Szakrális méltóság – Megkezdődött a III. Szakrális Művészetek Hete

A Szakrális Művészetek Hetét első alkalommal a 2007-es nemzetközi Városmisszió alkalmával rendezték meg Budapesten. A kulturális programsorozat célja az egyetemes értékek felmutatása magas művészi színvonalú programokon keresztül, mindenki számára hozzáférhető módon, ingyenesen látogatható programokkal. A tavaly már országos, idén pedig határainkon túl nyúló rendezvény alatt – Budapesten, 21 vidéki városban és több határon túli helyszínen – mintegy 120 program várja az érdeklődőket.

Erdő Péter bíboros a megnyitón mondott beszédében felidézte: a Városmisszió alkalmával, összefogva a testvéregyházakkal, azt kívánták megmutatni, hogy milyen kincset hordoz ez a nép milyen értékek birtokában vannak a történelmi egyházak is.

„Szakrális művészet? Meg vagyok róla győződve, hogy minden része, amely méltó erre névre, többé vagy kevésbé szakrális, mert kifejezésre juttat valamit a Szentből, hiszen értelmezi, magyarázza a világot, fölfedi a mélyebb összefüggéseket vagy fölvillant valamit az örökké szépből. A művészet és az Isten, a művészet és a Szent között őseredeti kapcsolat van. A kezdet kezdetétől a legrégebbi művészeti alkotásoknak is jellemzően szakrális funkciója van. A művészet és a vallás már az emberi eszmélődés kezdeténél is ott van, szoros kapcsolatban egymással.

Miért kell akkor külön a szakrális művészetnek hetet szervezni? Miért beszélünk külön szakrális művészetről? Elsősorban azért, mert az ember, lévén tudatos és szabad lény, öntudatosan is tud reflektálni a szentre, tud szándékosan, művészi szándékkal közelíteni ezekhez a témákhoz, és így akár a vallásos életben szereplő tárgyakat létrehozva, akár az ilyen témákat választva tudja tudatosan közvetíteni a vallásos meggyőződésben föltárt élményt az evilágon túli teljességről. De ez az a teljesség, amely értéket és értelmet ad a hétköznapinak, az eviláginak, a profánnak.

A profánnak ugyanis szüksége van a szakrálisra ahhoz, hogy méltósága legyen. Szükségünk van arra, hogy fölfedezhessük a világmindenség értelmét és értékét. Különben csak eltoljuk az értelmetlenség határát, ha azt mondjuk: egy emberélet értékét, értelmét a történelem, a népének története adja. De mi történik, ha megszűnik a nép, ha megszűnik az emberi történelem? Ott a végső határ? Nem, mert közvetlen rátekintésünk van valamire, ami túl van e világnak a keretein, aminek a létét köszönheti ez a világ és amitől értelmet, célt kap. Ezért kapcsolatunk a Szenttel kimeríthetetlen erőforrás a hétköznapi élet számára. A művészet szakralitása tehát bátorít, értelmet ad, segít a nehéz terhek hordozásában, és ideálokat közvetít.”

Befejezésül Erdő Péter bíboros reményét fejezte ki, hogy ezek a kiállítások, ezek a hetek, amelyek most már hagyományként folytatódnak, hozzásegítik társadalmunkat az értékek megtalálásához, és új energiát adnak, hogy az új és új helyzetekben fölemelt fővel és nyitott szívvel mindig megtaláljuk a megoldást.

A Szakrális Művészetek Hete rendezvénysorozat a kezdetektől fogva összekapcsolódik Kulturális Örökség Napjai programsorozattal. Ennek eredményeként idén ennek az országos rendezvénynek – több mint 850 helyszínen, köztük 17 kárpátaljai és 60 erdélyi –  a szakrális terek bemutatása lett a központi témája. A III. Szakrális Művészetetek Hete részletes programja az Ars-Sacra Alapítvány honlapján található.