Gazdag örökség – felelősség a jövőért – Beszámoló a kántortovábbképzőről

A jól bevált beosztás szerint délelőttönként egyéni órákra, délután és este pedig konferencia-programokra került sor.

Kezdésként két előadás hangzott el. Énekeskönyvek és évszázadok címmel Csepregi Zoltán adott áttekintést a XVI–XVIII. századi magyar nyelvű énekeskönyvekről, az énekanyag kialakulásáról, a repertoár változásáról és ennek okairól, a gyűjtemények szerkesztésének teológiai hátteréről.

Ecsedi Zsuzsa egy évfordulót tudatosított: száz éve, 1911-ben jelent meg a Keresztyén (más néven Dunántúli) énekeskönyv, amely hét évtizedig meghatározta gyülekezeteink éneklését. (E témáról részletesebben az Evangélikus Élet ez évi 33–34. számában olvashatnak.)

A hétfői nap a harmónium jegyében telt. E szó hallatán a legtöbb olvasó bizonyára egy sípoló, nyöszörgő bútordarab élményét idézi fel. Szabó Balázs viszont bebizonyította, hogy ez mekkora tévedés! Magával hozott mesterhangszerén a legfontosabb harmóniumszerzők, César Franck és Sigfrid Karg-Elert műveit szólaltatta meg. Ismereteinek alapossága, előadásának virtuozitása és a feltáruló ismeretlen világ ámulatba ejtette a hallgatóságot.

Kedden délután Fassang László improvizációs kurzusára került sor, immár hatodik alkalommal. A résztvevők újra átélhették az alkotás csodáját egy olyan muzsikus irányításával, akinek tapintata, nagyszerű pedagógiai érzéke még a legnehezebben megnyíló személyiségeket is felszabadította.

A szerdai esztergomi kirándulás újabb, másfajta élményt kínált. Baróti István a bazilika orgonájának bemutatásán túl Liszt Ferenc itteni működéséről, az Esztergomi mise bemutatásáról is részletesen beszámolt.

Csütörtökön a nyári tanfolyamok előadóival bővült az érdeklődők csoportja. A tavalyi ötletet folytatva idén a Segédanyag a kántori szolgálathoz című gyűjteményből szólalt meg egy csokorra való korálfeldolgozás. A válogatást Ecsedi Zsuzsa végezte, a 37 darab bemutatásában Németh Sándor és Bence Gábor volt segítségére.

Az egyéni órák alkalmával Bence Gábor, Ecsedi Zsuzsa, Németh Csaba és Pócs Miklós segítette a gyakorló kántorok munkáját.

Komoly átgondolást igényel a jövőben, hogyan lehetne biztosítani azt, hogy az alaposan megszervezett és színvonalas programok minél többekhez eljussanak (alkalmasabb időpont, más keretek megtalálása). Mert bár a résztvevők igen sokat tanultak ezen a héten, a távollévők nagy száma elégedetlenségre ad okot.

A tanfolyam szilárd keretét hagyományosan a zsolozsma-istentiszteletek biztosították. A vigasztalás és bátorítás témakörében összeállított igerend Hafenscher Károly munkája. Rajta kívül Lacknerné Puskás Sára, Lackner Pál és Joób Máté szolgált az alkalmakon. A zsoltárok közös imádkozása bekapcsolta a jelenlevőket az Egyház évezredes istendicséretébe, a mennyei istentiszteletbe: ez a legnagyobb ajándék!