Lefejezhették a sólyi áldozatokat

Létrehozás: 2010. szeptember 29., 15:30 Legutolsó módosítás: 2010. szeptember 29., 15:31

A sólyi református templom padlócseréjét megelőző régészeti feltáráson több Árpád-kori és késő középkori objektum és 22 sír, túlnyomórészt gyermektemetkezések mellett 2009 telén egy kettős temetkezés is előkerült. A sírban fekvő férfiakat lefejezhették. Forrás: mnm-nok.gov.hu

A sírban szokatlan módon két együtt eltemetett személy feküdt, rendellenes tájolással és a középkori gyakorlattól eltérő testhelyzetben. Az egyik halottat nyújtott hanyattfekvésben helyezték el, a másikat azonban ennek oldalához, az oldalára fektetve, behajlított lábakkal fektették mellé. Az első vizsgálatok előtt a két halottal kapcsolatban felmerült, hogy közeli hozzátartozók, esetleg házastársak – valamiképpen mégis templomi rítus szerinti – temetkezéséről lenne szó, az antropológiai vizsgálat azonban a rendkívüli és esetleges temetkezés tényét erősítette meg.

Az elsődleges vizsgálat tisztázta, hogy két 50 év körüli életkorban elhunyt férfi feküdt a közös sírban. Patológiai elemzésük során számos hasonlóság mutatkozott közöttük. Az egészségi állapot mindkét esetben igen rossz volt, amely a fogazaton is jelentkezett. A két férfi ízületi elváltozásai nagy mértékű fizikai igénybevételre utalnak, mindamellett az elváltozások előrehaladottsága életkoruknak is tulajdonítható. A vázakon megfigyelt halál előtti, vagyis részlegesen vagy teljesen gyógyult (antemortem) sérülések (pl. lapocka törése, vágás) korábbi, esetlegesen katonai életmódra utalnak.

A régészeti környezet és az elhelyezés szokatlansága mellett a két férfi csontváza többek között azért is került vizsgálatunk középpontjába, mert mindkét egyén esetében megfigyelhetőek voltak olyan vágásnyomok a nyakcsigolyákon és a koponyákon, melyek lefejezésre utalnak.

Az elhalálozásukkor keletkezett (perimortem) vágások elemzése kizárta annak lehetőségét, hogy azok harcban szerzett sérülések lennének. Ezt az indokolta, hogy mindkét egyént azonos irányból (jobbról) és azonos testtájékon (fejen és nyakon, illetve vállövön) érték a vágások. (Harci sérülések esetén inkább véletlenszerű és szórtan elhelyezkedő vágásnyomok a jellemzőek.) A koponyákon található vágások egy része és a nyakcsigolyákon látható, lefejezésre utaló vágások felvetik a kivégzés lehetőségét is. A két férfin nem voltak olyan sérülések (pl. törések az alkaron), amelyek arra utaltak volna, hogy védekeztek a támadás ellen. A csapások főként hátulról érkeztek, tehát a két egyénnek valószínűleg lehetősége sem volt ezek kivédésére. A koponyákon ugyanakkor olyan vágások is megfigyelhetőek, amelyeket valószínűleg a lefejezést megelőzően ejtettek rajtuk. Ezek jellege (például a széleiken jelentkező törések, mely a fegyver feszítő hatására keletkeztek) arra utal, hogy a támadó nem volt „gyakorlott” ebben a kivégzési módban.

A koponyák morfológiai jellegei alapján a két férfi eltér a Kárpát-medence korábbi alapnépességétől, és hasonlóságot mutat Fonyód-Bézsenypuszta török kori temetőjében előkerült egyénekkel, azonban a klasszikus antropológia módszereivel (pl. koponyaméretek statisztikai elemzésével) ez a hasonlóság nem támasztható alá egyértelműen. A sólyi férfiak sírjához hasonlóan Fonyód-Bézsenypusztán is feltártak sírokat, melyekben lefejezett egyének szintén szokatlan pozícióban helyezkedtek el. Vágások hasonlóan jelentkeztek a koponyákon, valamint a fonyódi csontvázaknál ugyancsak voltak korábbi, valószínűleg harci tevékenységre utaló sérülések. A két temető azonban jellegében jelentősen eltért: míg Sólyon egyszeri esetről van szó, addig Fonyódon többször fordult elő, hogy megölt személyeket temettek el.

A két férfi származási helyére további vizsgálatok, a fogazat és a csontozat stroncium-, illetve oxigén izotóp-összetételének elemzésével következtethetünk. Előbbi a földtani környezetről szolgáltat adatokat, utóbbi pedig azt a – helyi klímaviszonyok közt kialakult – vízösszetételt mutatja meg meg, amit az illető ivott. Az izotópvizsgálat információt szolgáltathat a táplálkozásról (növényi és állati eredetű táplálék arányáról) is, mely újabb kérdéskört vet fel, hiszen az összehasonlító minták a temetőben található fiatalabb életkorú (15, illetve 8 év körüli) egyénektől származnának, s így esetleg kimutathatók lesznek étrendbeli különbségek felnőtt és gyermek, helyi és idegen között is. Mindamellett, ha a két férfi társadalmi rangja esetleg eltért, az ugyancsak megnyilvánulhatott táplálkozásbeli különbségekben.

A csontvázak további antropológiai vizsgálata alapvetően fontos a két eltemetett személy idegen vagy helyi eredetének megállapításához, hogy ezáltal közelebb juthassunk eltemetésük körülményeinek megértéséhez.

 

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek
  • Küldés levélben