A szeretet apró cselekedetei

Az önzetlen jó cselekedetet nem először gyakorolják a Péterfy Sándor Evangélikus Oktatási Központ kisdiákjai. Egy-egy osztály korábban már gyűjtött vajdasági magyaroknak és a Szeretet Napok kampányához is csatlakoztak.

A „lemondás" forintjait most az egész alsó tagozat ajánlotta fel a dévai ferences szerzetes missziójának. Az iskola udvarán – szülők, nevelők jóvoltából – szendvicset, gyümölcsöt, süteményt, virágot árultak, amelynek bevételével a Böjte Csaba által pártfogolt, befogadott erdélyi nehéz sorsú, árva gyermekeket segítik.

Csaba testvér örömmel fogadta a meghívást és kicsit előbb érkezett a Szeretet Napokra. pénteken néhány órára az evangélikus iskola vendége volt: a gyerekeknek rövid és tanulságos példázatokat mesélt a szeretetről az Öregtemplomban, majd a tantestület tagjaival beszélgetett.

– Ahogy telnek az évek, egyre erősebb bennem a bizonyosság:  Krisztus nem teóriákat gyártott, hanem az élet legnagyobb igazságait mondta ki, a szeretet munkáló valóságát. Az ilyen alkalmak is erősítik: rendületlenül meg kell maradunk a szeretetben. Fel kell szabadítani mindenkiben a jóságot, a megértést, amely a gyermekek, felnőttek világában egyaránt munkál, csodákat terem – nyilatkozta lapunknak a ferences szerzetes. – Hiszek a szeretet végső győzelmében, és nem hiszem, hogy más igaz út lenne az emberiség előtt. Persze a jót nem lehet kierőszakolni.

Érdemes tavasszal kisétálni az erdőbe és megnézni az akácokat. Törzsük göcsörtös, ágaik tele tövisekkel. Ha nekiállunk belőlük – faragófejszével vagy bármilyen tökéletes laboratóriumi körülmények között – mézet „kényszeríteni", nem sikerül. Sürgetve, erőszakkal, egyetlen csepp nektárt sem teremnek. De ha a jó meleg tavaszi eső megöntözi, az áldott napfény átöleli a fát, akkor az magától kivirágzik. Bennük a vágy, hogy virágot, gyümölcsöt teremjenek. Nem kényszerből, hanem szeretetből. Én is ezt szeretném tenni, ezt teszik a kollégáim is: a belülről fakadó jót, a cselekvő szeretetet. Minden, ami él – a krumplitól a legkisebb paszulyszemig – arra vágyik, hogy tavasszal növekedhessen. Benne szunnyad a génekben a vágy, a gyümölcs, a virág, ami arra vár, hogy megmutathassa magát, hogy szökkenhessen. Így van a gyermekekkel is! Mi pedig egymás mellett, jó kertészekként, gyengéd szeretettel egyengetjük, jó edzőként feladatokkal erősítjük gyarapodásukat. Testben, szellemben és lélekben is. Örülök és hálás vagyok, hogy ezek az apróságok az evangélikus iskolában ránk gondoltak. Felajánlásukkal bizonyították: bennük nem szunnyad, hanem cselekszik a szeretet.