A kulturális antropológia atyja – Claude Lévi-Strauss halálára

Létrehozás: 2009. november 06., 09:46 Legutolsó módosítás: 2009. november 06., 09:48

Keveseknek adatik meg, hogy megéljenek egy teljes évszázadot. Annak minden örömével és bánatával, fájó egyéni kudarcaival és forró sikereivel. A 101 éves korában elhunyt Claude Lévi-Straussnak megadatott az évszázad - és főképpen sikerekből adatott meg neki számtalan. Forrás: Népszabadság / Cs. D.

A kulturális antropológia atyja – Claude Lévi-Strauss halálára

Claude Lévi-Strauss

Jogot és filozófiát tanult a párizsi egyetemen, hogy aztán az 1930-as évek derekától a szociológia professzora legyen Sao Paulóban. Ottani tanárkodása idején alkalma volt részt venni az Mato Grosso és az Amazonas vidékének indián népeit kutató expedíciókban. Később New Yorkban tanított, hogy aztán élete második, hosszabbik felében Franciaországban kápráztassa el egyetemi hallgatóit, építsen be jó néhány téglát a strukturalizmus templomába, nem utolsósorban pedig alkossa meg leghíresebb, elsősorban hajdani brazíliai élményei, felismerései alapján megalkotott munkáját, az 1955-ös - magyarul 1973-ban megjelent - Szomorú trópusokat.

Konkrét dél-amerikai élményeiből leszűrt, de alighanem örök időkre és nemcsak antropológusoknak tanulságul szolgáló felismerése volt, hogy a trópusoknak nem az egzotikum, hanem az elmaradottság a legfontosabb jellemzőjük. A "trópusok" kifejezést - mai szemmel nézve és nem csupán dél-amerikai indiánokra vonatkoztatva - seregnyi mással is helyettesíthetjük úgy, hogy közben csöppnyit sem csorbítunk Lévi-Strauss igazságán.

Az adott lehetőségek keretein belül vizsgálta néhány a "magas tudomány" számára felderítetlen vagy a XX. század legkülönfélébb vívmányaitól már megérintett indián törzs életét, ráébredt arra, hogy ezek a közösségek a maguk módján tökéletesen ismerik környező világukat, valamint hogy ez az ismeretanyag semmivel sem kevésbé teljes, mint a "modern világ" egy másik módon, felfogásban teljes világszemlélete.

Más műveiben is hangsúlyozta, hogy a kultúrák, a nyelvek - legyenek bár nagyon sokfélék - ugyanannak az emberiségnek a kultúrái, kommunikációs eszközei. Szólt az európai civilizációnak a világhistóriában való szerepéről, s arról is, hogy avatott kézben, avatott ésszel az antropológiai kutatások tanulságai a társadalom egészének jobb megértését is szolgálhatják.

A test százegy esztendőt bírt ki. Lévi-Strauss megannyi fontos gondolata, megállapítása bizonyosan hosszabb életű lesz. Alighanem még akkor is okulnak/okulhatnak belőlük utódaink, amikor Dél-Amerikában már senki sem lakja majd a dzsungel világát.

 

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek
  • Küldés levélben