A Rózsák tere csodája

Az impozáns épület Steindl Imre egyetlen jelentős egyházi alkotása, aki a tervekbe több olyan épület részleteit is beleszőtte – pl. a kassai dóm, a marburgi középkori templom –, amelyek kapcsolódnak Szent Erzsébet kultuszához. A pályája csúcsán álló Steindl életművének másik jelentős alkotásával nagyjából egy időben épülő templom munkálatainál az építész előszeretettel dolgozott együtt ugyanazokkal a mesterekkel, mint az Országház esetében. A két épület külső és belső díszítőelemei, díszítésének mintavilága közti analógiákat figyelembe véve, az Árpád-házi Szent Erzsébet templomot az Országház szakrális párjának is tekinthetjük.

Az Árpád-házi Szent Erzsébet nevét viselő templom építését az Erzsébetváros kerület – a kerület Erzsébet királyné nevét vette fel – gyors ütemű fejlődése tette indokolttá. Az 1881-ben emelt templom hamarosan kicsinek bizonyult a katolikus hívők kiszolgálásra, így az új – nagyobb befogadó képességű – szentély építésére kiírt pályázaton a kor legnevesebb építészei vettek részt, és közülük Steindl Imre tervét fogadta el a bíráló bizottság.

A monumentális méretű templom építését 1893-ban kezdték meg, felszentelésére 1901. május 16-án került sor. A korai francia gótika elemeit megidéző épület az egyik utolsó képviselője azoknak az úgynevezett összművészeti alkotásoknak, ahol az építész egészen a belső berendezési tárgyak megtervezéséig teljes egységben tervezte meg az épületet. Ritka szerencse, hogy ezt az egységét még mai is őrzi a templom, bár a Róth Miksa által tervezett üvegablakok nagyobb részben sajnos megsemmisültek – a szentély üvegablakai eredetiek –, de a többi berendezési tárgy szinte hiánytalanul ma is megvan.

Az épület méreteinek meghatározásakor Erzsébetváros vezetői arra számítottak, hogy a kerület gyorsan gyarapodó lakosságának kiszolgálására szükség lesz egy ilyen nagyméretű templomra, amelynek fenntartása azonban komoly megterhelést jelent a helyi közösségnek. 1995-ben az építmény belseje már olyan állapotban volt, hogy felmerült a lehetősége annak, hogy a falfestések visszafordíthatatlanul eltűnnek, vagy akár meg is semmisülnek.

Ekkor keresték meg Kemény Marianne festő-restaurátor művészt, aki részletesen felmérte és dokumentálta az akkor még meglévő – de már jelentősen elhomályosodott, elkoszolódott, elázott és néhol már a alig látható – díszítéseket. Az épület tetőszerkezetének és külső homlokzatának javítása után, 2000-ben megbízást kapott a munkák elkezdéséhez elengedhetetlen belső restaurálás elkészítésére, a dokumentáció alapján már korábban elkészült látványtervek, valamint a részletes restaurálási terv kidolgozására.

A falfestések helyreállítását a szentéllyel kezdték meg – 2001-ben –, majd következtek a mellékszentélyek és a közöttük lévő boltszakasz (2003-ban) és a kereszthajó három boltszakasza (2004-ben). A munkák a Szent Erzsébet Plébániáért Alapítványa szervezésében
indultak el (adományok, egyházi és állami támogatások, pályázatok segítségével), majd egy rövidebb szünet után, az idei évben – immár az Erzsébetvárosi önkormányzat anyagi támogatásával – folytatódhatott a munka. Jelenleg a templomhajó középső mennyezetének restaurálása folyik.

Kemény Marianne – aki a munkával megbízott Clematis Stúdió Művészeti Kft. ügyvezetőjeként a restaurálási munkák irányítója és művészeti vezetője –  a még fellelhető minták –minta töredékek – alapján rekonstruálta az egykori díszítését, melynek visszatérő motívumát az Árpád-házi Szent Erzsébethez kötődő legismertebb legenda szimbóluma, a rózsa adja. A restaurátornő szeretné hinni, hogy a megkezdett munkát most már kihagyások nélkül be tudják fejezni, mert minden szempontból ez lenne az ideális megoldás.

Aki látja hát az általuk eddig elvégzett munka eredményét – amit ma még össze lehet hasonlítani azokkal a részekkel, ahol rossz állapotban van a falfestés –, az tudja, hogy az is egy kisebb csoda, amit véghezvittek.