A házasság: küzdelem egymásért

Szerelemről, házasságról, a szingli jelenségről, az élettársi kapcsolatokról tartott előadásában Pálhegyi Ferenc főiskolai tanár rámutat, hogy a Bálint-nap ünnepe piros szívecskék nélkül is lehet teljes és igazi. Előadása csak egy szelete a Házasság hete programjainak. A programok az Aliansz Magyar Evangéliumi Szövetség és a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa szervezésében valósulnak meg. A Házasság hete Isten tervét mutatja be egy férfi és egy nő házasságáról a mai modern társadalomban. A szervezők nem feledkeztek meg a homoszexuálisokról sem: az azonos neműek házassága is témája volt a A társkapcsolatok anomáliái – Szerelem és házasság ellenáramlatok sodrában című négynapos előadássorozatnak, amely csütörtökön ért véget.

A színvonalas programokkal váró „Házasság hete” eseménysorozat célja, hogy őszintén és nyíltan beszéljen a házasság intézményéről, mint Isten ajándékáról. A házasság egy férfi és egy nő által kötött szövetség, ahol Isten tanúskodik – mondja Pálhegyi Ferenc, aki előadásába saját anekdotáit is belefonva hangsúlyozta, hogy a házasság fontos eleme az elkötelezettség. Az élettársi kapcsolatokból hiányzik ez az elem, azok vérszegény, bizalomhiányos kapcsolatok, mert benne van a válás lehetősége – fogalmaz a Bibliai Házassággondozó Szolgálat alapítója. Ugyan szakértők szerint – teszi hozzá – a szerelem átlagosan két évig tart, mert egy idő után a szerelmesek felismerik egymás hibáit, mégis, a hangsúly azon van, hogy a házasság, a szerelem küzdelem, amit fel lehet adni, de nem érdemes, mert a házasság, a szerelem kötelékével válik teljessé az ember. Küzdelem: nem egymás ellen, hanem egymásért.

„Ha fáj a kezem, nem amputálom, csak mert fáj, hanem lehetőleg meggyógyítom” – él találó hasonlattal Pálhegyi Ferenc a házastársak egymással való viszonyáról.

Több házasság szűnik meg, mint amennyi köttetik

Nem véletlen a hasonlat. Magyarországon az elmúlt években 32-34 ezerrel több házasság szűnt meg – halálozás és válás miatt –, mint amennyi létrejött, emiatt a termékenységi szint 28-30 százalékkal csökkent az elmúlt időszakban. E számok nyomós érvek arra, hogy több figyelmet szenteljünk a szerelemnek, házasságnak, családnak a hétköznapokban is. Erre pedig alkalmat kínál, ha Bálint-napon, 14 és 19 óra között ellátogatunk a Deák téri evangélikus templomba (V., Deák Ferenc tér 4.), ahol a házastársak felekezeti elkötelezettségtől függetlenül újra megerősíthetik egymásnak tett esküjüket.

A szervezők ezzel kívánják meghonosítani az Egyesült Királyságban ismert kezdeményezést, ami mára a nemzetközi keresztény összefogás részévé vált.

A kezdeményezés 1981-ben indult útjára az Egyesült Államokból, amikor Bálint-napon Baton Rouge város polgármestere, Louisiana állam kormányzója és a katolikus egyház meghirdette a Hiszünk a házasságban elnevezésű akciót. A rövid idő alatt sikeressé vált program 1983-ban nyerte el a házasság világnapja elnevezést, megünneplésére február második vasárnapját jelölték ki. E napon sokféle eszközt felhasználva próbálják felhívni a társadalom figyelmét arra a tényre, hogy léteznek jó, boldog és tartós házasságok, továbbá hogy a napjainkban egyre népszerűbb, csak együttélésre alapozott kapcsolat többnyire nem olyan tartós, mint a házasság.

Felmérések igazolják, hogy a házasok átlagosan boldogabbak, tovább élnek, mint a társ nélkül élők.

A legenda

A Bálint-nap eredetét sok legenda övezi, az ünnepet formálta a pogány természetkultusz, a római életszeretet, a népszokás és a keresztény hagyomány is. Február közepe a madarak párosodási időszakának kezdete a mérsékelt égövön, ezért alakulhatott ki a hiedelem, hogy e nap kedvez a szerelmi varázslatoknak.

A legismertebb legenda szerint Valentin egy a 3. században élt római pap volt. Uralkodója, II. Claudius császár felismerte, hogy az egyedülálló férfiak lojálisabb katonák, mint családdal megáldott társaik, ezért megtiltotta fiatal katonái számára a házasságot, Valentin azonban – ellenszegülve a parancsnak – titokban továbbra is összeadta a fiatal szerelmeseket. Amikor törvényellenes tettére fény derült, Claudius börtönbe záratta és elrendelte kivégzését. A raboskodó Valentin a börtönben beleszeretett zárkaőrének vak lányába, és erős hitével visszaadta látását. Halála előtt a csodatévő pap szerelmes levélkét küldött a lánynak, amelyet „A te Valentinod” aláírással zárt. Az első Valentin-üdvözlőlapot tehát maga a névadó küldte, ám mindmáig az ő szófordulatát használják a világ képeslapgyártói.