„A böjt nem wellnesstanfolyam”
Létrehozás:
2009. március 17., 09:55
Legutolsó módosítás:
2009. március 17., 09:56
A böjt nem wellnesstanfolyam, nem fitneszprogram, nem méregtelenítő kúra – mondta el az MNO-nak Várnai Péter. A plébános szerint ahhoz, hogy az ember ki tudjon mondani egy „nagy igent” a saját életére, céljaira, Istenre, egy sereg alkalommal nemet is kell mondani. A kereszténység ilyen „nem”-mondásnak tartja a böjtöt. Ha a böjt alkalmával nem születik meg a szeretet és a nyitottság, akkor az egész semmit nem ér, akkor az egész csak emberi produkció. Forrás: MNO / Konopás Noémi
– Hamvazószerdával, február 25-én megkezdődött a nagyböjt. Mit jelent a keresztények számára ez az időszak?
– A böjt nem wellnesstanfolyam, nem fitneszprogram, nem méregtelenítő kúra. Ahhoz, hogy az ember ki tudjon mondani egy „nagy igent” a saját életére, céljaira, Istenre, egy sereg alkalommal nemet is kell mondani. A kereszténység ilyen „nem”-mondásnak tartja a böjtöt. Ahhoz, hogy egészen ki tudjak nyílni Isten felé, ki kell üresednem. Nagy különbség a keresztény és a keleti filozófia kiüresedése között, hogy míg a keleti ember kiüresedésében a nagy semmivel találkozik, a nagy űrrel, addig a keresztény ember az Istennel mint személlyel találkozik. A nagy világvallások közül a böjtöt ismeri még a ramadán, de ott emberi erőfeszítésről van szó, lemondunk az ételről, az italról, az élvezetekről a nap folyamán. De aztán mihelyst a lemondásnak vége, jöhetnek az élvezetek.
– Hogyan segíthet a lemondás – a húsról, a szórakozásról, a zenéről vagy bármiről – a „nagy igen” kimondásában?
– Az ember a böjt alkalmával rányílik arra, hogy igazából mire van szüksége. A régi római gondolkodás úgy tartotta: a teli has nem gondolkodik. A teli has nem imádkozik. Akinek tele van a hasa, aki parttalan jólétben él, annak látszólag nincsen szüksége semmire. Elfedi a jólét az ember igényét arra, hogy nyitott legyen a teljességre.
– Miért pont negyven napig tart a nagyböjt?
– Máté evangéliumában található erre egy hivatkozás, miszerint Jézus is negyven napon keresztül böjtölt. A Szentírásban a negyvenes szám mindig az Istennel való találkozás nagy pillanatait jelenti (negyvennapos pusztai vándorlás, negyvennapos böjt). Jézus nyitott volt egészen Isten felé, ugyanakkor megkísértette őt a sátán. Mindazzal megkísértette, ami az embert a gravitációval lefelé húzza: a hatalom mámorával, a birtoklásvággyal és az ösztönök világával. Jézus nemet mondott, példát adva ezzel nekünk, hogy mindezekre most, a nagyböjt alkalmával halkabban mondunk igent, hogy majd a nagy igent kimondhassuk.
– És ha valaki nem tud lemondani az ételről, mert ha éhes, nem tud úgy másokra figyelni, hanem ingerült lesz, akkor mit ér a lemondása?
– Ha a böjt alkalmával nem születik meg a szeretet és a nyitottság, akkor az egész semmit nem ér, akkor az egész csak emberi produkció. A böjt nyitottság: a pap is széttárt karral imádkozik, ezzel kifejezve azt, hogy nyitott felfelé. A karthauzi szerzetesek minden pénteken úgy tartanak böjtöt, hogy csütörtök déltől szombat délig kenyéren és vízen élnek, de a szeretetük növekszik általa. Azt szoktam javasolni, ha valakinek valamilyen baja van önmagával, ne magával foglalkozzon, hanem Istennel, és ő úgy fogja megadni a választ, ahogy arra nem is számítunk. Szokták mondani, hogy számoljunk el tízig. De ne számoljunk el tízig! Az ember nem arra való, hogy lenyugtassa magát, hanem arra, hogy a szeretet által növekedjen. A böjt is akkor sikeres, ha túl tudok tekinteni a testi szükségleteken. Például ha nagyon szeretem az Unicumot, és nagyböjtben azt mondom, hogy túltekintek az Unicum szeretetén, most lemondok róla, de úgy tudok róla lemondani, hogy közben valami másra igent mondok. A kettőt nagyon intelligensen kell párhuzamba állítani. A nagy igen kimondásához a kis nemeken keresztül vezet az út.
– A böjt nem wellnesstanfolyam, nem fitneszprogram, nem méregtelenítő kúra. Ahhoz, hogy az ember ki tudjon mondani egy „nagy igent” a saját életére, céljaira, Istenre, egy sereg alkalommal nemet is kell mondani. A kereszténység ilyen „nem”-mondásnak tartja a böjtöt. Ahhoz, hogy egészen ki tudjak nyílni Isten felé, ki kell üresednem. Nagy különbség a keresztény és a keleti filozófia kiüresedése között, hogy míg a keleti ember kiüresedésében a nagy semmivel találkozik, a nagy űrrel, addig a keresztény ember az Istennel mint személlyel találkozik. A nagy világvallások közül a böjtöt ismeri még a ramadán, de ott emberi erőfeszítésről van szó, lemondunk az ételről, az italról, az élvezetekről a nap folyamán. De aztán mihelyst a lemondásnak vége, jöhetnek az élvezetek.
– Hogyan segíthet a lemondás – a húsról, a szórakozásról, a zenéről vagy bármiről – a „nagy igen” kimondásában?
– Az ember a böjt alkalmával rányílik arra, hogy igazából mire van szüksége. A régi római gondolkodás úgy tartotta: a teli has nem gondolkodik. A teli has nem imádkozik. Akinek tele van a hasa, aki parttalan jólétben él, annak látszólag nincsen szüksége semmire. Elfedi a jólét az ember igényét arra, hogy nyitott legyen a teljességre.
– Miért pont negyven napig tart a nagyböjt?
– Máté evangéliumában található erre egy hivatkozás, miszerint Jézus is negyven napon keresztül böjtölt. A Szentírásban a negyvenes szám mindig az Istennel való találkozás nagy pillanatait jelenti (negyvennapos pusztai vándorlás, negyvennapos böjt). Jézus nyitott volt egészen Isten felé, ugyanakkor megkísértette őt a sátán. Mindazzal megkísértette, ami az embert a gravitációval lefelé húzza: a hatalom mámorával, a birtoklásvággyal és az ösztönök világával. Jézus nemet mondott, példát adva ezzel nekünk, hogy mindezekre most, a nagyböjt alkalmával halkabban mondunk igent, hogy majd a nagy igent kimondhassuk.
– És ha valaki nem tud lemondani az ételről, mert ha éhes, nem tud úgy másokra figyelni, hanem ingerült lesz, akkor mit ér a lemondása?
– Ha a böjt alkalmával nem születik meg a szeretet és a nyitottság, akkor az egész semmit nem ér, akkor az egész csak emberi produkció. A böjt nyitottság: a pap is széttárt karral imádkozik, ezzel kifejezve azt, hogy nyitott felfelé. A karthauzi szerzetesek minden pénteken úgy tartanak böjtöt, hogy csütörtök déltől szombat délig kenyéren és vízen élnek, de a szeretetük növekszik általa. Azt szoktam javasolni, ha valakinek valamilyen baja van önmagával, ne magával foglalkozzon, hanem Istennel, és ő úgy fogja megadni a választ, ahogy arra nem is számítunk. Szokták mondani, hogy számoljunk el tízig. De ne számoljunk el tízig! Az ember nem arra való, hogy lenyugtassa magát, hanem arra, hogy a szeretet által növekedjen. A böjt is akkor sikeres, ha túl tudok tekinteni a testi szükségleteken. Például ha nagyon szeretem az Unicumot, és nagyböjtben azt mondom, hogy túltekintek az Unicum szeretetén, most lemondok róla, de úgy tudok róla lemondani, hogy közben valami másra igent mondok. A kettőt nagyon intelligensen kell párhuzamba állítani. A nagy igen kimondásához a kis nemeken keresztül vezet az út.
