Új magyar alkotmány: „tipikusnak aligha nevezhető” Európában

Létrehozás: 2011. november 15., 09:29 Legutolsó módosítás: 2011. november 18., 11:27

„Keresztények és demokrácia – a magyar eset” címmel rendezett kerekasztal-beszélgetést az osztrák Katolikus Akadémikusok Egyesülete november első szombatján Bécsben. A résztvevők arra keresték a választ, hogy milyen szerepet játszik a keresztény vallás Orbán Viktor kormányzásának legitimálásában. A vita célkeresztjében az új magyar alkotmány, a média- és az új egyházügyi törvény állt. A résztvevők osztrák és magyar egyetemi oktatók, valamint a bécsi magyar nagykövet voltak. Forrás: hvg.hu

Az európai nyilvánosságban meglehetősen heves reakciót váltott ki néhány, az új magyar parlament által rohamtempóban elfogadott törvény, illetve kormányzati intézkedés. A támadások mindenekelőtt Orbán Viktor Fidesz-elnök és egyben miniszterelnök ellen irányulnak, aki jó néhány nacionalista és Európa-ellenes nyilatkozatával csak olajat öntött a tűzre, vélte felvezetőjében Hans Schelkshorn bécsi filozófiaprofesszor. Tudomása szerint a magyar kormány képviselői többször is hangsúlyozták, hogy politikájuk keresztény értékeken nyugszik, ezért itt az ideje, hogy Európa demokratikusan elkötelezett keresztény gondolkodói alaposan elemezzék ennek a politikának az egyes elemeit.

Túlzó aggodalmak és egy veszélyes bekezdés a preambulumban

A magyar Alaptörvény ellen megfogalmazott külföldi kritikák gyakran túlzóak szögezte le Christian Stadler jogfilozófus, ugyanis szerinte az alaptörvény megfelel az európai standardnak, bár tipikusnak aligha nevezhető. Az Istenre való utalás például nem egyedi eset, de könnyen kirekesztve érzi magát a nem istenhívő, még ha az Alaptörvény első sora a himnuszból lett is átvéve. Meglehetősen szokatlan a Nemzeti hitvallás és ennek patetikus, kissé nacionalista hangneme is, de még ez is fölfogható nemzeti sajátosságként. Értelmezhetetlen viszont az a passzus, amely szerint a Szent Korona nemcsak szimbolizálja, hanem „megtestesíti Magyarország alkotmányos állami folytonosságát és a nemzet egységét”.

Kifejezetten veszélyesnek nevezte a jogfilozófus professzor a preambulumnak azt a bekezdését, miszerint az Alaptörvény rendelkezéseit a Nemzeti hitvallással és a történeti alkotmány vívmányaival összhangban kell értelmezni. Egyrészt ugyanis azt sem lehet tudni, hogy mit jelent a történeti alkotmány, másrészt az erre való hivatkozás teret adhat akár egy irredenta alkotmányértelmezésnek is. Az Alaptörvény egyes cikkelyei javarészt megfelelnek a demokratikus normáknak, bár feltűnő, hogy ezeket gyakran egy relativizáló, illetve egy sarkalatos törvényre utaló mondat zárja le, ami a jelenlegi parlamenti jogértelmezést hosszú évtizedekre megingathatatlanná teszi.

Egy magyar vélemény

Nem is annyira a törvényszövegek adnak okot az aggodalomra, mint inkább a gyakorlatba való átültetésük, vélekedett Anton Pelinka politológus. A médiatörvény ellen emelt uniós kifogásokat a magyar kormány például azonnal elfogadta, és a törvényt módosította, de a megvalósítása számos kívánnivalót hagy maga után. Ez azt is mutatja, hogy a magyar kormányfő minden nemzetieskedése ellenére komolyan veszi a külső figyelmeztetéseket, de kíméletlen a belső ellenzékkel szemben, amelynek javaslatait rendre lesöpri az asztalról, sőt, a köztudatból is szeretné kigyomlálni mindazt, ami nekik a közelmúltban köszönhető. Ezért tagadja az 1990-es alkotmányt és az elmúlt húsz év minden demokratikus eredményét, benne húsz évvel ezelőtti önmagát is, nyúl vissza nem csak 1956-ig, hanem a ködös történelmi alkotmányig, sőt Szent István királyig. Az osztrák professzor, aki 2006 óta a budapesti Közép-Európai Egyetemen tanít, az Orbán-kurzus jellemzőjének nevezte az anakronizmust, a szerecsenmosdatást, a gyűlölet szítását, az ellenfél rendszeres és tudatos megbélyegzését, amint ez például Trianon emléknappá nyilvánításában és Horthy politikai rehabilitálásában vagy a közmédiában való tisztogatások során megnyilvánul.

Mit tesznek ennek láttán a magyarországi keresztény egyházak? A két legnagyobb egyház nemcsak püspökeinek, de híveinek nagy része is a jelenlegi kormány bázisát képezi, állította Wildmann János, a Wesley János Lelkészképző Főiskola tanára. Egy közelmúltban publikált kutatásának eredményei szerint szignifikáns összefüggés mutatható ki a katolikusok és reformátusok, különösen is a vallásukat gyakorlók, valamint a jobboldali politikával való azonosulás között. Ennek szerinte történelmi gyökerei vannak. Az Egyházfórum főszerkesztője, aki a közelmúltban levélben fordult a püspökökhöz, hogy emeljék fel szavukat a politikai visszásságok ellen, elképzelhetetlennek nevezte, hogy a nevezett két egyház hívei és vezetői olyan mértékben konfrontálódnának az orbáni vonallal, mint tették ezt a megelőző kormányok esetén. Ennek az azonosulásnak az eredménye az új egyházügyi törvény is, amely nem szüntette meg, csupán korlátozta az egyházi biznisz lehetőségét az elismert egyházakra. Az a szabályozás pedig, amely pártpolitikusokra bízza vallási közösségek egyházi elismerését, a feudális főkegyúri jog, illetve a kommunista egyházpolitika emlékét idézi, mondta a magyarországi vendég.

 

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek
  • Küldés levélben