Múmiák láthatóak testközelben a Szépművészeti Múzeumban

„Sokakat érdekel az ókori Egyiptom, e titokzatos világról lebbenti fel a fátylat a Múmiák testközelben elnevezésű tárlat" – hangsúlyozta szerdai sajtótájékoztatóján Baán László, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója.
Mint elmondta, néhány éve a British Múzeumnak volt egy hasonló kezdeményezése, az Utazás a múmiába (Journey into the Mummy) elnevezésű projekt, amelynek keretében egy háromezer éve élt thébai férfit, a karnaki templom papját, Neszperennubot keltették életre.
A Szépművészeti Múzeum gyűjteményében őrzött négy múmiáról eddig keveset tudtak a szakemberek. A Budapest Múmia Projektet azzal a céllal indították, hogy „életre keltsenek" négy, az ókori Egyiptomban élt embert, megismerve azok múltját, meghatározva az egyes mumifikált személy biológiai jellegzetességeit, betegségeiket, haláluk idejét, okát.
A vizsgálatokban a Szépművészeti Múzeum munkatársai mellett részt vettek a Semmelweis Egyetem Radiológiai Klinikájának szakemberei és a Magyar Természettudományi Múzeum (MTM) antropológusai. A múmiákat egyebek közt komputeres tomográfiai (CT) és szövettani vizsgálatoknak vetették alá, radiokarbonos kormeghatározást végeztek, de a projekt DNS-vizsgálatokra is kiterjedt. Rekonstruálták az egyik múmia arcát, így a kiállítás látogatói több mint kétezer év múltán megismerhetik Hortesznaht, a közép-egyiptomi Ahmim városában a Kr.e. III. században élt templomi énekesnő vonásait.
Fóthi Erzsébet, az MTM antropológusa szerint mind a négy óegyiptomi személyt másként mumifikálták, sikerült azt is meghatározni, hogy milyen növényi gyantákkal kezelték a holttesteket. Kiderült az is, hogy a négy személy közül három igen fiatalon, a húszas éveiben távozott az élők sorából.
„Nagyon nehéz meghatározni, hogy ilyen fiatal emberek valójában miben hunytak el" – magyarázta Fóthi Erzsébet, aki a halál lehetséges okaként parazitafertőzést említett. Elképzelhető, hogy a vesevérzéssel járó egyiptomi métely (bilharziózis) lehetett a halál oka, a betegség ma is szedi áldozatait a forró égövi országokban. Az antropológus reményei szerint szövettani vizsgálatok segítenek majd megállapítani, hogy mi is végzett a fiatalon elhunyt személyekkel.
Az egyetlen kivételt a Rer néven ismert múmia képezi. A mindössze 137 centiméteres múmiáról kiderült, hogy életében 150 centiméter körüli lehetett a testmagassága, ám csontváza meglehetősen roncsolódott. A medence, a csigolyák nagy része, s a bordák mindegyike törött, csak a pólya tartja össze a fiatal nő földi maradványait.
„A CT-felvételeken látható, hogy igen rossz a csontszerkezete, s a bajt tetézte a durva balzsamozás" – jegyezte meg Fóthi Erzsébet.
A Kr.e. IV-III. században élt Rer 20-24 éves korában hunyt el, s nem kizárt, hogy halála összefüggésbe hozható a koponyatetőn lévő sérüléssel.
Hortesznaht, aki a Kr.e. III. században élt, 18-20 évesen szállt sírba. A CT-vizsgálatok kimutatták, hogy belső szerveit négy hosszúkás, hengeres csomagban helyezték vissza. Kiderült az is, hogy a fején a bandázsokat túl szorosra húzták, ezért fülei deformálódtak, elállnak.
Az úgynevezett „szombathelyi múmia" egy 40 év körüli férfi, aki a radiokarbonos vizsgálat tanúsága szerint Kr.e. 320 és 200 között élhetett. A vizsgálatok során azonban nem csupán a korát sikerült megállapítani, hanem az is bebizonyosodott, hogy egybetartozik a gyűjteményben őrzött aranyozott arcú kartonázs-koporsóval. A múmiát a mostani kutatások szerint Kunc Adolf prépost vásárolta 1896-ban Egyiptomban, és adományozta a szombathelyi premontrei gimnáziumnak.
A „kicsomagolt" múmia esetében a kormeghatározás volt a kutatás legfontosabb eredménye. A csontminta szénizotópos vizsgálata szerint a Kr.e. II-I. században élt, a 170 centiméter magas férfi a 20-30-as éveiben távozott az élők sorából.