„A csángók számára a nagy család a legnagyobb érték”

– Az utóbbi időben kissé háttérbe szorult a hazai közbeszédben a csángókérdés. Milyen szociális, társadalmi helyzetben élnek jelenleg?

– A csángók létszámát jelenleg 80 ezer főre teszik, de ez nem tekinthető pontos adatnak. A csángókra jellemző, hogy sok gyermek van egy családban. A csángók még ma is úgy érzik: a nagy család a szép család. Értéknek tekintik azt, amikor a család egy nagy ünnepen összegyűlik és körülülik az asztalt. A rossz gazdasági helyzet miatt a fiatalok egy jelentős része Franciaország, Olaszország, Spanyolország felé vette az irányt munkahelyeket keresve. Akik kimentek, megpróbálnak pénzt visszajuttatni az otthon maradottaknak. Nagy gond, hogy a külföldön élő csángók nagyrészt román miséken vesznek részt.

– Hogy áll a magyar misézés helyzete Csángóföldön?

– Jelenleg az egyik lehetőség, hogy a helyi Szent Erzsébet iskola egyik tanára az iskolában tart magyar miséket. Különben magyar misét nem végeznek sehol, mert a moldvai csángók román anyanyelvűek, a magyar misét egyszerűen nem értik. Volt egy olyan időszak, amikor székelyföldi kispapokat küldtek ki, de ők se értek el jelentős sikereket. A mostani felnövekvő generáció már jobban tud magyarul, így javulhat ezen a téren is a helyzet.

– Vannak-e különbségek a csángók és a többi magyar nemzetrész vallásos életében?

– Egy lapon se lehet említeni a kettőt. Moldvában tíz mise van egy vasárnap, egyesek négy-öt misére is elmennek. Nagyon kevés az, aki nem hívő Csángóföldön, a fiatalok jelentős része is nagyban kötődik a templomhoz. A gyermekek is jól érzik magukat otthon, emiatt is alakult ki, hogy ők nagyon sok éneket tudnak. A vallási szertartásokat pontosan végzik. A sok nehézség ellenére a mély vallásosságuk révén tudtak megmaradni.

– A székelyek hogyan látják a csángókat?

– Mivel  a csángók a nyelvújítás előtti magyar nyelvet beszélik, a székelyek nehezen értik meg őket. A székelyeknek meg kell érteniük az ő kettős helyzetüket, amikor a román többség beolvasztási kísérlete ellen próbálnak föllépni, másrészről le kell küzdeniük a nyelvi nehézségeket.

– A magyar oktatás hogyan fejlődött az elmúlt években?

– Délutánonként nagyrészt magánházakban zajlanak magyarórák, ebben megpróbálnak részt venni több-kevesebb sikerrel. A Magyarországról érkezett tanárok esetében gondot jelent a beilleszkedés az adott környezetbe. Példa erre, hogy amikor egy tanító élettársával érkezett a csángó falvakba, a többség értetlenül állt ezelőtt.

– A magánházas oktatás kapcsán sok konfliktusról lehetett hallani, ezek mostanra elcsitultak?

– Klézsa ilyen szempontból a legexponáltabb hely, aminek az az oka, hogy oda válogatottan küldik a papokat, tanárokat, akik erre nagyon odafigyelnek. Ennek ellenére vannak olyanok, akik nem ijednek meg a fenyegetések ellenére. Voltak, akik még az iskolákban is átverték a magyar tanítást. Pusztinán is voltak bajok, de ezek mostanra a helyi papok toleráns magatartása miatt megoldódtak, a faluban is más a hangulat, mint korábban. A gondok egy része abból is származik, hogy Csángóföldön soha nem volt magyar uralom, szemben Székelyfölddel. Az hozhat előrelépést, ha azok a fiatalok, akik jelenleg Erdélyben vagy Magyarországon tanulnak, visszatérnek, és így adják majd tovább a magyar nyelvet.

– Vannak-e megfelelő emberek a magyar nyelv oktatására?

– Egyre több a vállalkozó lélek, akik nem csupán érettségivel rendelkeznek, azonban az ő tevékenységüket össze kéne fogni. A nyelvoktatást mi kezdtük még Gergely István püspökkel. Az 50-es években is volt magyartanítás, azonban a fő bajokat az okozta, hogy a tanárok jelentős része az ateista szellemet tükrözte vissza, amiből a csángó lakosság nem kért. A magyar tanítók buktatták meg az oktatást az 50-es években. Ez a veszély most is, mivel a helyi vallásos életet az idegenből érkezettek nem tudják átérezni, ami a későbbi konfliktusok alapforrása lehet.

– Hány csángó tanulhat jelenleg magyar egyetemeken?

– Sajnos pontos számot nem tudok mondani, de a fő gond, hogy jelentős részük nem tér vissza a szülőföldjére. Ennek oka, hogy többen attól tartanak – a pedagógusok legfőképpen –, hogy egyszerűen felszippantják őket a román többségű intézményekben, így beolvadnak a többségi nemzetbe.

– Az Erdélyben élőket mennyire érdekli a csángókérdés?

– Az RMDSZ a 90-es években gyakorlatilag nem foglakozott a magyarság ezen részével. Mostanság egyre jobban érdekli őket, de nem a szívügyük, többet tehettek volna értük kormányszinten.

– A jövőben marad a pár lelkes ember, vagy átfogó változás lesz?

– A romániai változások óta nem telt el hosszú idő, ezért nem is lehet elvárni ennyi idő alatt, hogy jelentős változások történjenek. Kell még tíz évet várni, amíg a mostani Erdélyben és azon túl tanuló csángó gyerekek felnőnek és szülőföldjükre visszatérve tovább folytatják a már megkezdett munkát.