Szenteld meg az ünnepnapot! – Finn kórus adott jótékonysági koncertet Vecsésen
Vecsés – Üllő – 2011. június 11-én Riihimki városából finn énekkar érkezett Üllőre és Vecsésre. Üllőn a Római Katolikus Templomban léptek fel. Vecsésen pedig a József Attila Művelődési Házban jótékonysági hangversenyt tartottak a Vecsési Evangélikus Templom bővítésének javára. Ebben a törekvésükben társak voltak a Üllőn, a Zrínyi Ilona énekkar, Vecsésen pedig Concerto Harmónia kórus tagjai, akik színvonalas műsorukkal csodálatosan egészíttették ki a finn kórus harmóniáját. Köszönöm mind három kórusnak a lelkes éneklését, és csodálatos délutánt, estét. Köszönöm Isten Szentlelkének, hogy működött közöttünk. Szöveg: Heinemann Ildikó
Este 6 óra. Vecsés. A kórusok, és hallgatóközönség köszöntése után házigazdaként az első sorban foglalok helyet. Feláll a finn kórus. Ahogy elhelyezkednek, szinte az énekkarban ülök. Először kényelmetlenül érzem magam, fészkelődök. Arra gondolok, talán jó lett volna hátra menni, hogy jobban lássam őket, hogy távolabbról élvezzem a harmóniát. De már nem tudok mozdulni, közvetlenül mellettem sorakoznak fel. Ha felállnék, megzavarnám az előadást. Maradok. Ülök, beleolvadok a kórusba, és áthat a dallam.
Amikor magyarul énekelnek „Atyám két kezedben csak ott lakhatom…” velük éneklek. Ők mosolyogva rám néznek. Nem tudom megmagyarázni, hogy mi történik velem, csak azt érzem, hogy valaki megérinti a lelkem úgy, hogy sírni tudnék. Az egész napi feszültség, a nyomasztó gondok, minden, ami csak aznap történt velem kisimul az Ő kezében. Érzem, valóban Atyám két kezében vagyok. Másnap Pünkösd. A Szentlélek kitöltésének az ünnepe. Lehetséges lenne, hogy Isten Szentlelke rajtam is, bennem is működik? Lehetséges lenne, hogy megváltoztat?
Nem sokat gondozom rajta. Inkább hagyom, hogy átöleljen, változtatasson, hasson rám ez a Lélek. A szelíd szellő megtisztít. Széppé, becsületessé, barátságossá varázsol. Nyugodt, derűs, bizakodó, békés leszek. A finn kórus gyönyörű, felemelő előadása után, amikor beszélnem kell, nem tudok másról szólni, csak erről az érzésről. Arról, hogy a pünkösdi ünnep nem attól lesz szent, hogy mi magyarok, köztük én is, felvásárolunk mindent, és jót eszünk, de nem is attól, hogy három istentiszteletet tartok, pláne nem attól, hogy összeveszek a szomszédommal.
Mi hiába is szeretnénk minden igyekezetünkkel megszentelni az ünnepnapot, saját cselekedtünk nem tesz szentté egy napot sem. Isten Szentlelke teszi ünneppé, szentté a mát, a holnapot, azzal, hogy megérinti a lelkemet, hogy olyan cselekedetekre késztet, amiket nem tennék meg saját akaratomból. Ő tünteti el a haragomat, formálja megbocsátásomat, ő vesz rá arra, hogy megöljem a szomszédomat.
A finn kórus hétfőn hazarepül, a Concerto Harmónia itthon, Vecsésen tovább próbál és szerepel. Jönnek a hétköznapok. Az ünnep feledésbe merül. De hiszem, hogy Isten Szentlelke nincs az általunk kijelölt ünnepekhez kötve. Megérintheti újból a lelkemet, mert vágyom rá, mert hagyom, hogy hasson.
Hálásan gondolok mindkét kórusra, a nézőkre, az estre, Isten minden csodálatos eszközére, minden emberre, akiket arra használ fel, hogy rajtuk keresztül hozzám szóljon, mert tőlük, általuk lesz boldog és szép az életem.
