Öltöztetős Mária-szobrok, szakrális ábrázolások – kiállítás Veszprémben

A tárlat a Sokszínű Magyarság című sorozat első állomása lesz, melynek célja a történelmi Magyarország szakrális néprajzi értékeinek bemutatása. A népi kultúra jellegzetes alkotásaival ismerkedhet meg itt a látogató, a kiállítótérben megtalálhatók a kegyhelyeken, templomokban, kápolnákban, sőt magánházakban őrzött, legtöbbször rituális céllal használt, nemegyszer tartalmában apokrif népi imákat idéző szakrális kegytárgyak, szobrocskák, a népi vallásosság attribútumai.

E kiállítás egyúttal fontos értékmentő tevékenység eredménye is, hiszen az egyház 19. századi szemléletváltozásával, a parasztság polgárosodásával és a franciaországi lourdes-i jelenések hatására e régi, zömmel paraszti mesterek faragta alkotások helyét a szériajellegű Mária-szobrok foglalták el hazánkban is. Az egykori „ruhás Máriácskák”, azaz az öltöztető szobrocskák általában a bejárat mellé, a „koldusok oltárára”, majd a települések határán álló kis „káponkák”-ba kerültek. A 20. század azután e szobrok többségét végképp pusztulásra ítélte.

E „tárgyak” közvetítői szerepet töltöttek be a közösség életében. Tárgy és lélek szétválaszthatatlan együttesét alkották, gondozásuk (öltöztetésük) az imádság (tanácskérő és hálaadó) sajátos formájává vált. Volt, aki egész hajkoronáját is a szobornak ajánlotta, mások megalkották az újszülött pólyás Mária-ábrázolását, a Boldogasszony menyegzőjének öltöztetős szobrait, és Mária koporsóbeli alakját is – olvasható a kiállítás ajánló soraiban.

Ezek a szobrok bemutatják, milyennek látták falusi elődeink Égi Édesanyánkat, a legszemélyesebb segítőt. Ezek az alkotások nem művészetet tükröznek – noha népművészeti értékük kétségtelen –, hanem az Ég áttörését a hitben élő közösség számára. A szobrok ég és föld folyamatos szakrális kommunikációjának helyi dokumentumai.

A kiállítást, melynek rendezője a múzeum igazgatója, Limbacher Gábor, január 22-én 16 órakor nyitják meg, s április 30-ig tekinthető meg.