Karácsonyi kiállítás nyílt a veszprémi börtönben

A külvilágtól elzárva igen fájdalmasan, vagy nem is lehet igazán ünnepelni, ezért a börtön dolgozói különböző műsorokkal, kézműves foglalkozásokkal segítik elő, hogy a fogva tartottak ajándékokat készítsenek, lélekben felkészülhessenek karácsony ünnepére, hozzátartozóik látogatására – mondta Németh Éva, az intézet igazgatója bevezetőjében, majd a már hagyományos ünnepi kiállítást ajánlotta a rabok figyelmébe.

Korzenszky Richárd ezúttal portréfotóiból hozott egy sorozatot. Olyan képek ezek – mondta -, amelyeken emberarcokat örökített meg: gyermekekét, idősekét, a munkában megfáradtakét, és az öröm, a felfedezés boldogságát hordozókét. Isten jósága és emberszeretete megjelenik Jézus Krisztusban, akinek érkezését most várjuk, és Krisztusban mindnyájan testvérek vagyunk, mutatott rá a perjel. Ez tükröződik valamilyen formában a portrékon is. Az arc kifejezi igazi benső világunkat, de ezt leginkább a másik ember látja, tükörbe nézve mi nem láthatjuk. Kifejeződik ebben, hogy az ember igazából a közösségben válik önmagává, teljesedik ki, formálódik egyénisége, személyisége, lelki alkata, válik egyre inkább Isten képmásává. Hiszen Isten saját képmására teremtette az embert. Zelk Zoltán szakrális gondolatait idézte ezzel kapcsolatban: „Hajolj fölém, bárhol vagy is, / mert ha egy pillanatra is / elveszítem az arcod, / elveszítem az arcom… Hajolj fölém, mert nincsen arcom, / Ha nem hajol fölém az arcod…”

A megnyitó után elbúcsúztatták Schall Tamás veszprémi plébánost, börtönlelkészt, aki 21 éven át végezte szolgálatát az intézetben a rabok között, s egyúttal bemutatták utódját, Zsebe Attila állandó diakónust. Schall Tamás atyát a fogva tartottak hangszeres muzsikával búcsúztatták, s a rendezvényen közreműködött a veszprémi Magyarok Nagyasszonya Plébánia kórusa.