Sztehlo Gábor születésnapján, szeptember 25-én tartanak majd minden évben. Ezen a napon azok előtt tisztelegnek, akik „éjt nappallá téve fáradoznak” a rászorulókon, mert „amit tesznek, valójában a legnagyszerűbb szolgálat, amit mandátumként Jézustól kaptak”.

Az elnök-püspök kijelentette: „a diakónia Isten ügye”, amelynek során az ebben résztvevő munkatársak „felébredt felelősséggel, munkaidejüket meghaladóan fordulnak az elesettek felé”. A diakóniai szolgálat „ajándék, nem pedig nyűg, teher vagy kötelesség” – hívta fel a figyelmet.
Ittzés János hozzátette: „szorongathatott bennünket meg nem értő kormányzati szándék (...), a végső elhatározás mégsem kormányüléseken, hanem a szívekben született meg”, amikor valaki feltette az életét a szeretetszolgálatra, mert ez a tevékenység „örök, mindig aktuális és fontos lesz.”

Az ünnepségen átadták az egyház Az év diakóniai munkatársa és Az év szponzora elnevezésű díjait, valamint a szombathelyi Reményik Sándor Evangélikus Általános Iskola diákszínpada előadta a Sztehlo Gáborról készült Gaudiopolis című színdarabot.

Sztehlo Gábor 1909-ben Budapesten született, 1932-ben szentelték evangélikus lelkésszé. Finn minta alapján 1937-ben megkezdte az evangélikus népfőiskola szervezését Nagytarcsán.
1944 márciusától kezdte el zsidó gyermekek mentését Raffay Sándor püspök megbízásából. 1944 karácsonyáig 32 otthonban szervezte meg a gyermekek elhelyezését és ellátását a svájci Vöröskereszt támogatásával. Mintegy 1500 gyermeket és 500 felnőttet mentett meg a vészkorszakban, tevékenységéért 1972-ben megkapta a Világ igaza címet.

1945 tavaszán a Weiss Manfréd által felajánlott területen megszervezte a Pax gyermekotthont, az evangélikus egyház keretén belül szeretetotthonokat szervezett. 1961-től Svájcban folytatta lelkészi tevékenységét 1974-ben bekövetkezett haláláig.

Az általa megmentettek és neveltek 1990-ben hozták létre a nevét viselő alapítványt. Sztehlo Gábor emlékét tábla örökíti meg a hatvani és a budavári evangélikus templom falán. Nagytarcsán utcát neveztek el róla, Salgótarjánban vendégház őrzi a nevét. 2008. szeptember 25. óta nevét viseli a főváros XII. kerületének egyik utcája, tavaly szeptember 25-én pedig felavatták a budapesti Deák téren a róla készült szobrot, amit a múlt szombaton elhunyt Vígh Tamás szobrászművész alkotott.